Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Dr. Baji rendel

Néha állatorvos sportoló, néha sportoló állatorvos
Bogáth Patrik
|
Tischler Zoltán
|
2017.10.17.
|
Semmilyen futószámban nem volt Magyarországnak dobogósa szabadtéri atlétikai világbajnokságon, mígnem augusztusban Baji Balázs sporttörténelmet írt: 110 méteres gátfutásban bronzérmet szerzett. Mindezt úgy, hogy az élsport mellett főállású állatorvosként dolgozik. Erről is, arról is megkérdeztük.

 

[token global site-name]Még nem tudjuk, ki lesz a 2017. év sportolója Magyarországon, de könnyen elképzelhető, hogy a férfiaknál az éppen felém igyekvő úriember. Baji Balázs elegáns zakóban, kockás ingben, hozzá színben passzoló barna szövetnadrágban és bőrcipőben érkezik az interjúra. Már megjelenése is felvillantja az atlétikai pályák sportos világától elszakadó oldalát. Miután célba vesszük a kiszemelt kávézót, szempillantás alatt úgy érzem magam, mint Garfield Darien a londoni világbajnokság döntőjében a mellette lévő pályán. Itt nem a gátak jelentik az akadályt, hanem a forgalmas plázában a velünk szembe áramló embertömeg, és ahogy a vb-n a mögötte negyedik helyen záró francia, úgy most én is nehezen tartom vele a lépést, pedig Baji Balázs ezúttal csak sétál. Eszembe jut erről, amikor Usain Bolt a Ferrarijával a Top Gearben szerepelt, és azt magyarázta, hogy egy sprinternek a vérében van a sebesség, akármit csináljon is. Adta magát a kérdés:
– Vezetés közben is ilyen gyors vagy?
– Nem járok sportkocsival, és odafigyelek a sebességhatárokra, de tény, hogy szeretek nagy erővel elindulni, lendületesen vezetni. Jobban belegondolva a lendület végigkíséri az életemet, mert nem szoktam totyorogni, az utcán is nehezemre esik lassan sétálni.
– Gondolom, akkor a hosszútávfutást sem kedveled.
– Az nekem óriási kínszenvedés. Én sprinter vagyok, engem nem fejleszt, ha lassú tempóban sokat futok. Erre nincs felkészítve a szervezetem, ezért nem is élvezem.
– Mennyi a legtöbb, amit le tudnál futni?
– Öt-hat kilométer még belefér, de ennél hosszabb táv nekem már sérülésveszélyes lenne.
– És mennyi az, amit még komfortosnak érzel?
– Négy-ötszáz méter. Ennyi általában a felvezetésem egy edzés előtt.
 
AZ ELSŐ ORSZÁGOS BAJNOKI CÍM EUFORIKUSABB VOLT A VB-BRONZNÁL
 
Körülbelül ilyen messze volt a kávézó is, ahol már kényelmesen, ülve folytattuk a beszélgetést. Szóval az Év Sportolója díjhoz általában kevés egy világbajnoki bronzérem, ám Baji Balázs esete speciális. Ő egy olyan számban állt fel a dobogóra, amelyben rajta kívül soha egyetlen magyar sem. Sőt 110 gáton még döntőbe is csak egyetlen magyar jutott: 1983-ban Helsinkiben Bakos György hatodik lett. De az összes 5000 méter alatti futószámot nézve sem volt finalistánk 1987 óta, amikor Kovács Attila negyedik lett 100-on Rómában. A 28 éves Baji Balázs akkor még meg sem született…
– Mennyire változott meg az életed ettől a történelmi sikertől?
– Jóval aktívabban érdeklődik irántam a média, és érzem, hogy sokak fejében megragadt ez az eredmény. Ezáltal több olyan élményben is volt részem, amelyek a vb-bronz nélkül nyilvánvalóan nem lettek volna.
– Mire gondolsz?
– Például kint jártam a budapesti dzsúdó-világbajnokságon. Azelőtt egy ilyen eseményen valószínűleg ültem volna a lelátón, és végignéztem volna a meccseket anélkül, hogy bárkinek szemet szúrnék. Ezúttal viszont észrevett a kamera, ahogy jó barátommal, az úszó Verrasztó Evelynnel ott ülök, és egyből behívtak a helyszíni stúdióba interjúra, kaptam VIP-karszalagot, megkülönböztetett figyelemben volt részem.
– Mit gondolsz, az eredményed inspirálhat másokat?
– Remélem. Az biztos, hogy nekem nagy büszkeség, ha bárki az én hatásomra kezd gátfutással, atlétikával vagy bármilyen sporttal, mozgásformával foglalkozni.
– Téged mi motivált? Hiszen amikor elkezdted, gátfutásban nem voltak előtted ilyen példák...
– Gyerekként nem azt nézegettem, hogy melyik sportágakban vannak dobogósaink, és nem azokból választottam, mintha katalógust lapozgattam volna. A kezdeti sikerek motiváltak, például az első országos bajnoki címem sokkal euforikusabb örömöt szerzett nekem, mint most felnőtt fejjel a világbajnoki harmadik hely. Mindig az adott élethelyzetben talál ránk a motiváció. Tizenhárom évesen nem vb-érmes akartam lenni, hanem országos bajnok, és ez a cél eléggé ösztönzött ahhoz, hogy ne érezzem fölöslegesnek csak azért, mert világviszonylatban nem jeleskedtünk gátfutásban.
– De amikor egy jamaicai gyerek elkezd futni, és ott van előtte Usain Bolt, aki ugyanonnan indult, ahonnan ő, az nyilvánvalóan erőt ad, nem?
– Előttem is voltak jó példák. Csillag Levente, Kovács Balázs vagy Kiss Dániel akkoriban idehaza a legjobb gátfutóknak számítottak, és hiába nem voltak világbajnokok, bíztam bennük, elláttak olyan erővel, mint Bolt a jamaicai gyerekeket. 2010-ben, az első szabadtéri felnőtt világversenyem volt az az Európa-bajnokság, amelyiken Kiss Dániel harmadik lett 110 gáton. Az legalább olyan sportágtörténeti áttörés volt, mint az én vb-bronzom. Rengeteget tanultam tőle.
– Ha jól tudom, a mai napig barátok vagytok.
– Igen, és örülök annak, hogy a rivalizálás nem mérgezte meg ezt a kapcsolatot, hiszen közben komoly vetélytársakká váltunk. Mindketten kellettünk ahhoz, hogy így alakuljon. Egyrészt ő, hogy elfogadta, egy idő után – a sérülései miatt is – nekem lettek jobb eredményeim. Másrészt én, hogy ezután is ugyanúgy tiszteltem és felnéztem rá. Hálás vagyok, hogy benne ilyen barátra leltem.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/10-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum