Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

5K – Lisztes Krisztiánnal

a precíz fejbe rúgással és a mankós halálmenettel
Őze Dávid
|
fradi.hu
|
2017.09.19.
|
2017.10.17.
Rovatunkban egy-egy híres magyar sportszemélyiséget faggatunk pályafutásuk legemlékezetesebb pillanatairól, mégpedig öt melléknév „bűvkörében”. Így aztán megtudhatjuk, kinek melyik sportélménye volt a legkeményebb, legkeserűbb, legkiválóbb, legkiborítóbb és legkalandosabb. Ezúttal a mindmáig egyetlen német bajnok magyar labdarúgó, az ezredforduló egyik legjobb hazai játékosa, a jelenleg a Ferencváros utánpótlás-vezetőjeként dolgozó Lisztes Krisztián emlékezett vissza a maga 5K-jára.

 

[token global site-name]1. Kemény – A fogcsikorgatva kiharcolt siker
 
1995. 08. 23., Bajnokok Ligája, selejtező, visszavágó, Anderlecht–Ferencváros 1–1 (0–0), továbbjutó a Ferencváros 2–1-es összesítéssel
Főtáblára jutottunk, ami nagy siker, de nagyon nagy fáradtság is volt az öltözőben, mert mind én, mind az egész csapat fogcsikorgatva mindent kiadott magából. Szellemileg, fizikailag – minden értelemben. Ez nagyon nagy győzelemnek számított, mégis úgy voltunk bent az öltözőben, mintha egy vesztes meccs után lettünk volna: mindenki csöndben ült, és teljesen elkészültünk az erőnkkel. Egy-nullra vezettünk, de egyenlített az Anderlecht, és az utolsó húsz percben Hajdú Attila óriásiakat védett, mi pedig végig védekeztünk. Nagy melegben játszottunk, az elvárások is nagyok voltak. Mindenképpen akartuk ezt a sikert, ami akkor már picit átment görcsösségbe is: mindenáron meg akartuk őrizni az egy-egyet, és már alig vártuk, hogy a bíró lefújja a mérkőzést. Minden meccsnek másfajta a nyomása, a játékosnak pedig egy fejlődési folyamat, hogy ezt hogy’ bírja el, és milyen terhet tesz a saját vállára. Én akkor egész jó állapotban voltam, jól viseltem a terhet, fiatalként úgy voltam vele, hogy nincs vesztenivalóm/vesztenivalónk, de amikor ott állsz a siker kapujában, akkor mégis veszteségként éled meg, ha egy döntő jelentőségű mérkőzésen elbuksz. Utánpótlás szinten rengeteg olyan tornán voltam, ahol megtapasztalhattam, hogy a döntőben nagyon-nagyon rossz érzés kikapni. Ez is hasonló, döntő jelentőségű mérkőzés volt, hiszen ezen múlt, hogy bejutunk-e a csoportkörbe, vagy sem, de végül sikerült kiharcolnunk a továbbjutást. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/9-es számában olvasható.
 
 
 
 
Még nincs értékelve
Küldje el ismerősének!
Archívum