Az 1938-as világbajnoki ezüstérem után, az akkori szövetségi kapitányt, Dietz Károlyt a pályaudvarról kellett kimenekíteni, majd a nyilasok ténykedésének következményeként megjárta Sopronkőhidát és Mauthausent, később a kommunista hatalom kitelepítette Bodrogkeresztúrra. Sebes Gusztáv, az Aranycsapat mesterének fiát gyermeke osztálytársainak feldühödött szülei, az ’54-es világbajnoki döntőt követően úgy megverték, hogy maradandó sérüléseket szenvedett. Ehhez képest Pintér Attila még egész jól megúszta...

– Kérdezd meg a feleségemet, Katit vagy a kisfiamat, Filipet, hogy mit éreztek, amikor kórusban kiabálták, hogy „Pintér, takarodj!”, pedig még semmi nem dőlt el, sőt akkor is, amikor Priskin megszerezte a vezetést. Édesanyám biztosan megkönnyebbült, mert talán ő viselte legnehezebben az engem ért támadásokat annak ellenére, hogy mindent megtettem tiszta szívemből, a legjobb tudásom szerint. Ha azonban személyesen találkoztam emberekkel, csak pozitív visszajelzést kaptam akár Budapesten, akár Balassagyarmaton, akár Győrben. A családot sem érte bántás, édesanyámat is sok ember biztatta, a fiam, Filip is emelt fővel tud járni suliba. Persze a hátam mögött vagy a névtelen kommentekben sokan méltatlanul a becsületembe gázoltak. Sok az irigy ember, ott ártanak a másiknak, ahol tudnak. Nekem azonban a régi barátaim véleménye a legfontosabb: Pápán, Sopronban, a szertárosnőé vagy a pályamunkásé a Fradiban. Nekem az a fontos, hogy ők mit gondolnak!

A teljes cikk a Presztízs Sport 2/10-es számában olvasható.