Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az utolsó klasszis

Csodaszép emlékek – szürke jövőkép?
Farkas Éva
|
Patyus Ferenc
|
2013.09.17.
|
Mutatós sportkocsi gördül a soroksári Duna-part legelegánsabb szállodájának parkolójába. A sofőr sportosan elegáns, zakója hanyagul a vállára dobva. A középkorú férfi volt már a világ legdrágább játékosa, nyugodt szívvel állíthatom, ő a magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakja: Détári Lajos.

 

 

 

 
[token global site-name]

Le sem tagadhatnád, hogy jól vagy!
– Kétségtelenül jól érzem magam, feldobnak a feladataim!
Mi köt le ennyire?
– Újabban minden időmet a könyvem megírása, illetve megjelentetésére fordítom. Szeretném, ha ez is sikersztori lenne, hiszen az én életemről, pályafutásomról szól.
Izgalmasan hangzik! Sosem gondoltam, hogy egyszer kollégák leszünk...
– Azt hiszem, van annyi tudásom a labdarúgásról, hogy el tudjam látni tanácsaimmal a fiatalokat, hiszen nem csak játékosként álltam meg a helyemet, hanem edzőként is vannak eredményeim. Pedig ma, Magyarországon nem adottak a lehetőségek a magyar edzőknek. Sajnos már

a futball is pénzről és politikáról szól.

Egy időben úgy tűnt, akár a válogatott élére is kerülhetsz. Hogyan alakult ez az időszakod?
– Még 2006-ban felhívott Kisteleki István, az akkori MLSZ-elnök, hogy Leo Beenhakker Magyarországra jön, ő lesz a szövetségi kapitány, legyek én a pályaedzője, két-három év múlva pedig majd átvehetem tőle a válogatottat. Azonnal igent mondtam. Aztán egyszer csak Bozsik Péter lett a kapitány. Nem is tudtam róla, hogy őt nevezték ki. Persze örültem neki, hiszen tiszteltem Petit, jóban voltunk, együtt játszottunk az ifiben. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Csak hát kevés időt kaptunk. Az év végén Bozsik Péter lemondott…
 

Ekkor jöhettél volna te? Felmerült a neved szövetségi kapitányként?
–  Igen, ekkor úgy volt, hogy én leszek a kapitány, aztán valami miatt Várhidi Pétert nevezték ki. Tulajdonképpen tudom, hogy mi miatt. Mindenre van magyarázat, még ha nincs is kimondva.
Akkor mondd ki végre, oszlassuk el a kételyeket!
–Akkor én még az MLSZ-ben dolgoztam, mindenről tudtam. Azért választották Várhidit, mert nála bele lehetett szólni mindenbe, nálam meg nem. Ezt velem nem tehették volna meg. Kompromisszumokat lehet kötni, de hogy beleszóljanak, hogy ki lépjen pályára, na, azt már nem! Emiatt nem szerettek engem. Így nem lettem kapitány.
Mint edző és világklasszis futballista, miben látod a jelenlegi magyar futball legnagyobb hibáját?
– Az utánpótlás-nevelésben. Felkaptuk ezt az akadémia rendszert,

ami nyugaton már tíz éve nem megy.

Ezt a franciák találták ki a kilencvenes évek után. Ott működött is, a korábbi gyarmatokról megindult a beáramlás, s jobbára belőlük alakult ki az a csapat, amely világbajnok lett 1998-ban. Ez a rendszer 20-25 éve lezajlott. Én azt mondom, hogy nekünk nem ezt kéne másolnunk, a gyereket nem kellene kiszakítani a családból. Angliában és Franciaországban is kihelyezik a srácokat családokhoz, ahol szocializálódhatnak. Arról nem is beszélve, hogy meg kell nézni, hogy az utóbbi nyolc évben hány millió forintot költöttünk akadémiákra és ezekből az akadémiákból hány válogatott futballista került ki! A magyar futball akadémiák gyerekei tizenhat évesen kerülnek oda, összevásárolt játékosok, tehát nem az akadémia nevelte őket. Ha már utánpótlás-nevelés, akkor azt kezdjük el hatévesen és akkor végigvezetve a pályafutásukat – akár egy akadémiai rendszerben – lehet vállalni a felelősséget, és lehet belőlük válogatott játékosokat nevelni. Csakhogy erre nincs pénz. És idő. Na, és a létesítmények. Van még hova fejlődni. Úgy látszik, nekem csak a szép emlékeim maradnak.
 

[token global site-name]

Sosem beszélsz a családodról. Pedig van két felnőtt lányod, akikre igazán büszke lehetsz!
-  Tényleg nagyon büszke vagyok rájuk! A nagyobbik lányom Dóri, huszonhat éves. Ha lehet ezt mondani, apja lánya! Görögországban él egy szigeten, utazási irodát vezet. A nyelvérzékét tőlem örökölte, hiszen hat nyelven beszél! A kisebbik lányom, Zsanett húsz éves, egyetemista. Már régen elváltunk az édesanyjukkal, de nagyon jó, szoros a kapcsolatom velük, mindennél nagyobb örömmel tölt el, ha velük lehetek. Számíthatunk egymásra! Sajnos, fiam nem született, így nem tudom a stoplisomat továbbadni, bár egy „címemről” mindenképp le akarok mondani...
Melyikről?
– Semmiképp nem akarok én lenni az „utolsó magyar labdarúgó, aki vb-gólt lőtt!”



Minden kezdet nehéz
A történet Csepelen kezdődött egy toborzón…Döme nyolc évesen barátjával, Kóczián Gyurival megjelent a csepeli futballpályán. Alig egyórás edzés után az akkori edzők, Pocsai István és a Csepel egykori legendás centerhalfja, Nagy II. Pista bácsi, kimondták a megfellebbezhetetlent. Döme barátja maradhatott, őt viszont eltanácsolták és más sportot ajánlottak neki. Az elkövetkezendő húsz évet ismerjük. Döméből hétszeres világválogatott lett, akiért őrjöngtek Frankfurttól Athénig. Kóczián Gyuri is remek futballistává vált, a Malév és a BKV Előre színeiben játszott rengeteg mérkőzést. A „jó szemű”csepeli mestereknek viszont nem adatott meg még egy világsztár.

 

[token global site-name]

Tíz érdekesség  a legendás 10-esről

1. Tizennyolc évesen játszott először az NB I-ben.
2. Négyszáz klubmérkőzésén százhetven gólt rúgott.
3. Huszonegy évesen mutatkozott be a magyar válogatottban.
4. Hatvanegyszer szerepelt a válogatottban, tizenegy találat fűződik a nevéhez – ő rúgta a magyar labdarúgás utolsó vb-gólját.
5. Hétszeres világválogatott.
6. A Bp. Honvédból 1987-ben az Eintracht Frankfurtba szerződött, ahol ő szerezte a német kupadöntő győztes gólját.
7. Tizennyolc millió német márkás vételárával egy ideg ő volt a világ legdrágább labdarúgója.
8. A görög Olympiakosz után Olaszországban három csapatban – Bologna, Ancona, Genoa – is játszott, Svájcban (Neuchatel Xamax) az év labdarúgójának választották.
9. Az aktív labdarúgástól 2001-ben vonult vissza, egy szlovák negyedosztályú csapat tagjaként.
10. Détári Lajos az idén áprilisban ünnepelte ötvenedik születésnapját.

 

Képgaléria

Még nincs értékelve
Archívum