Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A siker ára – élsport a kulisszák mögött

Kovács
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2019.06.19.
|
„Neked könnyű, hiszen csak sportolnod kell!” „Ha nekem is csak a sporttal kellene foglalkoznom, nekem is sikerülne.” „Ennyi pénzért nem nagy dolog ilyen szinten teljesíteni.” Ha nem is ezek az általános vélemények az élsportolókkal szemben, de sokszor elhangzik, miszerint könnyű úgy kimagasló teljesítményt elérni, ha az embernek egész nap csak az a dolga, hogy sportoljon, ráadásul, ha ilyen jól megfizetik, akkor egyenesen elvárható a győzelem, hiszen nincs más dolga, mint hogy a legjobb legyen.

 

[token global site-name]Sokan azt gondolják, a sportolók kivételezett helyzetben vannak, és mivel jelenleg valóban kiemelkedő fizetéseket kapnak, ezért jogosnak tűnik a követelés, hogy mindig minden körülmények között győzelemmel hálálják meg a pénzügyi és lelki támogatást. Minden azt mutatja, a sportolóknak könnyű az élet: luxusautó, gigantikus fizetés, és még csak dolgozniuk sem kell.
 
„Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni…”
 
Pedig a képlet korántsem ilyen egyszerű. Sőt, apaként és egykori élsportolóként azt mondom, nagyon fontos, hogy a fiatalok sportoljanak, de élsportra csak abban az esetben vállalkozzon valaki, ha szinte garantált a siker, ám ha látszik, hogy nem lesz kimagasló eredmény, akkor szívfájdalom nélkül képes legyen elengedni. Ellenkező esetben több szenvedésben, mint boldogító pillanatban lesz része. Feleslegesen nem szabad szenvedni egy álomért, aminek a megvalósulása nem reális. Ma már a versenysport kizárólag kőkemény atléták és harcosok „játszótere”, már rég nem a részvétel a fontos. Szántó Öcsi bácsi, az ökölvívó sport halhatatlan ikonja, egykori mesterem sokszor elmondta, több fiatalt beszélt le a bunyóról, mint ahányat meggyőzött, hogy érdemes csinálni. Az élsport tele van fájdalommal, lemondással, pszichés és lelki gondokkal, egészségi problémákkal, a sportoló sok esetben nem előnyét, hanem hátrányát szenvedi a sport nyújtotta zárt világnak. Aki olimpiai vagy világbajnok akar lenni, annak ezekkel a hátrányokkal is számolnia kell.
Annak idején nem volt akkora szakadék a civilek és a sportolók között, de a fizikai teljesítőképesség ma már olyan szinten jelenik meg a versenyeken, hogy eredményt már csak profi gladiátorok képesek elérni. Az „átkosban” is sportállásokkal vagy csökkentett munkaidővel próbáltak segíteni a versenyre készülő sportolóknak, de ma már nem kell a szocialista propagandát szolgálni, nincs szükség arra, hogy azt mutassuk a nagyvilágnak, hogy a mi bajnokunk nem csak kiváló sportoló, de Pióker Ignácnál is szorgosabb a munkahelyén. 
 
Üdítő kivételek
 
Vannak persze üdítő kivételek, pár bajnoknak sikerül az iskolapadban is helytállnia és bajnoki címei mellé diplomát, esetleg doktori címet is begyűjtenie. Szilágyi Áron, Baji Balázs nemcsak a versenypályán, de az iskolapadban is maradandót alkotott. De tegyük hozzá, csak azért, mert a sportága lehetőséget ad rá, azaz nem igényel naponta négy-hat óra edzést, vagy az iskola egy leheletnyit engedékenyebben kezeli a delikvenst, és talán a vizsgáztatók sem olyan szőrös szívűek a bajnokkal, mint a többi tanulóval. A legtöbb sportág teljes embert igényel, szinte elképzelhetetlen hogy valaki a civil életben és a versenypályán is hasonló, teljes értékű munkát tudjon végezni. Az a pár sportoló, aki nappali tagozaton diplomákat szerez vagy esetleg részmunkaidős munkát végez, csak üdítő kivétel, de ha a teljes sportolói társadalmat nézzük, akkor a létszámuk elenyésző.
 
Ha valaki olimpiai bajnok akar lenni, sokszor heti 10-12 edzésen kell részt vennie, és bizonyos sportágakban akár heti 25-30 órát kell felkészüléssel töltenie, emellett már sem fizikálisan, sem szellemi leterhelésben nem fér bele szinte semmi. A sport már olyan sokat követel a versenyzőktől, hogy az edzések közti időszak is csak arról szól, hogy a következő edzést kipihenten tudja elkezdeni a sportoló. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/6-os számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum