Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Ami többet ér az olimpiai aranynál

B.P.
|
archív
|
2016.04.11.
|
Köszi, Anyu! Ezzel a címmel indított nemzetközi kampányt a Procter&Gamble, amelynek keretében már a 2012-es londoni olimpiára is megható és népszerű videóval készültek. Folytatták a programot a 2014-es téli, és folytatják az idei riói nyári olimpia apropóján is. Az üzenettel nehéz nem azonosulni: felhívják a figyelmet az édesanyák áldozatos munkájára egy-egy sportteljesítmény hátterében.

 

[token global site-name]„Elmondhatatlanul büszke vagyok arra, hogy képviselhetem hazámat az olimpián, de tudom, hogy ez sosem sikerülhetett volna édesanyám mérhetetlen szeretete és támogatása nélkül. Az ő szavai és példátlan ereje a versenyek minden egyes pillanatában velem vannak” – nyilatkozta a magyar olimpiai csapat első számú riói aranyesélyese, Hosszú Katinka. A tavaly és idén is a világ legjobb női úszójának megválasztott klasszis édesanyjával, Barbarával együtt a „Köszi, Anyu” kampány magyar nagykövete lett.
 
Számokkal, szavakkal ki nem fejezhető az anyai szerep fontossága egy sikeres felnőtté váló gyermek életében. A sportnál maradva a kampányvideók szépen kapargatják a felszínt: az anya felkel hajnalban az edzésre készülődő gyermekkel együtt, reggelit készít neki, elkíséri, végignézi a nehéz pillanatait is, és támogatja, ha kell. De ez tényleg csak a felszín. Az a bizalom, az a biztonság, amit egy anya adni képes, kifejezhetetlen.
 
Bizalom, biztonság. Talán a két legfontosabb kritérium, ami szükséges ahhoz, hogy egy védtelen gyermekből egészséges felnőtt váljon. Mindez láncreakcióban érvényesül: a gyermek az édesanyjában bízik, biztonságban érzi magát vele, az anya pedig bízik az edzőben, a klubban és abban, hogy náluk biztonságban tudhatja a gyermekét. Nem csodálkoznék rajta, ha az elmúlt napok újabb hangos úszóbotránya megtépázta volna ezt a bizalmat. És az a baj, hogy nem tudjuk, mennyi csontváz lapul még a szekrényben...
 
Ennek ellenére én itt most arra kérném az édesanyákat, hogy holnap is keljenek fel hajnalban, készítsenek reggelit a gyermeküknek és vigyék el az edzésre. De ugyanakkor arra is kérem őket, hogy ne bízzanak meg senkiben. Legyenek a néma védelmezők, a figyelmes oltalmazók. És ha úgy érzik, hogy szükséges, bátran lépjenek közbe. Mert ha az a kérdés, hogy olimpiai bajnokokra vagy egészséges felnőttekre van-e inkább szükség ebben az országban, nem kérdés, hogy az utóbbi a fontosabb. Ez a záloga annak, hogy ne csak négyévente, hanem a mindennapokban is felnőjünk a világ élvonalához.
 
Ehhez pedig sok-sok sértetlen gyermekre van szükség, aki egy nap majd őszintén kimondhatja azt a két szót, ami bármilyen olimpiai aranynál többet ér. Köszi, Anyu!
 
Még nincs értékelve
Archívum