Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Boldog idők

B.Z.
|
Tischler Zoltán
|
2017.08.23.
|
2017.11.15.
Nem lehetett nem észrevenni a változást. Az addig elsősorban futó- és triatlonversenyeiről, WBO-munkájáról, utazásairól fotókat posztoló egykori bokszbajnok, Kovács István, egy ideje a magánéletébe is betekintést enged a legnépszerűbb közösségi oldalon. Az „ok” egy csinos szőkésbarna hölgy, a kitűnő hosszútávfutó, a kétszeres Irongirl-győztes Garami Katalin, akivel „Kokó” nyolc hónapja él – elmondása szerint – olyan boldogságban, amilyet már nem is remélt az élettől. A kapcsolat komolyságát jelzi, hogy „negyven évre szerződtek” jóban-rosszban, és már a lánykérés is megtörtént. Hol máshol, mint egy triatlonverseny befutójánál. A sport természetesen a mindennapjaik része, szükséges is az energia, hiszen együtt hódolnak közös szenvedélyüknek, az utazásnak. Nyolc hónap alatt 13 országban jártak. A jegyesek számára kerek a világ. S tovább gömbölyödik…

 

[token global site-name]„Itt a Kokó! – kiáltott fel a találkozónk helyszínére érkező bajnok és a párja láttán a közeli építkezésen dolgozó egyik munkás. – Persze, álmaidban! – érkezett társától a replika, ám Kokó egy köszönéssel realizálta a helyzetet. A jelenet befért volna bármelyik Üvegtigris-epizódba.
Az egykori világbajnok megszokta már a hasonló helyzeteket, elmondása szerint nem teher számára a népszerűség, az emberek szeretete. A tőle megszokott fesztelenséggel ül asztalhoz, akárcsak párja, Kata, pedig a téma, amiről beszélgetünk, korábban tabunak számított. A ma már hosszútávfutásban és triatlonban jeleskedő bunyós az eltelt évek során bármikor bármiről készséggel nyilatkozott, a családját kivéve. A mostani interjú szervezése sem indult könnyen, finoman, többször elutasította, amikor arra kértük, meséljenek Katával a kapcsolatukról. Aztán egyszer csak megtört a jég, és elsősorban kedvesének köszönhetően beszélgethetünk. 

 
Kokó: – Persze, mert amikor Kata megtudta, hogy fotózás is lesz, elkezdte érdekelni a dolog – mondja nevetve. – Különleges helyzet ez számunkra. Nyolc hónapja vagyunk együtt, és tudjuk, hogy a közvélemény nemigen tapintatos, így kicsit félünk. Nem szeretnénk rossz ízű megjegyzésekbe futni, a bulvár egyébként is tele van önmagukat fényező „szerelmes sztárokkal”. Viszont úgy érezzük, a kapcsolatunk megérett arra, hogy felvállaljuk. Korábban valóban nem beszéltem a családomról, ami közös döntés volt, most viszont megbeszéltük Katával, hogy nincs mit titkolnunk. Rengeteg telefont, SMS-t kapunk, hogy sokan merítenek erőt kapcsolatunkból, szerelmünk épüléséből. Újra hisznek abban, hogy negyven felett is adódik lehetőség a boldogságra. 
 
- Először is köszönjük, hogy meglágyítottad Kokó szívét irányunkba. 
Kata: – Ahogy Pisti említette, valóban a fotózás fogott meg elsősorban, hogy szép képek készülhetnek rólunk, az interjún meg csak túlesünk valahogy (nevet). Amikor pedig megtudtam a részleteket, nem láttam okát, hogy nemet mondjunk. 
 
