„Az aranyérmen nincs mit megmagyarázni”

Szerző:

Vona Lilla

Fotó:

Szalmás Péter

2017.01.24.

Címkék:

Amikor megfogalmazódott az új rovat ötlete, az elsők között Tóth Tamás neve merült fel, hiszen a riói paralimpia egyetlen magyar bajnoka lett. A fiatal sportolóval gördülékenyek voltak az előzetes megbeszélések, a telefonban jókedvűen és készségesen válaszolgatott, végül néhány nappal karácsony előtt a Komjádi uszodánál találkoztunk. Totó még az ünnepek előtt nem sokkal Amerikában edzőtáborozott barátjával, Sors Tamással. „Az amerikai utunk edzéssel egybekötött kikapcsolódás volt, ezt régen megígértük egymásnak. Mindig csak úgy jártunk együtt külföldön, hogy komoly versenyre vagy edzőtáborba érkeztünk. Megbeszéltük tehát, hogy Tamás karrierjének lezárásaként sportosabb kikapcsolódást tervezünk.”

„A papának egy szava sem lehetett”

Totó végzett egy kis önvizsgálatot az új esztendő kezdete előtt. Noha nehezen indult számára 2016 – hiszen átesett egy edzőváltáson, és az addigi két-három éve sem úgy alakult, ahogyan tervezte –, nyáron végül valóra vált egyik legnagyobb álma: felállhatott a dobogó legfelső fokára a paralimpián. „Nem gondoltam volna, hogy jön ez az eredmény, noha titkon bíztunk benne az edzőmmel.” Azt, hogy még ő sem igazán reménykedett 100 háton az aranyéremben, egy kedves történettel illusztrálta. „Emlékezetes marad számomra, hogy amikor véget ért az 50 méteres gyorsúszás, este együtt ültünk az olimpiai faluban Sors Tamással. Arról beszélgettünk, hogy ő visszavonul. Azt mondtam, örülök, hogy ennyi minden van mögöttünk, egyedül azt sajnálom, hogy valószínűleg sosem leszek paralimpiai bajnok. Ő is beletörődött ebbe a kijelentésembe, nem biztatott, hogy még ott a 100 hát… Így vágtam neki egy-két nap múlva a versenynek.”

A teljes cikk a Presztízs Sport 5/1-es számában olvasható.

Kapcsolódó cikkek