Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

„PEDIG PISONT ISTVÁN A LEGNAGYOBB KIRÁLY”

dr. Borbély Zoltán
|
honvedfc.hu
|
2020.08.27.
|
– Harmincegyszeres válogatottként, háromszoros magyar, ugyancsak háromszoros izraeli bajnokként és mindkét ország kétszeres kupagyőzteseként joggal nevezett el még a Honvéd-tábor „a legnagyobb királynak”, a beceneved mégis Trezi, vagy ma már Trezi bá’. Én Trezi nevű királyt nem ismerek… – Mert nincs is! Az 1982-es vébéhez kötődik a becenevem. A franciáknál játszott egy Marius Tresor nevű fekete futballista, aki az NSZK elleni elődöntőben egy ollózós gólt rúgott, ami akkora hatással volt rám, hogy én – a szintén fekete, 12 éves gyerek – Gádoroson kimentem a focipályára, és elkezdtem ezt a mozdulatot gyakorolni. A nagyobb gádorosi gyerekek dobták nekem a labdát, én pedig csak gyakoroltam ezt a „félollózós” mozdulatot. Számomra ez az egész későbbi pályafutásomat meghatározó élmény volt, hogy valaki tétmeccsen, szögletből ilyen gólt rúgjon. Én akkor egy feketés színű kis cigánygyerek voltam, tehát a hasonlóság valamennyire adott volt, így a többi gyerek azt mondta: „itt van a mi Trezink!”. Azóta ez a becenevem.

 

[token global site-name]Nem engedték elkallódni
 
– A gádorosi Treziből hogyan lettél a legnagyobb király?
– A történet szomorú és szép is egyszerre. Édesapám nagyon tehetséges futballista volt, még NB-I-es klubok is szerették volna elvinni Gádorosról. Ő azonban nem tudott kiszakadni a közegből, mindig honvágya volt, cigány származású emberként nehéz lett volna beilleszkednie egy nagyobb városba. Mondta is mindig: „Gádoros az én világom”. És tényleg az volt! A 60-as, 70-es években a tanácselnök a tenyerén hordozta, a mozi tulajdonosa pedig egy nagy Volga autóval vitte a meccsre! Nagyon tetszett neki és kötődött is ahhoz, hogy a faluban ő volt a sztár, a „csaszi”, tényleg a legnagyobb király! A halála után tudtam meg a testvéreimtől, hogy egész életében azon őrölte magát, hogy nem próbálhatta ki a tehetségét a faluján kívül. Anya pedig elhatározta, hogy engem, a fiát, nem enged elkallódni, és nem engedheti, hogy én ne próbáljam ki magam, ha már édesapámnak nem sikerült… Így jöttem fel Pestre a Honvédhoz, Bicskei Berci bácsi csapatába. Képzeld, nálunk az utcában, a gádorosi Kölcsey Ferenc utcában mindenki fradista volt! Én is imádtam Nyilasi Tibit, Koch Robit, aki ugyanolyan kis termetű volt, mint én, Ebedli Zolit és Szokolai Lacit, aki mindig a rövidre érkezett fejelni…
– De te mégis a Honvédba igazoltál.
 
– Igen, mégpedig örömmel. A nagy Honvédba hívtak, ahol Détári is játszott, aki az egész pályámra óriási hatással volt. Majd játszottunk a Fradival, és elindult a cigányozás… 
 
– Ismerek olyan fradista futballistát, aki ezt a légkört nem bírta, és emiatt nem is futott be nagyobb karriert…
– Tudom, kire gondolsz, ráadásul csapattársak is voltunk az ifiválogatottban. Eszembe jutott apám sorsa, és szinte varázsütésre a Honvéd szurkolók megvédtek, és válaszul kitalálták, hogy „Pisont István a legnagyobb király!”. Nem tettem semmit, és mint a Bibliában, a sok megaláztatás után a szurkolóinknak, köztük Molnár Jancsinak köszönhetően felmagasztalódtam, mert „aki megalázkodik, felemelkedik!” – az isteni gondviselés által. Az akkori Honvéd-tábor talán a harmadik legnépesebb szurkolótábor volt, és ne feledd, hogy az 1988/89-es szezonban bajnokok és kupagyőztesek lettünk!
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/8-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum