Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Óceánon innen és túl

Mányoki Attila-portré
Csisztu Zsuzsa
|
Stiger Ádám
|
2017.08.23.
|
2017.09.20.
„A természetet nem érdekli, hogy ki vagy. Gazdag vagy szegény, hívő vagy hitetlen, erős vagy gyenge. Ott csak az számít, hogy tiszteled-e, mert ha nem, számíthatsz rá, hogy minden bosszúját ki fogja tölteni rajtad. Két perced van, mielőtt elindulsz, hogy lerendezz magadban mindent azzal a tudattal, hogy az is megtörténhet, hogy soha nem érsz haza többet. Két perc, utána át kell adnod magad a víznek és mindannak, amiért addig dolgoztál. A munka ott teljesedik be. Amit addig nem végeztél el, az ott hiányozni fog.”
 
[token global site-name]Töprengtem, hogy esetleg az „Óperenciás-tengeren is túl” cím vajon jobb lenne-e, de olyan erős szavakat használ, olyan mélyen ütnek a kifejezései, hogy nincs semmiféle mesevilágérzetem, amikor a világ egyik legfantasztikusabb hosszútávúszóját hallgatom. 
Pedig évek óta ismerem, és valahol titkon vágytam arra, hogy kiderüljön róla valami mesebeli elem, ami olyan különlegessé teszi ezt a férfit, amilyen. Hogy talán illene rá a cápaember, vagy az óceánok megszelídítője kifejezés. Vagy talán az, hogy egyszer véletlenül megtudjuk róla, hogy mégiscsak van valahol egy kopoltyúja, melyet eddig titkolt előlünk, földi halandók elől. De ahogy ez a gondolatfoszlány átfut az agyamon, már szinte szégyenkezem is amiatt, hogy ilyen bugyuta magyarázatokat próbálok keresni a puszta tényre, hogy Mányoki Attila miért annyira más, mint mi, és hogyan lehet egyszerre valaki hétköznapi és közülünk való, másfelől utánozhatatlan és acélkemény.
 
Egy másik sportág
 
Pedig felületes szemlélő nem gondolná, hogy genetikában mindent megkapott, amit a világ legkiválóbb nyílt vízi hosszútávúszóinak meg kell kapniuk az emberfeletti teljesítményhez. Ez a nem túl magas, ruhában átlagos testalkatú férfi ugyanúgy gyerekkorában és medencében kezdte az úszást, mint minden későbbi világklasszis vagy átlagúszó. Kilenc, faltól falig év után egy Füred–Siófok nyílt vízi verseny hozta el számára a világos felismerést: „Hirtelen egy másik sportágban találtam magam ott, a Balaton közepén. Addig az unalmas és egyforma mintázatú csempékbe bambultam bele magam edzésről edzésre, és szinte zavart, hogy mire elmerülnék az úszás élvezetében, már megint ott a fal, már megint jön a forduló. Egyszerűen eluntam magam a medencében, miközben ott, a Balatonban meg hirtelen kinyílt a tér, figyeltem a felhőket, a hajót, eltűntek a korlátok, és csak a mozgás öröme maradt. Új ingerek jöttek, és én ezeket szerettem.”
Attila innentől kereste és igényelte ezeket az új ingereket, de egészen más dimenziókban. A világ hét legnehezebbnek tartott tenger-, illetve óceánszorosának átúszására szánta el magát, és ma már egyre közelebb jár ahhoz, hogy lassan mindegyiket kipipálja. Az elmúlt tíz évben hosszában egy szuszra leúszta a Balatont, rekorderként átúszta a La Manche-csatornát, a japán Tsugaru-csatornát, majd a Molokai- és Catalina-csatornát is, legutóbb pedig az új-zélandi Cook-szorost. Ezzel megvolt neki a világ hét legkeményebb „versenyszámából” öt; már csak kettő, és bejut az azokat teljesítők klubjába, az Ocean’s Sevenbe.
Ez a fenti a felsorolás – bepötyögve a gépbe – tényleg fényévnyi távolságra van a végrehajtott teljesítménytől, és mi – hacsak nem mászunk bele egy kicsit Attila valós hétköznapjaiba –, higgyék el, nem tudjuk értelmezni azt az embertelen munkát, ami mögötte van. A minap a Budapesti Fegyház és Börtön falai közé kísértem el Attilát, mert ottani felkérésre őt választottam, hogy kiváló sportolóként motivációs beszédet tartson a benti „keménylegényeknek”. Olyan embereknek, akik nyári olimpiákban mérik a szabadulási idő elérkeztét, és akik minden olyat láthattak már közelről, amit mi csak a krimikben. Döbbent csendben, tátott szájjal, rendszeresen felzúgó taps kíséretében hallgatták Attila nyersen őszinte mondatait az általa megismert nehézségekről és kilátástalan helyzetekről. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/8-as számában olvasható.

 

Még nincs értékelve
Küldje el ismerősének!
Archívum