Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Zenés kentaur

Nehéz Attila
|
Erdélyi Gábor
|
2017.05.25.
|
2017.06.21.
„Folyamatosan szükségem van új célokra!” – vallja Sasvári Sándor, aki színpadon és nyeregben egyaránt jól érzi magát.

 

[token global site-name]Amint kiérek a városból, évszakot vált a táj: a pesti szürkékből zöld lesz minden. Az út Csömörre kanyarog, a megadott cím valahol a település szélén lesz – súgja a Google. Bebátorkodom a hatalmas kapun. Lovak ácsorognak mindenfelé, a porta végén pálya: jó helyen járok. Termetes komondor csahol rám, érkező gazdája csendre inti, majd körbekalauzol. Érezhető (és érthető) büszkeséggel beszél minden állatról, tégláról, fűszálról, és birodalma másik szegletébe invitál, hangszerek és tengernyi színpadi emlék közé. Szinte kérdezni is alig kell, egyik sztori úgy fordul a másikba, mintha száz éve ismernénk egymást. Csak kapkodom a fejem, ahogy sorjáznak a nevek, dátumok, kacagtató vagy megható események…
 
– Hogyan kezdődött a lovakhoz fűződő kapcsolatod?
– Talán még négyéves sem voltam, amikor magával ragadott a lovak látványa, természete, kisugárzása, illata. A nővéremék jártak a Tattersallba, a Nemzeti Lovardában tátott szájjal néztem, ahogy lovagolnak. Szóltam a szüleimnek, hogy ezt én is szeretném kipróbálni, így beírattak Margit nénihez, egy Márga nevű lovon kezdtem el futószáron gyakorolni. Persze eleinte sokszor leestem, de aztán később, amikor először mehettem ki a vágtapályára, az hihetetlen élmény volt. Első tereplovaglásom alkalmával végigporoszkáltunk a Kerepesi úton tizenöt-húsz lóval, Kőbányán volt egy hatalmas üres terület, ott lehetett szabadon lovagolni. Hazafelé megálltunk valami kocsmánál, málnaszörpöztünk a nyári napon. Csodás volt! – réved vissza kicsit a múltba. – Onnantól kezdve kerestem minden alkalmat, hogy lovak közelében lehessek, és a kapcsolat csak erősödött. Annak idején rengeteg lovardában megfordultam, aztán 1987-ben teljesült egy álmom: megvettem az első lovamat, Csibészt. Bubik István barátom segítségével kerültem kapcsolatba Ákos Ajtony kilencszeres magyar bajnok díjugratóval. Csömörön az ő irányításával kezdtem el én is a díjugratást. Midnight nevű lovammal értem el a rekordunkat, 185 centis akadályt ugrottunk át. 1992-ben itt sikerült otthont teremtenem, illetve hogy egészen pontos legyek, először az istálló épült fel, csak aztán a házunk. 1987 óta vagyok díjugrató-versenyző, szépen végigjártam a minősítő fokozatokat, most már a saját klubomban versenyzek. Hetente van ugróedzés Sere Gábor tréner irányításával, a hétfői szünnap kivételével mindennap lovagolok. Szeretek új célokat kitűzni, és azokat igyekszem elérni is. Amikor akár 120 versenyzőből az első háromban végzel, az óriási sikerélmény, a munkád visszaigazolása. 
 
 
Lovakkal teljes az élet
 
 
– Úgy sejtem, nem lehet egyszerű mindezt összeegyeztetni a színpadi karriereddel.
– Nyáron szabadban, télen fedett lovardákban vannak különböző regionális megmérettetések. Mivel hétvégén többnyire fellépésem van, nem tudok folyamatosan részt venni ezeken, de ha időm engedi, indulok a szakág hivatalos versenyein, ez pedig állandó felkészülést jelent ló és lovasa számára! Amikor Németországban játszottam a Nyomorultak előadás-sorozatában, a szerződésem tartalmazta, hogy a balesetveszély miatt nem szabad lovagolnom, bokszolnom, fociznom, vagy síelnem, mert hetente hatszor játszottam mint első szereposztás. Egy év elteltével meg akarták hosszabbítani a kontraktust, mire azt mondtam: ha szabad lovagolnom, akkor maradok! Az igazgatónő futott egy kört a felsőbb vezetőségnél, de ők nem engedték. Aztán négyszemközt abban maradtunk, hogy lovagolhatok, de ha bármi bajom esik, akkor ő nem tudott róla, és valami mást kell kitalálnom. Azonnal kértem egy hét szabadságot, hazajöttem, szereztem egy lószállítót, és kivittem két lovamat. Most szerencsére nincs olyan szerződésem, amely megtiltaná a lovassportot. A színház világában egyébként is régóta tudják rólam, hogy ez az életem. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/5-ös számában olvasható.
Még nincs értékelve
Küldje el ismerősének!
Archívum