Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

5K – Bárdosi Sándorral, az eltűnt vénával és az elnöki rokon dobálgatásával

Őze Dávid
|
archív
|
2019.02.20.
|
Rovatunkban egy-egy híres magyar sportszemélyiséget faggatunk pályafutása legemlékezetesebb pillanatairól, mégpedig öt melléknév „bűvkörében”. Így aztán megtudhatjuk, kinek melyik sportélménye volt a legkeményebb, legkeserűbb, legkiválóbb, legkiborítóbb és legkalandosabb. Ezúttal az ezredforduló magyar birkózásának egyik legkiemelkedőbb alakjával, az olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnoki bronzérmes Bárdosi Sándorral beszélgettünk pályafutásáról.

 

[token global site-name]1. Kemény – A fogcsikorgatva kiharcolt siker
 
2004., Haparanda (Svédország), kötöttfogás, 84 kg, bronzérem
 
A döntőbe jutásért nem sikerült győznöm – valójában megvertem a törököt, de, ahogy az már máskor is előfordult, nem engedtek győzni. Én mondtam ugyan, hogy óvjuk meg a meccset, de nem tettük meg. Utána birkóznom kellett a bronzéremért, egy fiatal, erős, jó kiállású ukrán sráccal. Nagyon nagy meccs volt, tényleg vért izzadtam ott. Igazából a torna előtt a súlyrendezéssel volt problémám, mert előtte lefogyasztottak 74 kilóra, és épphogy csak össze tudtam kapni magam, hogy visszatérjek a saját súlycsoportomba. Ebben a nem túl jó állapotban birkóztunk egy borzalmasan keményet a sráccal, és végül csak a rutinommal sikerült összekaparnom, hogy nyerjek ellene egy-két ponttal. A végén szó szerint le kellett hozni a szőnyegről, annyira elfáradtam. Rögtön utána a keretorvos adni akart egy infúziót, hogy jobban legyek – de nem tudott, mert nem találta a vénámat, annyira össze voltak lapulva az érfalak, úgyhogy tényleg az életemért küzdöttem ott. Miközben ápolgattak, odajött az ukrán gyerek, és azt mondta, hogy neki én vagyok a kedvenc birkózója a nemzetközi mezőnyben, az én stílusom tetszik neki a legjobban, és évek óta azt várta és arra készült, hogy mikor birkózunk végre egymással. Miközben persze mindaz jólesett, amit mondott, magamban valahova nagyon messzire elküldtem őt, hogy ó, a jó életbe, akkor most már értem, hogy miért nyúztál engem a legutolsó másodpercig. Összességében jó emlék, mert a nyakamba került a bronzérem, de nem csinálnám újra, maradjunk annyiban.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/2-es számában olvasható.
 

 

Még nincs értékelve
Archívum