Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

AIPS-kongresszus és egyéb bolondságaink…

„Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról.” (Henry Ford)
Csisztu Zsuzsa
|
msusz.hu
|
2020.04.22.
|
Éppen ezzel az idézettel próbáltam lelket verni magamba, amikor megint megcsörrent a telefonom. Az egyik a kettőből. Aznap nagyjából ötvenedszerre. „Krrr... Krrr...,” Pedig már le is halkítottam, hogy kíméljem a környezetem, de mi ez most? Valami tréfa, vagy a szemem káprázik? Kirgizisztánból hívnaaak? Ez igaz lehet? Pedig tényleg ezt írja ki a kis klassz, zizegő eszköz, én meg óvatosan körbenézek, hogy vajon hol van a kamera, mert ez biztos valami kész átverés show. Azért felveszem, hogy teljes legyen a blama… „Yes, hello!! – mondom kissé bizonytalanul. Hi, doctor Suzi, this is Imaz… from Kirgiztistan…, and all I am calling for, because...” És tényleg, van a vonal másik végén valaki, méghozzá ezek szerint Imaz – kúszik fel a szemöldököm –, aki Kirgizisztánból szeretne beutazó vízumot Magyarországra, Budapestre, ahogy nagy nehezen kihámozom a szavaiból, ami nem a vonal minősége, inkább a bizonytalan megfogalmazás miatt volt csak egy-két másodpercre kérdéses. Huh, egy újabb vízumkérelem! Ma hányadik is? Érthető, hiszen sportújságírókról beszélünk, a világ minden tájáról, akik az idén februárra tervezett 83. AIPS-kongresszusra Budapestre érkeznének. Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha az életben vízumkérelmek egész sorát körmölöm majd tucatszámra a kollégáimmal együtt, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium Sportdiplomáciai Főosztályát jobb belátásra bírjam, és hogy a például Irakból, Iránból, Jemenből, Pakisztánból, Kirgizisztánból, a Közép-afrikai országok szinte mindegyikéből érkező kérelmek pozitív elbírálásban részesülhessenek – világpolitikai folyamatok és koronavírus ide vagy oda. Persze azt sem gondoltam volna még egy évvel ezelőtt, hogy eljön a nap, amikor hét műszaki beszállítóval kell angolul ártárgyalásokat folytatnom színpadtechnikai elemekről, ledfalak pixelfelbontásáról, optikaikábel-kiépítés kontra műholdfeladásról, mi több, felelős döntést hoznom arról, hogyan lehet a legolcsóbb és legjobb ajánlatot kisajtolni a partnerekből úgy, hogy elhiggyék: nekik ez jó. Hogy mikor váltottam szakmát? Nem emlékszem, én csak azt tudom, hogy: …és most, kedves olvasó, ha egy filmet nézne, ezt a feliratot látná: „nyolc hónappal korábban”.

 

[token global site-name]Viszlát, London, hello Budapest!
 
– Anya, de mi az az áááííípéées? – kérdezi a kisebbik fiam, aki ugyan még nem iskolás, de aktívan ismerkedik a betűkkel, és feltűnően sokat hallja mostanában a férjem és köztem zajló beszélgetésekben ezt a fura betűszót. Főleg mi ez akkor, amikor nagy nehezen az emesúeszt végre megjegyezte, aztán most, puff neki, anya megint előrukkolt valami kimondhatatlannal. De tényleg! Az MSÚSZ, a Magyar Sportújságírók Szövetsége, neki csak az a nagycsoport, ahol csupa bácsival dolgozik anya együtt és sokat üléseznek – jelentsen ez akármit. Nos, az MSÚSZ alelnökeként valóban akad feladat tavaly, a Szöllősi György vezette elnökség újraválasztása óta, persze az elmúlt négy évben sem unatkoztunk. Azt viszont, szerintem, Gyurival együtt legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna – pedig mi aztán szeretünk merészeket álmodni –, hogy a következő tíz hónapban valóban minden második mondatunk ennek a másik szervezetnek a rövidítésével, az AIPS-sel kezdődik majd. Az áípées az a másik nagycsoport – magyarázom Adriánnak lelkesen –, ahol anya egy 24 fős nemzetközi csapatban… – De anya! Ott vannak olaszok, meg törökök is? – vág közbe hirtelen, hogy kérkedjen azonnal azzal a két nációval, ahol már nyaralni is volt. – Igen, babám, vannak.
Tehát az AIPS az a szervezet, ahol a világ vezető sportújságíróiból választott testület négy éven át igyekszik a szakma érdekeit képviselni globálisan – mondom ezt most már Önöknek. Másképp: az AIPS választott végrehajtó bizottsági tagjaként 22 külföldi férfi kolléga és egyetlen másik hölgy, a kenyai Evelyn Watta mellett 2017 óta igyekszem a sportújságíró szakma ügyét és a magyar érdekeket képviselni a sportújságírás diplomácia területén, miközben Szöllősi György az AIPS európai szervezetének alelnökeként teszi ugyanezt.
 
Történt ugyanis, hogy tavaly májusban nagy lelkesen ünnepeltük az MSÚSZ 110 éves jubileumát és ehhez kapcsolódva az AIPS vezetőségét, és a szomszédos szövetségek tagjait is vendégül hívtuk egy háromnapos eseménysorozatra, amikor megint bekúszott egy fura jövevényszó a szótárunkba: a Brexit. – Na, jó! Most aztán már elég legyen, anya! – hallom lelki füleimmel a kicsit, de hogy a nagyok is megértsék: A 96 éves nemzetközi szervezet, az AIPS – néhány évet leszámítva –, mindig tart egy globális kongresszust, ahol a legfőbb szerv, a közgyűlés dönt a nemzetközi sportújságíró társadalmat és a saját szervezetünket érintő fontos kérdésekről, miközben tájékoztatjuk a szakmát a hivatásunkat foglalkoztató témákról, olimpiai, világbajnoki sajtóközpontok helyszíneiről, munkakörülményekről, és még oly sok mindenről. A 2019-es Lausanne-i kongresszus után úgy váltunk el egymástól – na nem úgy, mint ágtól a levél –, hanem úgy, hogy „viszlát, Londonban”. Csak épp három hónapon át amiatt a bizonyos Brexit miatt semmilyen előkészítő munka nem történhetett a londoni helyszínen, amikor is pánikszerűen új otthont kellett keresni a következő kongresszusnak. Az AIPS végrehajtó bizottsága sebtében szavazott, és mivel jó néhány vezetőségi tag éppen Budapesten tartózkodott, kézenfekvőnek tűnt, hogy a felmerülő Madrid és Róma mellett Budapestre is szavazzanak, mint esetleges beugró helyszínre. A magam részéről tartózkodtam a voksolástól, de a másik 23 tag kivétel nélkül, Madriddal és Rómával szemben Budapest nevét mondta ki, mint a hátralévő nyolc hónapban az összes szükséges feladatot elvégezni képes házigazdáét…
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/4-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum