Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A focista-üzletember nem egyszerű eset

Tőzsér Dániel, a debreceni világfi már hozzászokott, hogy megosztja az embereket
dr. Szász Adrián
|
Prifimedia-Red Dot
|
2019.03.22.
|
Volt angol edző, aki a magyar Frank Lampardnak nevezte, s magyar szövetségi kapitány, aki a belga bajnok húzóembereként sem számolt vele. Ha vannak a magyar futballnak kis és nagy rejtélyei, akkor az, hogy Tőzsér Dániel képességeiből a legjobb éveiben miért nem tudtunk idehaza eleget profitálni – miközben külföldi csapatai kamatoztatták a tudását –, minimum közepes rejtély. Megfejteni nem most fogjuk, de felkerestük, hogy csevegjünk vele egyrészt az így is kerek karrierje néhány tanulságáról, másrészt a labdarúgásból egy kicsit már kifelé is kacsintó jövőjéről. A Loki remek rúgótechnikájú középpályása ugyanis immár a tárgyalási technikákban is kezd otthonosan mozogni, ingatlanfejlesztő cége élén.

 

[token global site-name]– Hogy megy a helytállás két fronton – a futballpályán és az irodában?
– Teljesen jól, pedig a futball meg az üzleti élet két külön világ. Mindig úgy terveztem a dolgaimat, hogy a pályafutásom végeztével se legyen üresjárat. Tavaly alapítottuk az ingatlanos céget, még gyerekcipőben jár, de munka van bőven! Persze továbbra is a futball a szakmám, mellette főleg a tárgyalásainkat viszem, úgy, hogy azok edzéssel, mérkőzéssel ne ütközzenek.
– Kemény tárgyalópartner vagy?
– Úgy gondolom, igen. Sokan talán azt hiszik, „a kis focista srác” majd egyszerű eset lesz, de az évek során megtanultam kezelni a kihívásokat, nem ijedek meg egy-egy forróbb szituációtól.
– Jól érzem, hogy a futballpályán (is) mindig egy kicsit megosztó személyiség voltál/vagy?
– Abszolút! Megszoktam, hogy vagy szeretnek, vagy gyűlölnek. De rájöttem, hogy inkább azok szeretnek, akik jól ismernek. Teszem a dolgom, ahogy helyesnek gondolom, aztán ha ez tetszik valakinek, annak örülök, ha nem, akkor sajnálom.
 
Fájó pont(ok), nyitott jövő
 
– A szövetségi kapitányoknak nem mindig tetszett. Mi lehet az oka annak, hogy miközben erős külföldi bajnokságokban folyamatosan helytálltál, a válogatottban csak rövidebb időszakokra tudtál megragadni?
– Úgy vélem, a karrierembe jóval több válogatott mérkőzés kellett volna, hogy beleférjen. Akár dupla ennyi, ha megnézem, a kortársaim közül kinek mennyi adatott meg. Ez fájó pont, és talán belejátszott az említett szimpátia-ellenszenv dolog is. Arra, hogy Egervári Sándor kapitánysága alatt három évig nem is kerestek, miközben Belgiumban sztenderden játszottam, bajnokságot nyertünk és a Bajnokok Ligájában szerepeltünk, nehéz mit mondanom. Érthetetlen, miért nem kellettem. 2016-ban pedig kiesett az Európa-bajnokság, miután a selejtezőket végigjátszottam.
– Akkor hirtelen kerültél ki a pikszisből – volt konkrét előzménye?
– Amíg játszottam, Bernd Storck folyamatosan kikérte a véleményem, és adott is rá. Utána pedig egy telefonhívásra sem méltatott, hogy nem visz el az Eb-re. Ez szerintem nem engem minősít, de be kellett nyelnem, az okát pedig csak ő tudhatja.
– A válogatottság már lezárt kérdés?
– Lassan harmincnégy leszek. Ha az embert hívják, az mindig megtisztelő, de lezártnak érzem.
– A Debrecen kapcsán viszont van nyitott kérdés: még nem tudni, nyártól is maradsz-e.
– Lejár a szerződésem, és még nem kerestek a hosszabbítás ügyében, meglátjuk, mit hoz a jövő…
– Nemrég egy interjúban kissé kritikusan azt üzented a fiatalabb generációnak: meg akarod mutatni, hogy a labdarúgás mellett nem a PlaySation az egyedüli időtöltés.
– Nem kritikának szántam, inkább tanácsot próbáltam adni. Hogy gondoljanak a srácok a futball utáni életükre, mert ebben én – a koromnál fogva is – előrébb tartok. Szeretném, ha felkészülten érné őket a karrierjük utáni, nem feltétlenül könnyű időszak. Úgy érzem, itt Debrecenben el is fogadják tőlem a tanácsokat – páran talán legyintenek, de alapvetően odafigyelnek rám.
– Tágabb értelemben mennyire figyel oda a magyar futball azoknak a külföldről hazatérő profiknak a véleményére, akiknek a tapasztalataiból lenne mit hasznosítanunk?
– Nagy előrelépést hozhatna, ha döntéshozó pozícióba helyeznék azokat a (volt) játékosokat, akik mostanság zárják vagy zárták a karrierjüket, amelynek jó részét külföldön töltötték. Ők nem a megélhetés miatt vállalnának szerepet, hanem azért, hogy tegyenek a magyar futballért. Átadva mindazt, amit tapasztaltak, amin keresztülmentek. Már majdnem minden hazai klub környékén van ilyen játékos, de klubfüggő, hol mennyire aknázzák ki a bennük rejlő lehetőséget.
– Te szívesen vállalnál akár edzői, akár vezetői megbízást, miután visszavonulsz?
– Debrecenben nyitott lennék az ilyesmire, és inkább vezetőként tudnám elképzelni magam.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/3-as számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum