Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Csak egy pici hiányzott – de az nagyon!

Kovács
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2016.09.22.
|
Már hetek teltek el azóta hogy landolt az aranygép, amellyel hazatértek Rio hősei. Lassan nekilátnak a szövetségek és a MOB, hogy értékeljék az eredményeket és a sikereket, de még mindig ott kavarog mindenkiben a kérdés, milyen volt az első dél-amerikai olimpia. Volt szerencsém személyesen átélni, megélni a játékokat, és van összehasonlítási alapom is, hiszen Barcelona óta – egy kivétellel – minden alkalommal közelről láttam a lángot. Talán pont emiatt nem tudom még, milyen jelzővel illessem a 2016-os olimpiát. Barcelona volt a legbarátságosabb, Atlanta számomra a legkedvesebb, Athén a legautentikusabb, Peking a legnagyobb, London a legprofibb. Rio? Egyetlen jelző jut csak eszembe: a legbrazilosabb!

 

[token global site-name]De kezdjük az elején, sőt ugorjunk vissza pár hónapot, évet. Szegény brazilok, amikor 2009-ben elnyerték az olimpia rendezés jogát, még dübörgött a gazdaság, és dél-amerikai szinten elfogadható méretű volt a korrupció. Úgy tűnt, csak a szállodai kapacitást és a közbiztonságot kell megoldaniuk. Ehhez képest 2016-ra már pénzügyi válsághelyzetet hirdettek, megjelent a Zika-vírus, a dengue-láz, teljes lett a belpolitikai káosz. Vízfertőzés, a stadionok félkész állapotban, ráadásul a belépőjegyek és a hotelszobák töredékét sikerült csak értékesíteniük. Innen indultak, de mindezek ellenére is lehetett volna egy szép emlékű, sikeresen megrendezett olimpia. Csak egy pici hiányzott, de az nagyon. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 4/9-es számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum