Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A tökéletest akarják!

Papp Győző
|
archív
|
2019.07.25.
|
Dr. Bartha Csaba (41 éves) napjaink egyik legsikeresebb magyar sportvezetője. Mintegy három éve, 2016 augusztusa óta a Győri Audi-ETO KC elnöke, ezzel egyidejűleg a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője. Korábban főként a labdarúgásban dolgozott különböző beosztásokban (Salgótarján, Vasas, DVSC, Újpest), később a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgató-helyettese, majd főtitkára volt. A női kézilabdacsapat Bartha regnálása óta szárnyal, legutóbb veretlenül nyerte meg a Bajnokok Ligáját, a magyar bajnokságot és a hazai kupát is. A sportvezető készséggel válaszolt a Presztízs Sport kérdéseire.

 

[token global site-name] Itt ülünk hazánk egyik legeredményesebb klubja, a Győri Audi-ETO elnöki irodájában. Gondolom, sokan cserélnének veled, hiszen irigylésre méltó lehet egy ilyen egyesület elnökének lenni.
– Nem tudom, hogy sokan irigyelnek-e ezért, mert számomra ismeretlen ez az érzés: én soha nem irigyeltem mások pozícióját. Az biztos, nekem óriási megtiszteltetés, hogy ebben a székben ülhetek. Hozzáteszem: ami azért nem mindig olyan kényelmes, mint amilyennek kívülről tűnik. Hatalmas felelősséggel jár, minden évben igen nagy az elvárás velünk szemben Győr, az Audi, a többi szponzor és a szurkolók részéről is. Szinte csak a tökéletes teljesítmény elég.
 
Munka, tapasztalat, hitelesség
 
A mai magyar sportban, illetve a nemzetközi kézilabdaéletben mekkora presztízzsel bír a klub elnöki tiszte?
– Presztízse van. Tudom, hogy sok helyre emiatt kapok meghívást, a nagy cégek vezetői is szívesebben állnak szóba velem, ha tudják, hogy ettől a klubtól vagyok. Persze ehhez rengeteg munka társul, ennek köszönhető az én irányításom alatt elért három BL-győzelem, az, hogy Magyarországon ez idő alatt az újságírói szavazáson kétszer lettünk az év csapata. Ezek a sikerek, valamint az Audi-ETO-ról kialakult pozitív kép tehet bennünket továbbra is vonzóvá a szponzorok és a szurkolók előtt.
 
Amikor Borkai Zsolt felkért, sokáig gondolkodtál a válaszon?
– Az első kérdésem az volt, hogy a MOB-beli munkámat be kell-e fejezni. Mint az olimpiai bizottság akkori elnöke, Borkai Zsolt volt a közvetlen munkáltatóm, így megkért, hogy próbáljam meg a kettőt együtt csinálni. Szerettem a MOB-os munkámat, ami kezdetben inkább a sportszakmai részre koncentrálódott, a riói olimpián pedig a magyar csapatiroda oszlopos tagja voltam. Az utolsó időszakomban főtitkárként dolgoztam. Később úgy alakult, hogy közös megegyezéssel távoztam a MOB-tól. Nem akartam, hogy a családi életünk, a gyermekeink lássák kárát a győri elnöki munkámnak, ezért a költözés helyett az ingázást választottam. Hetente négyszer vagyok Győrben: reggel jövök, este megyek. Szerintem ez amúgy elegendő idő, mivel sok az intéznivaló a fővárosban is. A család elfogadta a döntésemet, hiszen ezzel őket nem kellett kiszakítani a jól megszokott környezetükből.
 
Korábban inkább a futballban dolgoztál, onnan érkezve milyen tapasztalatokat tudsz hasznosítani az Audi-ETO elnökeként?
– A futballban eltöltött idő kemény, de szép korszak volt az életemben. Most is jól emlékszem, amikor a Debrecennel indultunk a BL-ben, és harmincegy másik klub képviselőjével együtt a helyszínen vártam a sorsolást. Közülük én voltam a legnyugodtabb. A nagycsapatok vezetői azért izgultak, hogy kerüljék el egymást, én pedig azért, hogy minél nevesebb ellenfeleket kapjunk a várható bevétel miatt. A megszerzett sportvezetői tudást egyébként itt is tökéletesen lehet használni. Mindig igyekeztem képezni magam, ezért négy sportszakmai diplomám van. A klubunknál az edzői stábbal így meg tudjuk vitatni az elvégzendő munkát is. Azt hiszem, hiteles partner vagyok ebben a témában. Nyilván a kimondottan kézilabdás feladokba nem szólok bele.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/7-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum