Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Jöjjön el a Te országod! 6/2. rész

Szubjektív emlékképek Varga Zoltánról
Koltay Gábor
|
archív
|
2014.03.25.
|
Mint az írás első részéből kiderült, 1985-ben elhatároztam, hogy minden korábbinál mélyebb, összetettebb, elemző filmsorozatot készítek a magyar labdarúgás helyzetéről, az akkoriban reményt keltő eredményekről, legjelentősebb személyiségeinek életútjáról. A játékosok, egyesületi és sportvezetők, újságírók, és a foci iránt rajongó közéleti emberek számbavételekor magától értetődő volt, hogy az akkoriban „tékozló fiúnak” számító, a médiából kitiltott Varga Zoltánt is megkeresem és megszólaltatom. Már csak azért is, mivel a ’60-as évek magyar labdarúgásának Albert Flórián mellett a másik kiemelkedő képességű tehetségéről volt szó, aki az 1968-as mexikói olimpián még a csoportmérkőzések megkezdése előtt elhagyta a csapatot, azaz disszidált.

 

[token global site-name]

Riskó Géza újságíró barátommal, a filmsorozat szerkesztőjével rövid nyomozás után kiderítettük Zoli NSZK-beli címét, feltárcsáztam otthoni számát. Hát, mit mondjak – elég furcsa volt beszélgetni vele, életemben először. Az történt ugyanis, amire számítottam: zárkózott volt, kissé bizalmatlan, nem teljesen értette, hogy kinek, miért fontos, hogy ő filminterjút adjon… Sejtettem, hogy az elmúlt két évtizedben rengeteg itthoni és kinti zaklatásnak, provokációnak volt kitéve – amikor ezeket később konkrétan is hallottam tőle, bizony csak ámultam és bámultam –, így érthető volt tartózkodása a „tömegkommunikáció” embereivel szemben.
1985. november elején, forgatási körutunk kezdetén késő esti időpontban érkeztünk meg Ingolstadtba, ahol a helyi csapat pályáját kerestük, mert tudtuk, hogy Zoli az esti időpontban is edzést tart. Nem kis izgalommal készültünk az első találkozásra fiatalságunk egykori bálványával, mindenféle mende-mondák főhősével. A gyatrán kivilágított pálya közepén állt, labdákat osztogatott, majd oldalra húzódott, és beívelt – fejelni tanította a futballistákat. Távolról, a kerítés mellől figyeltük mozdulatait, szerettük volna az emlékeinkben visszakeresni ezeket a gesztusokat, láb- és kézmozdulatokat, testtartást.
Zoli rendkívül készséges volt, bemutatott minket a csapat tagjainak, kis türelmet kért, megtudakolta, hol lakunk, és megbeszéltük, hogy edzés után eljön hozzánk a szállodába, és majd ott beszélgetünk. Hajnalig tartó „ismerkedés” lett a dologból, azt hiszem, leginkább ezt kellett volna filmre vennünk… A lényeg, hogy – úgy tűnt – sikerült minden kételyt, bizalmatlanságot eloszlatni Zoliban vállalkozásunk, munkánk tisztességét, céljait, várható hatását illetően. Meg is beszéltük, hogy másnap otthonában találkozunk és megcsináljuk az interjút!
Ezzel együtt sem voltam biztos abban, hogy ez a rendkívül érzékeny ember másnapra nem gondolja-e meg magát. Nagyon szerettem volna, ha sikerül Zoli személyét, a „hűtlen” fiút húsz év után egy kicsit emberibb, sokszempontú, összetett megközelítéssel bemutatni. Hiszen megbocsátás is van a világon. Hány és hány értéktelen ember disszidált ebből az országból, akik azóta vissza-visszajárnak, hangoskodnak, mi pedig asszisztálunk kétes értékű nyilvános fellépéseikhez. Nem szabad senkit sem felmenteni elkövetett tettének felelőssége alól, de egy életre sem kell megbélyegezni valakit azért, mert egyszer tévedett, igaz, akkor rendkívül nagyot.
Jól haladtunk a felvétellel, de egyszer csak csörgött a telefon. Budapestről kerestek. A Mafilm felvételvezetője „elérte” a stábot, előbb a gyártásvezetőt, Onódi Györgyöt, majd engem kért a telefonhoz. Közölte, hogy Mezey György akkori szövetségi kapitány tiltakozására a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatósága „visszarendelte” a stábot. Bizony ekkoriban még javában a központosított állami filmgyártás idején vagyunk, a „FIFŐ” akaratával nem volt tanácsos szembe menni. Leforrázva, bénultan, földbe gyökerezett lábakkal hallgattam az „üzenetet”, igazából azt se tudtam, hogy mitévő legyek. Zoli lakása felbolydult méhkashoz hasonlított. Közben megtudtuk, hogy Mezey benyújtotta a lemondását – írásban –, bízva abban, hogy ez hatni fog, és a filmet véglegesen leállítják. Így is történt!
Zoli csak ült az elárvult kamera előtt a fotelben, és semmit sem értett az egészből. Kezdeti oldódása újra görcsbe rándult, meg volt győződve, hogy mindez az ő személyének köszönhető. A hívott neveket persze nem ismerte, teljesen elveszítette a fonalat, egyszerre csak nem értette, hogy kik vagyunk, mit akarunk, és miért is van a balhé. Bizony eléggé furcsán nézhettünk ott mi ki, Varga Zoli ingolstadti lakásában, összeomolva, megszégyenülve, egy országos botrány lehetőségének előidézőiként.
És mindez egy magyar dokumentumfilm-sorozat miatt, amelynek akkor már semmi köze sem volt az 1968-as olimpiához, a válogatott játékosokhoz. Mi sem értettünk semmit, hát még Varga Zoli, akinek estig mesélhettük volna az összefüggéseket. Gyorsan be akartuk fejezni a forgatást, azt a munkát, amire olyan hosszú ideig készültünk, amelyet annyira, de annyira akartunk. Még néhány gyors kérdést tettem fel Zolinak, amikor váratlanul – a szurkolók soha nem múló szeretetének tolmácsolása közben, akik régóta várták, hogy Zoli a csapat edzője legyen –, a kezével intett, felpattant, kirohant a konyhába, és zokogni kezdett. Mi döbbenten mentünk utána: ifjúkori bálványunk Andor Tamás operatőr vállán sírt. A tömény emlékezés, a hirtelen belénk vetett bizalom, majd a még gyorsabban jött kétségbeesett bizalmatlanság, a kitárulkozó ember érzékenysége, a meg nem értett helyzet miatti tehetetlen tanácstalanság, és még ki tudja mi minden más Zolit ilyen érzelmi állapotba hozta. Én akkor és ott, Zoli ingolstadti lakásának konyhájában mindent megértettem.
Szöveg: Koltay Gábor
(Folytatás a következő számban)
 

Még nincs értékelve
Archívum