Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

34 év után végre sikerül?

Lakat T. Károly-dr. Borbély Zoltán
|
archív
|
2015.09.04.
|
A legújabb időkben, amikor a futballban több a meccs, mint ahány csillag ragyog az égen, az év 365 napjából szinte alig találni olyat, amelyiken ne játszanának valahol valakik valami nagyon-nagyon fontos összecsapást. Lassan mi magyarok is kezdünk főszereplői lenni ennek a meccsdömpingnek, de nem is lennénk echte magyarok, ha erre a jelenségre nem találtunk volna ki valami egészen speciálisat. Jelesül azt, hogy mi szinte minden meccset az „év mérkőzése” jelzővel illetünk! Hovatovább ott tartunk, hogy Nemesmedvestől Battonyáig nálunk nem is játszanak olyan meccset, amelyik csak úgy szimplán a futballmérkőzés szintjén ragad, mert az olyan snassz lenne. Adjuk tehát meg a módját, aztán ha éppen nem az lesz az „év mérkőzése”, akkor úgyis azonnal jön egy másik, amelyikre – mint a karácsonyfára a szaloncukrot vagy a csillagszórót – rá lehet akasztani a mára erősen megkopott minősítést. Mostanában éppen a szeptember negyedikei Magyarország–Románia Eb-selejtező viseli dolmányán az „év mérkőzése” jelzőt. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogyha netán (adja isten!) nyerünk, mit mondunk majd, amikor az észak-írekhez utazunk. Akkor az majd ismét (ki tudja, hányadszor) az „év mérkőzése” lesz? A Presztízs Sport tárgyalótermében így aztán nem is történhetett más, mint hogy az „év perét” rendezték meg feleink a magyar–román kapcsán. Furcsa egy per volt, hiszen ez az a kivételesen ritka eset, amikor a románok biztos győzelme mellett érvelő kolléga is azért szurkolt a lelke mélyén, hogy ő legyen a pervesztes…

 

[token global site-name]Tisztelt Bíróság, Tekintetes Tanácselnök Asszony!
 
Engedjék meg, hogy perbeszédem közben néha-néha felugorjak, mert mint tudjuk: „ki nem ugrál”… Na az ehhez hasonló jeleneteket szeretném elkerülni a szeptember negyedikei bizonyítási kísérleten, ahol két hasonló válogatott közül, felismerésre bemutatáson kell majd kiválasztanunk a jobbikat, amelyik – meggyőződésem szerint – most a magyar lesz! Szkeptikus kollégámat és a Magyarországon régóta nem létező esküdteket súlyos érvekkel kívánom meggyőzni! Természetesen megvárom, amíg tanult kollégám kikeveredik a tisztelt bíróság, pontosabban a tekintetes bírónő tekintetéből, és újra köztünk lesz. Először is indítványozom a mélyen tisztelt törvényszék felé, hogy soha többé ne tartson zárt tárgyalást nézők nélkül, mert a nyilvánosság jogellenes korlátozása a büntetőeljárási törvény szerint abszolút hatályon kívül helyezési ok! Miért is gondolom, hogy a magyar válogatott, 34 év után végre legyőzi a románokat? 
Mert ez a román válogatott, bár sokan kíváncsiak rá, nem Mutuból készült! Igazi világklasszist nem tud felmutatni, bár Maxim és Torje kiváló játékos, de meg sem közelítik a legjobb román válogatottakat. Igaz, a FIFA világranglistáján négy helyet javítva – Angliát és Walest megelőzve – már az első tízben vannak (a 8. helyen), de mi 11 helyet előrelépve a 31. helyen állunk, ami a ranglista fennállása óta megközelíti a legjobb helyezésünket, amikor Egervári Sándor vezetésével a svédeket és a moldákat legyőzve a 27. helyre jöttünk fel! Ezt most nem kellene összbüntetésbe foglalni!
A románok szövetségi kapitánya, az immár 65 éves Anghel Iordanescu ráadásul játszott azon a magyar–román-mérkőzésen, amelyiken eleddig utoljára, 1981. május 13-án jó labdarúgóidőben, Fazekas László 18. percben szerzett góljával legyőztük Románia válogatottját, úgyhogy van tapasztalata a magyarok elleni vereségben. Mielőtt tanult kollégám az elévülésre hivatkozna, mondván: azóta több mint három évtized eltelt, felhívnám figyelmét, hogy vannak olyan győzelmi cselekmények, amelyek soha nem évülnek el!
Ráadásul a legutóbbi itthoni mérkőzésünk már „kézben volt” annak ellenére, hogy a FIFA kizárta a nyilvánosságot. Mindent egybevetve kérem a tisztelt bíróságot, hogy már a mérkőzés előtt állapítsa meg – kivételesen a védencem javára – a „nyereségvágyat”! 
 
Dr. Borbély Zoltán fogadatlan prókátor
 
Bevezetőmben megkérném illő tisztelettel hatalmas tekintélyű kollégámat, hogy teljesen lehetetlen, már-már a stand-up comedy határát súroló érvelését ne próbálja a Magánügyek feliratú dossziéba süllyeszteni, és a per tárgyával foglalkozzon. Azt majd én eldöntöm, hogy mikor és kinek a tekintetéből keveredek ki, vagy éppen keveredek bele…
A bírónő kleopátrai csillogású tekintetéből férfiembernek kikeverednie hozzávetőlegesen annyira lehetetlen feladat, mint a magyar válogatottnak legyőznie Románia legjobbjait. Sőt ebből a tekintetből nem is létezik kikeveredés; ha valaki ebbe belemerül, azonnal a Mariana-árok közelében érzi magát.
Kérem, drága bírónő, ne fenyegessen rendbírsággal azért, mert látszólag nem a per tárgyáról beszélek, ám míg az ön szeme – akarom mondani tekintete – több ezer oldalas regényért kiált, addig tanult kollégám felvetését egyetlen mondattal el tudom intézni.
Románia ellen természetesen most majd ugyanúgy nem nyerünk, mint 34 éve egyszer sem!
A Fazekas Laci 1981-ben lőtt góljára hivatkozni olyan, mintha én most itt, a teremben kifeszítenék egy hatalmas vásznat, és levetíteném Sándor Pál Ripacsok című filmjét – majd hosszan méltatnám a Garas–Kern-kettős csodálatos játékát – csak azért, mert azt is a népszerű „Kapa”, amúgy valóban felejthetetlen románverő góljának évében forgatták…
Nagy a gyanúm, hogy katartikusabb élményben lenne részünk, mint hallgatni, ahogy képzett barátom egyre kínosabban belebonyolódik saját érvelésébe, és győzelmet lát a biztos vereségbe!
A magyar válogatott olyan, hogy (szinte) mindig nyer, amikor az nem elengedhetetlenül szükséges, hogy aztán garantáltan veszítsen, ha valóban „életre-halálra” megy a játék. 
Teljesen mindegy, hogy a románok most éppen milyen erőt képviselnek; ha csak meglátjuk őket, már úgy remeg a térdünk, ahogyan most az enyém, amikor a bírónő megtisztelt azzal, hogy az előbb nem ügyész úrnak, hanem Karcsikámnak szólított…
Ebben én sokkal több esélyt látok szerelmünk kibontakozása és beteljesülése kérdésében, mint amennyi esélye a magyar válogatottnak van Románia ellen, amely – persze a futball törvényei szerint – alakulhat úgy is, hogy a Storck-gárda mégiscsak nyer valahogy, de nem hinném, hogy újabb pervesztésem ténye kettőnk közé állhatna!
Ám ha a drága bírónő a magyarok győzelméért szurkol, akkor természetesen elölről kezdem a beszédemet, és elmondom mindannak a tökéletes ellenkezőjét, mint amit itt eddig előadtam!
Mert ha a magyarok nem verik is meg a románokat, a szerelem mindent legyőz!
 
Lakat T. Károly
 
A cikk a Presztízs Sport magazin 3/8-as számában jelent meg.
 
Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 értékelés alapján)
Archívum