Kevesebben tudhatják, mint ahányan a dalait ismerik, hogy az1990–2000-es években több száz fülbemászó szerzeményt jegyző énekes gyerekkorában egy ideig valóban labdarúgónak készült. Aztán volt teológushallgató, MÁV-alkalmazott és postás is, mielőtt a szerzői, előadói pályára lépett.

 

A Cipő becenevet első zenekara, a kisvárdai Cipőfűző után kapta. A „Szerelem első vérig” című film női főszereplője, Gombóc kezdte őt Cipőnek, Cipőcskének szólítani. A szíve miatt túl korán távozó művésztől 2013-as temetésén egy másik, hozzá közel álló pályatárs, Bródy János is az utóbbi, kedvesen becézgető megszólítással búcsúzott.

 

A Cipőcske illett is rá, hiszen a lelke rendkívül érzékeny anyagból készült. Néha éppen azért viselkedett zárkózottan, afféle bakancsként, hogy megvédje magát az érzéketlen külvilág impulzusaitól. A nemes cél azonban mindig megnyitotta. Jótékonyságból a futballcsukát is újra felhúzta: 2006-ban, a Michael Schumacher vezette Pilótaválogatott és a magyar sztárokat felvonultató Hungarian All Stars csapatában a Puskás Ferenc Stadionban tartott mérkőzésen.

 

Az alkalmat már a helyszín miatt is megtisztelőnek érezte; nem véletlen, hogy a névadó Puskás Ferenc előtt egy emlékalbumon, „A nevem csak ennyi volt: Öcsi” című nótával tisztelgett. „A nevem csak ennyi volt: Öcsi, és most már jól vagyok, köszi! Csak szállok fenn az égen, és szeretlek úgy, mint régen” – csendült a refrén.

 

Ma már Cipő is jól van, mi viszont nélküle kevésbé. Számára csak egy srác voltam, aki a halála előtt négy hónappal interjút készített vele, közös fotóink is ekkor születtek. Jókedvében találtam, viccelődtünk. Azt mondta, szívesen eljutna egyszer Uruguayba, mert állítólag élhető ország, ahol nem kell félni, hogy elrabolnak, és a futballcsapata sem rossz.

 

Az utolsó Republic-lemez a „Bólints, Tibi!” címet kapta. A játékosságán kívül óhatatlan tisztelgés ez is: a Ferencváros egykori legendás válogatott futballistája, Nyilasi Tibor előtt. „Nyíl” nemrég töltötte be a hatvanadik életévét. Cipő idén tavasszal még csak ötven lenne, de már két esztendeje nincs közöttünk. Odafentről biztosan látja Uruguayt is…

A cikk a Presztízs Sport magazin 3/3-as számának "Van képem hozzá" rovatában jelent meg.