Amszterdamnak egy szomorú helynek kéne lennie, nekünk, közép-európai turistáknak…
De nem az, mert az emberek vidámak, segítőkészek, toleránsak, zavarba ejtő mértékben. Nagyon megalázó volt látni, hogy a hollandok 6-1-nél elindultak haza, pedig ha tudták volna, hogy  Egervári itt még maradt volna kapitány… A metrón bocsánatot kértek tőlünk, és a legrosszabb az volt: látszott rajtuk, hogy tényleg sajnálnak.
8-1!Mintha valami furcsa trip lett volna. De aztán felébredtünk, és még a bukaresti bilibe lógott a kezünk, a „szerethetővel” együtt…
Mentségünkre legyen mondva, a nagyjából ezer kiutazó magyar szurkoló kilencven százaléka még a bukaresti meccs előtt foglalta le az amszterdami túrát, és csak azért mentünk ki, mert nem akartuk kidobni a pénzt az ablakon.
Bár tettük volna! Illetve mégsem, mert Hollandia egy jópofa ország! Amikor a meccs után a piros lámpás negyedben sétálgattunk, több indulatos magyar „turista” futballunk tönkretevőinek hozzátartozóját vélte felfedezni a kirakatok mögött… És most cizelláltan fogalmaztam.
Utána egy bizonyos Devecseri nevű válogatott azt nyilatkozta, hogy az öngólt leszámítva jól játszott… Hát, a 8:1-et leszámítva mi is jól éreztük magunkat! Ja, és Robben bejelölt a Facebookon!
Viszont most előre kell tekinteni! A Husztit ne cseszegessétek, semmi köze hozzá! Azt javaslom, hogy nézzünk körbe a játékospiacon, vegyünk négy-öt brazil és argentin fiút, akik nem férnek be saját válogatottjukba, aztán ide kell hozni Guus Hiddinket, aztán csapassuk! De profin, ne ilyen biszem-b@szom módon!
Továbbra is: Ria, ria, Hungária!