Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

5K rovat Bácsi Péterrel

Szita Mónika
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2021.05.27.
|
Rovatunkban egy-egy híres magyar sportszemélyiséget faggatunk pályafutása legemlékezetesebb pillanatairól, mégpedig öt melléknév „bűvkörében”. Így aztán megtudhatjuk, kinek melyik sportélménye volt a legkeményebb, a legkeserűbb, a legkiválóbb, a legkiborítóbb és a legkalandosabb. Ezúttal a kétszeres világ- és ugyancsak kétszeres Európa-bajnok kötöttfogású birkózóval, a három olimpiát is megjárt, ebből kettőn az ötödik helyet megszerző Bácsi Péterrel beszélgettünk.

 

[token global site-name]1. Kemény – A fogcsikorgatva kiharcolt siker
 
2012, olimpiai kvalifikációs torna, Tajjüan, Kína
 
Mivel a 2011-es világbajnokságon nem sikerült kvótát szereznem Londonra, neki kellett futnom a kvalifikációs sorozatnak, ami akkor három versenyből állt. Az akkori felállás szerint az elsőn én kaptam lehetőséget, a másodikon egy másik hazai birkózó, a harmadikon pedig újra én versenyeztem volna, ha még mindig nincs meg az olimpiai indulás joga. No, hát az első állomás Bulgária volt, ami nem éppen a tervek szerint alakult. Az első megnyert meccs után ugyanis derült égből villámcsapásként kikaptam egy ismeretlen grúz fiútól. A verseny után azonban odajött hozzám Hegedűs Csaba, a Magyra Birkózó Szövetség akkori elnöke, és azt mondta, hogy én repülök a következő versenyre is, ami kevesebb mint egy hét múlva kezdődött Kínában. Vasárnap értünk haza, szerdán már utaztunk, csütörtökön pedig szőnyegre kellett lépnem. Így rövid időn belül másodszor kellett lefogynom 74 kilóra – úgy, hogy akkor a normál súlyom már 80 kiló felett volt. Nagyon megviselt. Általában könnyen mentek le rólam a kilók, de Tajjüanban borzasztóan megküzdöttem az utolsó dekagrammokkal. Olyannyira, hogy elértem a holtpontot, képtelen voltam tovább mozogni. Be kellett ülnöm a szaunába, csak így tudtam megszabadulni a még felesleget jelentő 20 dekától. Sikerült ugyan bemérnem, de rögtön az első meccsen vereséget szenvedtem. Azt éreztem, hogy ott a vége, még egyszer biztosan nem tudok lefogyni 74 kilóra, hogy a harmadik állomáson is versenybe szálljak az olimpiáért. A kvótára ott, Kínában csak úgy maradt sanszom, ha az engem legyőző azeri bejut a döntőbe, és ezzel vigaszágon kapok még egy esélyt. Erre azonban a korábbi eredményei alapján nem volt nagy remény, ráadásul igazi nagyágyúk voltak előtte. Magamba roskadva kiültem a lelátóra, és nem tudtam mást tenni, mint várni a verseny végét. Aztán egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy az azeri versenyző már a döntőért lép szőnyegre. Egy csapásra észhez tértem, hiszen felcsillant a remény: ha megnyeri az elődöntőt, negyedóra múlva birkóznom kell. Megnyerte. Rám így négy meccs várt, az utolsó, a két bronzérmes csatája már a londoni kvótáért. Azt a lehetőséget már nem szalasztottam el, biztosítottam a helyem életem második olimpiáján. Mind testileg, mind fejben igazi hullámvasút volt az a néhány hét, de a kvóta mindenért kárpótolt.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 9/5-ös számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum