Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

„MEGPRÓBÁLTAK MINKET LEFEJEZNI!”

– avagy két vízilabdázó meghurcolása a médiában
dr. Borbély Zoltán
|
ifj. Nagy György
|
2019.05.03.
|
A rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást a nemi erőszakkal hírbe hozott két kiváló vízilabdázó, Kósz Zoltán és Petőváry Zsolt ügyében. Tudni kell, hogy ez erősebb, mint az úgynevezett „bizhiányos”, azaz bizonyítottság hiányában történő megszüntetés, amikor a hatóság deklarálja, hogy a feljelentett cselekményt nem lehetett bizonyítani, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény. Esetünkben pedig éppen azt mondta ki, hogy nem történt bűncselekmény! A megszüntetés híre mégsem volt erősebb a vélt erőszakolás hírbombájánál, a fél éves eljárás szinte beleégett a két egykori vízilabdázóba, de az igazi rehabilitáció nem történt meg. A két kiváló sportember élete gyökeresen megváltozott. Elevenítsük fel, hogy mi is történt valójában!
[token global site-name]„Egy Pest környéki vízilabdaklub olimpiai bajnoka és ugyancsak sokszoros válogatott társa felnőtt filmeket idéző módon erőszakolt meg egy akkor 11 éves kislányt” – harsogta világgá először egy külföldi szerverű, utolérhetetlen médium, majd egy kereskedelmi televíziós csatorna, később szinte a teljes magyar média. Neves pszichológus ismerősöm szerint, már a hír felröppenésekor, és különösen a sértetti képviselő nyilatkozatai után látszott, hogy valami nem kerek a történetben, mégis hamar elterjedt a szörnyű hír, és a gyanú árnyéka egyre terebélyesedett. Jómagam unokaöcsém szeptemberi esküvőjén kaptam a hírt, egy péntek éjszaka. A „szakma” és az uszoda világa hamar azonosította a védekezni nem tudó „elkövetőket”, és rövidesen meg is nevezték őket…
Sydney olimpiai bajnoka, a kétszeres Európa-bajnok, kétszeres Világkupagyőztes, világ-, és Európa-bajnoki ezüstérmes, tizenöt éven keresztül válogatott kapus Kósz Zoltán éppen indián nyarát töltötte Horvátországban, amikor a céges ügyvédjük értesítette a kísérteties hírről, amely erdőtűzként terjedt el a magyar sajtóban.
A 220-szoros válogatott, hét szezont Olaszországban játszó, Petőfi Sándor-rokon Petőváry Zsolt sem így képzelte a junior női Eb elődöntőjét Portugáliában, ahol éppen jó képet kellett vágnia egy delegáció fogadása közben, mikor szembesült a hírrel…
Sokakban csalódtak, de többen kiálltak mellettük, aki pedig még most is tanácsot szeretne osztani, vagy „részvétet” nyilvánítani, kérjük, ne tegye, mert a „részvétes kosár” megtelt, a Tanácsköztársaság pedig 133 napig tartott… Kósz Zoltán és Petőváry Zsolt kálváriája azonban ennél jóval hosszabb ideig, és lehet, hogy soha nem heverik ki…
 
Bevezetés
 
– A körülményekhez képest, hogy vagytok?
Petőváry Zsolt (PZS): – Minket le akartak fejezni!
Kósz Zoltán (KZ): – Rémálom…
PZS: – Rémálom az Elm utcában…
– Bírósági múltamból is tudom, hogy legnehezebb egy bírónak felmentő ítéleti tényállást írni, mivel gyakorlatilag azt kell megállapítani, hogy mi nem történt, szinte, mint Sinkó Péter régi kiváló kabaréjában, a Hogyan nem találkoztam Bartók Bélával című remekműben. Elmondanátok, hogy mi történt, illetve mi nem történt?
PZS: – A szóban forgó kislány családja környékbeli, mint mindenki, aki hozzánk jár.
KZ: – A környékbeli azt jelenti, hogy Pomáztól Visegrádig.
PZS: – A bátyja hozzánk járt pólózni az egyesületbe, így a családot nyolc-tíz éve ismerjük.
KZ: – Valóban az egész családot, azaz apukát, anyukát, a bátyját, a nővérét és a kislányt. Jó viszony is volt közöttünk, volt egy jó éttermük, ahová még rendezvényeket is vittünk. Kivételes engedélyemmel még a balatoni edzőtáborba is eljöhetett az egész család, akik együtt edzőtáboroztak a fiúval, aki úgy tizenkét éves korától tizennyolc éves koráig járt hozzánk a KÓPÉ Úszó és Vízilabda egyesületbe. Ahogy mondani szokták, lelkes és nagyon rendes gyerek volt. A srác azért hagyta abba a pólót, mert vidékre ment egyetemre.
PZS: – Két-három évre rá hozták le a kislányt, aki akkor tízéves lehetett.
KZ: – Ránk bízták, de edzői soha nem voltunk!
PZS: – Ahogy mondani szokták, „esett-kelt” a kislány, aztán elég problémás kezdett lenni.
KZ: – Viszonylag hamar elkezdett „lógni”, az előcsarnokban „bekkelte ki” az edzésidőt, amikor részt vett az edzéseken, a feladatokat nem nagyon tudta végrehajtani, de azért 2-3 évig rendszeresen lejárt hozzánk, meccsen viszont soha nem szerepelt.
PZS: – Közben a szülők elváltak. A férfi szakács, az anya pincérnő volt. Ragyogóan ment az éttermük, mára sajnos a férfi belerokkant ebbe az egészbe…
KZ: – Talán szégyelli is a történteket és belebetegedett, komoly bajai lettek, alig lehet ráismerni. Egy jól menő, kedvelt étterem tulajdonosából, mára egy leszázalékolt, beteg ember lett… Éppen 14 éve vagyunk a leányfalui strandon, az anya szeretett volna ott egy koktélbárt, abban még a segítségünket is kérte.
PZS: – Engem több szülő felhívott, hogy komoly problémák vannak a kislánnyal, hírbe is hozták bizonyos holmik eltűnésével, amiket később megtaláltak a kislánynál, és még vissza is kellett szolgáltatnia. Rendőrségi ügy is volt belőle.
KZ: – Szó szerint, „kabátlopási ügybe” keveredett, de mivel a ruhákat megtalálták, és visszaadták a rendőrségen, így nem is csináltunk komolyabb ügyet belőle.
PZS: – Ekkor is telefonált az anyuka, hogy segítsünk, mi pedig nem rúgtuk ki, és 2016 májusában kapott még egy esélyt…
KZ: – A mi részünkről, szerintem „túltoltuk” a védelmet, alapelvünk, hogy még a deviáns viselkedésű gyerekeket is próbáljuk jó útra terelni, a kislánynak azonban a családra való tekintettel is túl sok lehetőséget adtunk… 2017 decemberében, majd az azt követő januárban az anyuka elkezdett hívogatni, hogy sok gond van a gyerekkel, mert a családban nem mindenki foglalkozik vele, van, akitől nem kap karácsonyi ajándékot sem…
 
A teljes cikk a Presztízs Sport magazin 7/4-es számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum