Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

5K – Ferling Bernadett-tel, az álomduettel és az elhalasztott bulival

Őze Dávid
|
Dunaújvárosi kézilabda
|
2016.07.15.
|
Rovatunkban egy-egy híres magyar sportszemélyiséget faggatunk pályafutása legemlékezetesebb pillanatairól, mégpedig öt melléknév „bűvkörében”. Így aztán megtudhatjuk, kinek melyik sportélménye volt a legkeményebb, legkeserűbb, legkiválóbb, legkiborítóbb és legkalandosabb. Ezúttal a klubhűség magyar szinonimájával, a húsz évig Dunaújvárosban kézilabdázó és jelenleg ugyanott rehabilitációs edzőként tevékenykedő egykori magyar válogatott klasszissal, Ferling Bernadett-tel beszélgettünk karrierje jeles momentumairól.

 

[token global site-name]1. Kemény – A fogcsikorgatva kiharcolt győzelem
 
2002. 06. 14., Női Kézilabda Magyar Kupa-döntő, Dunaferr–Győr 28–26 (büntetőkkel)
Itt két meccs tartozik egybe, hiszen egymást követő napokon játszottuk az elődöntőt és a döntőt, és mindkettőt hetesekkel nyertük meg – rettenetesen kemény meló volt fizikailag is, de még inkább idegileg. Az, hogy ennyire oda tudtunk koncentrálni, és két ilyen meccset is képesek voltunk büntetőkkel megnyerni, az párját ritkítja, azt gondolom. A Fradi-pályán rendezték a meccseket, és a hazaiakkal játszottuk az elődöntőt, akiket otthon mindenki a trófea esélyesének tartott. A mérkőzésen sokáig vezettek is ellenünk, a végén viszont nyitott védekezésből labdaszerzésekkel lőttünk két-három gyors gólt, döntetlenre mentettük, és a büntetőkkel pedig megnyertük a meccset. A fináléban aztán végig fej fej melletti, nagyon kiélezett csatát vívtunk a Győrrel, de a hetespárbajban itt is nyerni tudtunk. Én is lőttem büntetőt mind a kétszer. Rettenetes volt ilyen feszültségben odaállni, de mindkettő bement, mint ahogy tőlünk mindenki hibátlanul lőtt az elődöntőben és a döntőben is. Fantasztikus csapatunk volt akkor, nem ismertünk lehetetlent: mindegy volt, mennyi az állás meccs közben, tudtuk, hogy bárhonnan képesek vagyunk fordítani. Ekkora terhelés alatt pedig a motiváció az igazi kulcs. Ha tudod, hogy mekkora célért küldesz, akkor a meccsen és a büntetők alatt is elfelejted a fáradtságot. Aztán azért kellett egy kis idő, mire ezt az egészet kihevertük, a bulinak is hamar vége lett aznap este… Pár nap múlva aztán visszatértünk rá. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/7-es számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum