Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A régi szép idők most vannak!

B.P.
|
Presztízs Sport
|
2017.03.13.
|
Harminc évvel korábban. 1987, Hollandia. Az Open Dutch-bajnokságon részt vevő két magyar rövid pályás gyorskorcsolyázónak még saját korcsolyája sem volt. Simó Ferenc és Botos Eszter az egyetlen pár korcsolyájukat cserélgették egymás közt...

 

[token global site-name]2017, Hollandia. A magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott két ezüst- és egy bronzéremmel végez a rotterdami világbajnokságon. Liu Shaoang 1000 méteren a második, a női váltó szintén a második, a férfi váltó a harmadik helyen zár.
 
Ott vagyunk Kanada, Hollandia, Kína, tehát a rövid pályás gyorskorcsolyasport élnemzeteinek közvetlen közelében. Szorongatjuk őket, a nyakukba lihegünk és olykor-olykor már le is győzzük őket. Elképesztően nagy utat tett meg a két versenyzőre jutó egy korcsolya állapotától idáig ez a Magyarországon még mindig minimális tradícióval rendelkező sportág. 
 
Ennek a tenyerünket vörösre tapsikolva kellene örülnünk. Végre van valami, amiben nem lehet eljátszani a magyaros versenyt, hogy ki tud búskomorabban merengeni a régi szép idők sikerein. Mert azok a „régi szép idők” most vannak, a rövid pályás gyorskorcsolya ezekben az években éli a hazai hőskorát. 
 
Őszinte hallelujázás és kendőzetlen öröm helyett azonban máris fanyalgó tekintetekkel és reakciókkal is lehetett szembesülni, mondván ennél azért többet vártunk volna. Merthogy a világkupaversenyeken taroltunk a vb előtt. Merthogy a januári torinói Eb-n Liu Shaolin Sándor második lett az összetettben. Merthogy tavaly világbajnok volt Szöulban… És ezekhez a sikerekhez képest Rotterdamban mintha fásultan versenyeztünk volna. Hibákat vétve, hanyatló erőállapotban.
 
Így is meg lehet fogni a kérdést, persze. De ne feledjük, hogy kb. annyira új keletű, hogy Magyarország gyorskorcsolya-világnagyhatalom, mint az édes tapasztalat, hogy az Oscar-díjátadókat már érintettség okán is izgalommal követhetjük. Na már most azok után, hogy 2016-ban a Saul fia, 2017–ben pedig a Mindenki révén volt magyar Oscar-díj, 2018-ban kudarcként élnénk meg, ha „csak” a jelöltségig jutna el egy hazai film? 
 
Butaság lenne… Mint ahogyan az is butaság, ha fanyalgunk, amiért „csak” három érem jött össze a gyorskorcsolya-világbajnokságon. Inkább örüljünk neki, hogy újra ott voltunk a legjobbak között!
 
Elvégre harminc éve még korcsolyánk sem volt...
 
Még nincs értékelve
Archívum