[token global site-name]- Melyikőtökben nagyobb a kompromisszumkészség? (Kata kacag, miközben Kokóra néz, aki bólogat.)
Kata: – Én kicsit konok vagyok, egy ideig dúlok-fúlok, Pisti viszont alapvetően a békülésre törekszik. De amint lehet, rögtön tisztázzuk a dolgokat. 
Kokó: – Nem szeretem a viták utáni csendet, igyekszem józanul gondolkodni. Nyolc hónapja tart a kapcsolatunk, az első két-három hónapban szinte véleménykülönbség sem volt köztünk: befejeztük a másik elkezdett mondatát, mintha már éveket éltünk volna le együtt. Megdöbbentő volt számomra ez a közös hullámhossz. Ha bármi apróságon vita van köztünk, azonnal kezdeményezem a békülést még akkor is, ha tudom, hogy igazam van. 
Egy nagy nevetés kíséretében reagál rögtön Kata: – Néha azért elismerem, ha nincs igazam…
Kokó: – Teljesen mindegy, kinek van igaza, csak legyen rend és béke! Mindkettőnk élete gyökeresen megváltozott, nekem hirtelen lett egy olyan társam, akivel együtt megyek mindenhová. Ilyen korábban soha nem volt, mindig egyedül, vagy a barátaimmal mentem. 
 
- No igen, láttam néhány sokatmondó fotót egy-egy barátokkal elköltött vacsoráról… Jó ideje viszont egy szerelmes férfi portréja rajzolódik ki a közösségi oldaladon. Az első találkozástól felvállaltátok ezt a kapcsolatot.
Kokó: – Azért nem ment olyan könnyen. Az első alkalommal hajnalig cseteltünk, de Kata másnap nem ért rá randizni, mondván: edzése van. Bevallom, ez kicsit rosszulesett. Egy edzés fontosabb, mint én? 
Kata: – Jó volt az úgy, hogy nem találkoztunk rögtön. Mégiscsak legyen tartás az ember lányában! – jegyzi meg mosolyogva Kata.
Kokó: – November 15-én találkoztunk először, együtt vacsoráztunk, azóta szinte minden időnket együtt töltjük. Megváltozott számomra a világ. Öt napja tartott a kapcsolatunk, amikor mint az őrült, rohantam Salgótarjánba csak azért, hogy ott aludjak vele. Éjszaka érkeztem, reggel indultam is vissza. Olyan dolgokat csináltam 46 évesen, mint amilyeneket a húszéves szerelmesek szoktak. Ha az lett volna a feladat, hogy szerenádot adjak egy tízemeletes ház előtt, gondolkodás nélkül megteszem. 
Kata: – Ha tudom, ezt kértem volna (csapja le a magas labdát). Ebből a szempontból én picit óvatosabb duhaj vagyok, nekem több idő kell, hogy kialakuljon az érzelem. A találkozásunk olyan egyszerűen, gördülékenyen történt, természetes volt minden. Először nem is a szerelem érzése tudatosult bennem, hanem hogy de jó ez az állapot. Bármi történt velem, rögtön őt hívtam, mindent megosztottam vele. Mindig az járt a fejemben, vajon éppen mit csinálhat. Aztán leesett, hogy ez, bizony, szerelem… 
 
[token global site-name]- Mit szólt a környezeted, amikor kiderült, hogy egy ismert ember udvarol neked?
Kata: – Eleinte még nekem is furcsa volt a helyzet. Az teljesen más, amikor ketten vagyunk, mint amikor mások is látnak. Meg kellett szoknom ezt a szituációt. Amikor a munkahelyemen együtt kávéztunk, mindenki minket figyelt, és tudtam, mire felmegyek az irodámba, ez lesz a téma. De nekem ő nem „a Kokó”, hanem a szerelmem. Gyermekkoromban felnéztem rá, követtem a sikereit, mit nem adtam volna egy dedikált fotóért! 
 
- Úgy tudom, ez meg is történt: ’98-ban Salgótarjánban dedikálta neked a könyvét. 
Kata: – Igen, de azóta felnőttem, és már nem „Kokót”, hanem Pistit akartam megismerni. Persze amikor megállítanak minket egy-egy fotóra, akkor tudatosul, hogy egy ismert ember a párom. De ez nem teher, hiszen nagyon jó érzés azzal szembesülni, hogy mennyien szeretik.
 
- A te baráti köröd hogyan fogadta a kapcsolatotokat?
Kokó: – Van egy Sportbarátok nevű, körülbelül húsz főből álló kis brigádunk, nekik mutattam be először Katát. A feleségek rögtön elkezdték pátyolgatni, és nagyon hamar befogadták. Ez mindössze öt nappal volt az első randink után. De előtte két nappal közösen futottunk, ahová ebből a csoportból eljött két sportbarátom is. Az elején még kicsit zavart is, hogy nem velem, hanem Katával futottak, vele beszélgettek, szinte elájultak az eredményeitől. 
 
- Hogyan bírtátok egy profi tempóját?
Kokó: – Sehogy, egy idő után otthagyott minket…
 
[token global site-name]- Gondoltátok volna, hogy beköszönt egy ilyen, mindent elsöprő szerelem az életetekbe?
Kokó: – Úgy éreztem, kegyes hozzám az élet, egészségesek, sikeresek a fiaim, üzleti és sportsikerekben bőven volt, és van részem, és van két imádni való kutyám is. A megismerkedésünk előtti időszakban elegem volt mindenből, egyedül voltam. Egy olyan embert kerestem, aki elfogadja a sportos életmódomat, életvitelemet. Tudom, az én életformámat nem mindenki tudja elviselni, és nem vágytam arra, hogy valakit betörjek, idomuljon hozzám. Olyan embert kerestem, akinek megvannak a saját elképzelései az életről, szereti a sportot, szeret utazni, s hasonlóan gondolkodik, mint én. Tudom, ez szinte úgy hangzik, mintha egy házassági hirdetésben leírnám, milyen embert keresek. Amikor Katát megismertem, rájöttem, pont ilyet! Ma olyan apróságok is óriási örömöt szereznek, hogy várom haza a munkából, vagy érte megyek, vagy éppen együtt nézünk egy filmet. Ez semmi máshoz nem fogható, vele boldogok a hétköznapjaim is.
Kata: – Nem éltem túl jó időszakot a Pistivel való találkozásom előtt. Egy betegség miatt esélyem sem volt, hogy harcoljak Rióért, a párkapcsolatom sem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Magányos voltam, egyedül a munkám szerzett örömöt. Nagyon hiányzott a család, a boldogság, hogy valakivel meg tudjam osztani az élményeimet. Pisti a legjobb pillanatban érkezett az életembe, mert már azt gondoltam, úgysem találok senkit. Bár a barátaim folyamatosan azt mondták: akkor jön majd valaki, amikor nem várod! Mégis hol találkozhatnék a nagy Ő-vel? Talán a villamoson? Hiszen nem is járok villamossal! Teljesen biztos voltam abban, hogy egyedül maradok, úgy gondoltam, majd eljárok a nyugdíjasklubba. 
 
- Hol kezdtétek a közös életet?
Kokó: – Az én régi házamban, ahol persze a két fiamnak megmaradt a saját szobája. Kicsit alakítgattunk a házon, próbáljuk olyanná formálni, amilyennek mi szeretnénk, mert ez már Kata otthona is. 
 
[token global site-name]- Kata, te hogy érzed magad? Pisti hosszú éveket élt itt, te viszont egy új helyre érkeztél.
Kata: – Nem volt ebből probléma. Én hozzá jöttem, nem a házhoz, nekem itt csak szép élményeim vannak.
Kokó: – Ez azért fontos, mert Katának nincs köze a válásomhoz. Az egy sokkal nehezebb szituáció lett volna. Pár hónap után megkérdeztem tőle, hogy maradjunk-e itt, vagy adjuk el, s kezdjünk máshol új életet. Maradtunk. Én úgy értékelem, itt is a nulláról indultunk, mert a házasságomat úgy fejeztem be, hogy mindent elrendeztem. Az ember ne legyen büszke a válására, de azt hiszem, szó nem érheti a ház elejét, továbbra is én gondoskodom az egykori családom jelentős részéről. 
Kata: – Nem volt még olyan, és szerintem soha nem is lesz, hogy vettünk egy új dolgot, s Pisti szólt volna, hogy annak nem ott a helye... 
Kokó: – A ház berendezését átadtam Katának. Felajánlottam – pedig elég akaratos ember vagyok –, hogy úgy alakítja, ahogy neki tetszik. Ha neki az boldogság, hogy például az ülőgarnitúrát kicseréli, akkor nekem az a feladatom, hogy megteremtsem annak a lehetőségét. Persze van egy kék tányér, ami nem tetszik, de nem szólok érte, elfogadom. Ez nem lehet vitatéma (Nevet).
Kata: – De hát az a stafírungom része! (Érkezik nevetve a riposzt.)
 
A beszélgetés alatt természetesen szóba került a házasság is. Kokó elmondta, ez már többször volt téma köztük, Kata pedig hozzátette, mivel ő romantikus alkat, valami különleges alkalmat képzel el a lánykérésre. Nem kellett sokat várnia, pár nappal az interjút követően teljesült a vágya: Kokó, miután – 11:09 alatt – teljesítette a nagyatádi ExtremeMan távját, a célban a köszönet rózsáját gyűrűhordozóként alkalmazva megkérte a kezét. Kata természetesen igent mondott. 
- Úgy tudom, lánykérés ide, tervezett házasság oda, ti már korábban negyven évre szóló „szerződést kötöttetek” arra, hogy jóban-rosszban kitartotok egymás mellett. Egy ilyen komoly kapcsolatban, gondolom, felvetődik a közös gyermek kérdése is.
Válasz helyett csak csendben egymásra néznek és mosolyognak…
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
[token global site-name]Együtt pörögnek
 
Nem mindennapi tempóban él a Kovács–Garami páros: ha csak idejük engedi, irány a reptér, beutazzák a világot, s ha tehetik, egy-egy futóversenyen is részt vesznek. 
Kata: – Bennem volt mindig a boogie, nem ülök egy helyben. Ez megmaradt, viszont a távolságok nőttek, már nem az van, hogy hétvégén leugrunk a Balatonra, hanem általában jóval messzebbre megyünk. Ha otthon ülő lennék, szerintem nem is működne a kapcsolatunk, ez az első pillanattól problémát jelentett volna. 
Kokó: – Valóban mindketten „menőkés” emberek vagyunk, ami jó, de néha elfáradunk. Volt olyan, hogy egy hétvégén voltunk Hamburgban, Londonban, versenyeztünk, esküvőn vettünk részt; már az logisztikai bravúr volt, hogy a repülőjáratokat össze tudtuk fűzni. Nyolc hónap alatt tizenhárom országban jártunk. 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
[token global site-name]Jó időben találkoztak
 
Kokó és Kata egyetért abban, ha tíz évvel ezelőtt találkoznak, nem biztos, hogy ilyen jól működne a kapcsolatuk. 
Kokó: – Két élsportoló saját edzés- és időbeosztással nem valószínű, hogy jó párosítás lett volna. Én reménykedem abban – és Kata nevében is beszélhetek –, hogy az önálló sportkarrier már kevésbé fontos, mint a család. 
Kata: – Vannak céljaim, elképzeléseim, de ezek már a céljaink és az elképzeléseink. 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
[token global site-name]Nemcsak a futás, de a triatlon is közös szerelem
 
Míg a futásban Kata a profi, és Kokó a lelkes amatőr, addig a triatlonban fordított a szereposztás. A bokszbajnok mögött már három sikerrel teljesített Ironman áll, de Kata is belekóstolt az összetett sportágba. Bár az úszásért nem rajong, éppen volt egy futósérülése, amikor kevesebbet edzhetett, a rehabilitáció részeként úszott és bringázott a kedvesével. A spanyolországi edzőtáborban már a háziversenyen is jó eredményt ért el, nem sokkal később pedig teljesítette első féltávú triatlonversenyét is.
Kata: – Úgy volt, hogy egy versenyt vállalok, aztán soha többé. Persze Pisti rábeszélt egy sprinttávra is, és azóta már négy triatlont teljesítettem. Sokat számít, hogy a zárószám a futás, ott pedig sok embert megelőzök, így pozitív élménnyel érek a célba. Ha az úszás lenne a befejezés, biztos, hogy egy verseny után abbahagyom.
Azt már Kokó teszi hozzá büszkén, hogy Kata négy versenyből háromszor dobogóra állt: Dunaújvárosban nyert, Velencén a második, Tiszaújvárosban a harmadik helyen végzett. 

 

 

A cikk a presztízs Sport magazin 5/8-as számában jelent meg. 

Értékelés: Nincs Átlag: 3 (2 értékelés alapján)
Küldje el ismerősének!
Archívum