Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A tárgyalást megnyitom!

dr. Borbély Zoltán-Lakat T. Károly
|
archív
|
2015.03.29.
|
Március 29-én a Ferencváros stadionjában nagy jelentőségű Eb-selejtezőt játszik Magyarország a görög válogatottal. Mivel a magyar futballban szinte minden a feje tetején áll, mi is fejre állítottuk a megszokásokat, és egy olyan „bírósági tárgyaláson” érveltünk Dárdai Pál válogatottjának győzelme – illetve ennek éppen az ellenkezője (ezt vereségnek hívják) – mellett, amikor a szokásos bírósági gyakorlattal szöges ellentétben előbb hangzik el a védőbeszéd, és csak ezt követi „vád” megfogalmazása. Már véget ért a képzeletbeli tárgyalás, amikor az ügyész és a védő a büfében békés poharazgatás közben rájött: és mi van akkor, ha a találkozó döntetlenre végződik? Mert, ugye, a tárgyalóteremben csak arról volt szó, hogy vagy nyerünk vagy veszítünk. A futball azonban már csak olyan játék, hogy a mérkőzéseknek – természetüknél fogva – létezik egy harmadik végeredménye is. Ne gondolja senki, hogy a két „pörös” fél erre a lehetőségre ne tudta volna az azonnali megoldást. – Akkor majd kérünk egy új tárgyalási napot! – mondták szinte egyszerre, és közösen indultak el jegyet venni a nagy izgalommal várt találkozóra…

 

Tisztelt Bíróság!
 
[token global site-name]Védencem, a magyar labdarúgó-válogatott példás előélettel rendelkezik. Azt sajnos nem tudom mondani, hogy büntetlen előéletű, de az UEFA esetében még ez is igaz.
Legutóbb 1972-ben, azaz majd’ 43 éve kapott lehetőséget a feltételes szabadságra, amikor is az akkor még négycsapatos Európa-bajnokság résztvevője lehetett. Világbajnokságon harminc, olimpián mintegy 20 éve nem volt, pedig az olimpiai szerepléseket figyelembe véve a világon még mindig legjobb argentinok csak lihegnek mögötte! Két világbajnoki ezüstérmén kívül (1938, 1954) a labdarúgás szélesebb értelmében volt már világbajnok is: az úgynevezett freestyle-ban és gombfociban (ami hivatalos nevén szektorlabda).
Szép és tartalmas gyermekkora volt, olasz pajtásait is megtanította focizni, majd megtörte angol barátai 90 éves veretlenségét a Wembley-stadionban az Aranycsapat néven világhíres tizeneggyel, akiket csak a háborúból magához tért német válogatott tudott megállítani. Talán enyhítő körülmény, hogy az ellenérdekű társaság tiltott teljesítményfokozó szert használt, melyet akkor még nem tiltottak. A berni ezüstérmet a német fél csodaként, a magyar pedig előre ki nem tervelt – egyes elemzők szerint viszont több emberen és aljas indokból elkövetett – különös kegyetlenségként élte meg.
Védencem megérdemli végre a szabadságot még akkor is, ha a Tisztelt Bíróság csak harmadikként engedi ki, de nem harmadolva...
Ügyfelem a legutóbbi három mérkőzésén 7 pontot szerzett, mindössze egy gólt kapott, és már csak ezért is érdemes a feltételes kedvezményre! Nehézfegyverei nincsenek, de Dárdai van! 
Talán még a gólrekordot is védencem tartja az 1938-as, a görögök elleni 11–1-gyel, amelyből most elég lenne akár egy is! 
Kérem a Tisztelt Törvényszéket, óvja meg ügyfelemet a bűnügyi tudósítók támadásaitól csakúgy, mint a görögökétől, valamint mentse fel a „betegség” vádja alól a magyar futballt! 
A méltányos döntés után védencem törvénytisztelő életmódot folytat majd, és megígéri, hogy még egy további világversenyen is részt vesz pártfogó nélkül!
Erre az esélye évek óta nem volt ekkora, különös tekintettel arra, hogy a Feröer szigeteki „tettestársaink” legyőzték Görögországot, mely emiatt (is) súlyos egészségromlást szenvedett, sőt maradandó fogyatékosságuk sem kizárható!
dr. Borbély Zoltán
 
Tisztelt Bíróság!
Távol álljon tőlem, hogy a tárgyalóterem padsorait zsúfolásig megtöltő, bűnügyi témákkal foglalkozó újságíró hölgyek és urak munkájába akár egy fél megjegyzés erejéig beleavatkozzak, de ha én lennék a helyükben, az itt elhangzottakról szóló tudósításomat valahogy így kezdeném:
„A vád képviselőjének (ez lennék, ugye, én) nem létező bajsza alatt is afféle félmosoly bujkált, miközben a védőbeszédet hallgatta…”
Mert, ugye, hogy ne bujkált volna, amikor Tanult Kollégám védőbeszédnek számító himnuszában a magyar futball feneketlen kamrájának mélyéből próbálta meg azokat a morzsákat összekapirgálni és a Tisztelt Bíróság elé tárni, amelyekből nemhogy ma, de már több évtizeddel ezelőtt sem jött volna ki egy negyed szendvicsnyi.
Értem én, hogy őt a magyar futball mérhetetlen szeretete vezérli, meg aztán tiszta szívű, rendes, becsületes ember, bár azt sohasem bocsátom meg neki, hogy még az egyetemi éveink alatt (nem a tárgyhoz tartozik, de azért elmondom) egyszer miatta buktam meg polgári jogból, mert azt súgta tételírás közben, hogy a három Polgár lány (tudják, a zseniális sakkozók) jogairól írjak, és akkor megvan a tuti kettes…
És vajon lehet-e hiteles egy ilyen ember védőbeszéde annak a magyar labdarugó-válogatottnak az ügyében, amelyik valódi győzelmet akkor aratott utoljára, amikor Hannibál átkelt az Alpokon, és most egyetlen győzelmecskével akar mindent helyrehozni, szeretné begyógyítani szurkolóinak összes sebét.
Mély alázattal, illő tisztelettel kérem a nagy tekintélyű bíróságot, ne higgyen sem a csapatnak, sem bülbül szavú kollégám kétségkívül irodalmi vénáról árulkodó szóvirágainak!
Egy győzelemmel nem lehet elfelejtetni azt a több évtizedes kudarcsorozatot.
Nem mondom, egészen más lenne a helyzet, ha a per tárgyát képező mérkőzés úgy végződne magyar győzelemmel, hogy az egyben az Európa-bajnokságra való kijutást is jelenti.
A vád képviselőjeként az elhangzottak ellenkezőjét mondtam volna itt el, amit készséggel meg is teszek, amennyiben Magyarország a március 29-ei Eb-selejtezőn legyőzi Görögországot.
Mert mi ügyészek is imádjuk ám a futballt!
Egyszer az ügyészválogatottban, a 38. percben, például, kaptam egy labdát a jobb oldalon…
Megértettem, bírónő… már nem is folytatom.
Egyébként tetszik tudni, hogy mi az a les?
Lakat T. Károly   
 
Még nincs értékelve
Archívum