Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

5K – Pálinger Katalinnal, az időntúli hétméteresekkel, az elrontott végjátékokkal és a szépen fénylő ezüstérmekkel

Szita Mónika
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2021.04.25.
|
Rovatunkban egy-egy híres magyar sportszemélyiséget faggatunk pályafutása legemlékezetesebb pillanatairól, mégpedig öt melléknév „bűvkörében”. Így aztán megtudhatjuk, kinek melyik sportélménye volt a legkeményebb, a legkeserűbb, a legkiválóbb, a legkiborítóbb és a legkalandosabb. Ezúttal a magyar női kézilabda-válogatott egykori klasszisával, a címeres mezt 254-szer magára öltő kapussal, az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok Pálinger Katalinnal beszélgettünk.

 

1. Kemény – A fogcsikorgatva kiharcolt siker

[token global site-name]
2002.06.13-14., női kézilabda Magyar Kupa négyes döntő, Budapest
Elődöntő: Dunaferr-Ferencváros 29–26 (büntetőkkel)
Döntő: Dunaferr-Győr 28-26 (büntetőkkel)
 
Szerencsésnek érzem magam, mert nagyon korán bekerültem a nagyok közé klubszinten és a válogatottban is, így számtalan kiélezett csatát megélhettem a pályafutásom során. De a legkeményebbek közül is kiemelkedett a 2001-2002-es szezonban a Magyar Kupa négyes döntője. A Ferencváros, mint rendező, hazai pályán játszott, és már akkor is komoly játékerőt képviselt, így esélyesként vágott neki a két napnak, mellette pedig ott volt a Győr szintén erős gárdája. A két nagy mellé a Dunaferr színeiben az esélytelenek nyugalmával sorakoztunk fel. Na, hát ebből a lélektani állapotból tettünk csodát. Az elődöntőben óriási iramú, nemzetközi szintű csatát vívtunk a Fradival, és egy hosszúra nyúlt szezon végén az utolsó erőtartalékainkat is mozgósítva sikerült döntetlenre hoznunk a meccset a rendes játékidőben. Az akkori szabályok értelmében rögtön büntetők következtek, így főszerepbe kerültem. Az idegőrlő hetespárbajból aztán mi kerültünk ki győztesen, ami hatalmas sikernek számított. De még nagyobbnak, hogy mindezt meg tudtuk ismételni másnap a Győr ellen, a döntőben ugyanis ugyanez volt a forgatókönyv: 60 perc után egál, majd a hétméteresek, és újra csak mi örülhettünk. Egy olyan társaság emelhette magasba a Magyar Kupát, amely igazi csapatként funkcionált. Olyan egységben működtünk a pályán és azon kívül is, ami ma is ritkaságszámba megy. Ez az összetartás volt a sikerünk kulcsa. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 9/4-es számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum