Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Még nehéz a kalapács

Somlai Attila
|
Igaz Bálint
|
2013.09.17.
|
Némi túlzással: ő tartja életben a magyar atlétikát. Ő az, aki 2010 óta minden világversenyen nyert érmet. Olimpiai és Európa-bajnok, s van vb-aranya is – igaz, azt még 1999-ben, ifikorában akasztották a nyakába. Idén mindenki tőle várta, hogy megtörje a harmincéves csendet: a felnőtt világbajnokságok 1983 óta íródó történetében ugyanis még egyetlen honfitársunknak sem sikerült győzni. Pars Krisztián nyerni ment Moszkvába, de – akárcsak a 2011-es vb-n - ismét ezüsttel kellett beérnie.
[token global site-name]

 

És egyáltalán nem kesereg emiatt... „Amíg nem tudtam átértékelni a dolgot, rossz érzés volt, hogy nem nyertem. Miután megemésztettem, már tudok örülni az ezüstéremnek. Mert mi van akkor, ha a végén Melich 80.32-vel ledob? – tűnődik el bájos kedvese mellett a margitszigeti Grand Hotel Danubius halljában. – Tulajdonképpen még örülök is Pawel Fajdeknek, mert van valaki, aki húz, és ez a kalapácsvetésnek is jót tesz. Ráadásul a világbajnokságot követő dubnicai és varsói versenyen azért érződött, hogy a lengyel fiú 81.97-es eredménye nem kicsúszott dobás volt.”

A csúcstámadás sem elképzelhetetlen

 

[token global site-name]

A vb után ugyanis Krisztián kétszer is gyors revánsot vett: előbb a Hammer Throw Challenge dubnicai állomásán, majd a varsói Skolimowska-emlékversenyen. Előbbin Fajdek és Pars szórta a nagyobbnál nagyobb dobásokat, jellemző, hogy a négy kísérletből álló viadal utolsó sorozata előtt az elképesztő egyéni csúcsot (82.27) produkáló világbajnoknak állt a zászló. „Aztán jöttem én – veszi át a szót a Dobó SE olimpiai bajnoka. – Az egyéni csúcsomtól mindössze öt centivel elmaradva, 82.40-nel megnyertem a versenyt, pedig a dobás előtt nem éreztem, hogy idáig jutok, majdnem ki is léptem. Ha nincs a vállsérülésem, idén 83-84 méterre is képes lettem volna.”
Bizony, az a fránya bal váll… Krisztián március óta szenved vele, és immár elodázhatatlanná vált a műtét. Az operáció után pedig valóra lehet váltani a legmerészebb álmokat is. Amikor például rákérdezek arra, hogy veszélyben lehet-e Annus Adrián 2003-as, 84.19-es magyar csúcsa, bizakodó a válasz: „Ha végig tudom csinálni az alapozást, ha nem hátráltat komolyabb sérülés, nyolcvannégy méter közelébe kerülhetek.”

A hagyomány kötelez

Márpedig Pars nem az a nagyzoló, üres szavakat puffogtató típus. Minden mondatán, minden gesztusán érződik, hogy egykoron Németh Pál tanítványa volt. A dobópápáé, aki nemcsak versenyzőt, embert is nevelt belőle. „Pali bácsinak óriási tekintélye volt, mindenkibe belesulykolta a sport iránti alázatot. Sok olyan sportoló került ki a kezei közül, akik öregbítették a magyar atlétika hírnevét, elég csak Gécsek Tibort, Divós Katalint vagy Németh Zsoltot említeni – emlékezik 2009-ben elhunyt mesterére. – Nem volt zárkózott ember, lehetett vele komoly dolgokról beszélgetni, de a munkában nem ismert kegyelmet. Nála nem létezett tökéletes teljesítmény, belőlem is mindig a maximumot akarta kihozni. A fia ugyanazt az irányvonalat képviseli, de talán egy picit megértőbb.”

Trabant és Mercedes

 

[token global site-name]

Persze egy olimpiai bajnok iránt illik is kellő empátiával viseltetni. És bár a londoni aranyérmes tavalyi bravúrja után sem jár két méterrel a föld felett, azért az ötkarikás elsőség után sok minden megváltozott az életében. „A helyzetet a Trabant és a Mercedes közötti különbséghez tudnám hasonlítani. Elég csak annyit említeni, hogy amikor megérkezel a versenyre, nem a közös buszra raknak fel, hanem külön autó jön érted, és a szálláslehetőségek közül  is a létező legjobbat kapod – ami egy olimpiai bajnoknak jár.”
Aranyat nyerni az ötkarikás játékokon semmihez sem hasonlítható érzés, 2016-ban újra átélné, sőt, a 2020-as játékokon is szívesen indulna. „Most úgy érzem, hogy belefér még két olimpia. Hogy mi lesz azután, miután befejezem? Egy biztos, könnyebb lesz a kalapács…”

Ha csak ezen múlik, hadd engedjek meg egy szubjektív, amolyan szurkolói megjegyzést: Krisztián, legalább hét évig legyen még nehéz az a kalapács!

Még nincs értékelve
Archívum