Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Jöjjön el a Te országod!

Szubjektív emlékképek Varga Zoltánról (6/1. rész)
Koltay Gábor
|
archív
|
2014.02.19.
|
Valamikor a hatvanas évek közepén ifjú tinédzserként a Tanács körúton (ma Károly körút) a Filmmúzeum melletti Bacsik töltőtollüzletből kilépve, észrevettem korosztályunk egyik ünnepelt, szeretve tisztelt futballistáját, „Vargazolit”. Az akkori beatnemzedék így, nevét egybeolvasva bálványozta a fantasztikus tehetségű fiatalembert. Csinos feleségével a töltőtollüzlet melletti híres Hendlein szemüvegboltba igyekezett, így más választásom nem lévén – csakhogy a közelében lehessek –, utánuk mentem. Az üzletben már kissé zavarban voltam, a helyiség szűk volt, meg aztán szemüveget sem akartam venni. Mégis kénytelen-kelletlen próbálgattam a fekete napszemüvegeket, miközben lopva figyeltem a futballpályák ünnepelt hősét és bájos aráját, Ilonát.

 

[token global site-name]

Nem sokat lehetett róluk tudni, mert Zoli már akkor is zárkózott természetű ember volt, magánéletéről keveset nyilatkozott, csak annyit lehetett olvasni, hogy imádja feleségét. Odahaza mindent közösen megbeszélnek, hobbijuk a lakberendezés, hiszen szabadidejükben leginkább otthon szeretnek lenni. Figyeltem mozdulatait, szavait, megjegyzéseit, apróbb gesztusait. Rajongtam Zoliért, mint az akkori tinédzserek legtöbbje. Talán még azok is, akik nem voltak FTC-drukkerek. Zoli személyisége hozzátartozott akkori életünkhöz. Szobám falán természetesen nekem is ott volt „lenyalt frizurás” képe, kisfiús, kicsit bátortalan mosolyával, az FTC akkori csíkos mezében.

Zoli a pályán mindent tudott, élmény volt figyelni meccs közben, még akkor is, ha nem volt nála a labda. Fantasztikus technikai érzékkel, kitűnően rúgott mindkét lábbal, fejelt, ollózott. Ragyogóan szellemes összjátékos, kifejezetten hasznos csapattag volt, és az akkori idők legnagyobb futballistájával, Albert Flóriánnal jól megértették egymást – a pályán.

Sajnos, hogy csak ott, és bár sokan mondják, hogy a magánélet érdektelen, az a fontos, hogy a produktum jó legyen, de az igazság mégiscsak az, hogy a közösségen belüli emberi konfliktusok, összezördülések, apróbb sértődések előbb-utóbb a teljesítményen, az „összjátékon” is nyomot hagynak. Különösen akkor, ha olyan lelkileg sérülékeny alkatról van szó, mint amilyen a visszahúzódó, olykor magába forduló, rendkívül érzékeny Varga Zoli volt, akinek szinte egyetlen társát, kapcsolatát az emberekkel, imádott felesége jelentette.

Erről persze akkor, mi, ifjú szurkolók mit sem tudtunk. Valószínűleg a legbeavatottabb Üllői úti törzsszurkolók sem gondoltak arra, hogy a konfliktusok, súrlódások sorozatának talán törés lehet a vége. Mi akkor csak a csodálatos cseleket, ollózásokat, szöglet- és szabadrúgásokat, fejeseket láttuk, csak az érdekelt minket, ahogy Zolihoz tapad a labda. Olyan kifinomult technikája volt, amilyen csak évtizedenként adatik meg egy-egy tehetségnek. S akkor váratlanul lecsapott ránk a hír, az 1968-as mexikói olimpián Zoli elhagyta a csapatot, ismeretlen helyre távozott, majd nem sokkal később hivatalosan is megerősítették: Varga Zoltán válogatott labdarúgó a mexikói olimpián a csoportmérkőzések megkezdése előtt „disszidált”.
Szinte leírhatatlan, mit éreztünk, hiszen kedvencünk, közeli „barátunk” hagyott cserben minket. Mi fiatalok nem is elsősorban arra gondoltunk, hogy Zoli a hazáját csapta be, hanem mindenekelőtt minket, személyes „ismerőseit”, akik végtelenül zavarban voltunk. Úgy éreztük, nem valamiféle „hazaárulásról”, hanem személyes cserbenhagyásunkról van szó.

Persze Zoli nagyot hibázott, mert főleg egy olimpián, ráadásul a játékok megkezdése előtt elhagyni azt a csapatot, azt az országot, amit képviselt, amely őt felnevelte, lehetőséghez juttatta, különösképpen elítélendő dolog. De mi inkább azokra a vezetőkre, a közvetlen környezetére haragudtunk az FTC-nél, a válogatottnál és a sportvezetésben, akik „hagyták” Zolit elmenni. Akik – enyhén szólva – nem álltak feladatuk magaslatán, amikor az egyre súlyosbodó belső konfliktusokat nem tudták, vagy nem is akarták kezelni. Érzéketlenek voltak, ami aztán odáig fajult, hogy Zoli az olimpia után már a nagy rivális, a Budapesti Honvéd játékosa lett volna. Erről persze mi akkor semmit sem tudtunk!

1968 óta őrzöm Barcs Sándor, egykori befolyásos sportpolitikus, MLSZ-elnök, sőt egy időben UEFA-alelnök rendkívül emberséges cikkét Vargáról. Barcs – tehát a sportpolitikai vezetés egyik első embere – higgadtan (1968-ban, közvetlenül az esemény után!) tárgyalta a történteket, erőteljesen hangsúlyozva a vezetők felelősségét egy világszintű magyar tehetség elkótyavetyélésében. Ezt a cikket elvittem magammal a nyugat-európai forgatásunkra.

1985-ben ugyanis elhatároztam, hogy filmsorozatot készítek a magyar labdarúgásról Szép volt fiúk címmel. Az eredményekre – amelyek akkoriban szép számmal akadtak –, a nagy egyesületekre, a kiemelkedő játékos és edző személyiségekre akartam koncentrálni, többek közt Verebesre, Dalnokira, Kovács Ferencre, és persze a válogatottra, amely kijutott a ’86-os világbajnokságra. És persze kíváncsi voltam a legkiemelkedőbb játékosokra! Az 1956 óta először hazalátogató Puskás Öcsitől kezdve a fekete bárány Varga Zoltánig, akiről egy sort sem lehetett leírni, vagy elmondani a médiában.

A filmsorozat teljes körű elkészítése az akkor rendkívül befolyásos Mezey György szövetségi kapitány és az általa fellázított politikai vezetők ellenállása miatt hiúsult meg. Az alkotás így torzó maradt, de érdekesen jellemző az elmúlt évtizedekre, hogy még az elkészült filmek sem kerülhettek (mindmáig) egyetlen televízió képernyőjére sem. A filmsorozat történetéről összeállított könyv ajánlásában Hernádi Gyula, Kossuth-díjas író így fogalmazott: „Koltay Gábor tervezett filmsorozatával meg akart valamit érteni és értetni. Elindult és megállították.”

De ne vágjunk a dolgok elébe!

(Folytatás a következő számban)

Még nincs értékelve
Archívum