Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Dumában Marco Rossi már most jobb Leekensnél

B.P.
|
PS-archív
|
2018.06.26.
|
Miközben Oroszországban zajlik a labdarúgó-világbajnokság, azt látjuk, hogy a „Dárdai-modell” már szinte mindenütt működik. Védekezni a kis csapatok is megtanultak, amihez nem kell más, mint futómennyiség, akarat és fegyelem. Legyintünk, hogy ó, erre bárki képes. Aztán a következő pillanatban belénk hasít a kérdés, mint egy váratlan hasgörcs: vajon mi újra képesek leszünk rá?

 

[token global site-name]Lassan a végéhez közeledik a csoportkör a vb-n, és bizony megszenvedtek a világsztárokkal teletűzdelt, aranyesélyesnek kikiáltott válogatottak. A németekkel kibabrált a mexikói retesz, és majdnem ugyanígy jártak a tíz emberrel védekező svédek ellen is. Az izlandi pékek és üzemi munkások levették a pályáról Lionel Messiéket. A brazil szambalábú cselgépeknek a torkához szorult a svájci bicska.
 
Mi a tanulság? Nem kellenek feltétlenül az évtizedenként csak egyszer születő zsenik, nem kellenek a futballművészek, elég egy jól szervezett és motivált válogatott a tisztes helytálláshoz – vagy a meglepetéshez. Mindezzel nincs új a Nap alatt, 2016-ban Magyarország is hasonló úton haladva jutott ki az Európa-bajnokságra Dárdai Pál stabil védekezésre épülő stratégiájával, amit Bernd Storck még tovább is fejlesztett kulturált támadójátékkal megspékelve.
 
És leállt a villamosforgalom a körúton. És fogytak a magyar a mezek a boltokból. És Marseille-ben is rácsodálkoztak: tud boldog lenni a magyar. Pedig Király nem volt Neuer, Guzmics nem volt Varane, Kleinheisler nem volt Neymar és Szalai nem volt Ronaldo. Akkor sem voltak sokkal jobb játékosaink, mint azóta, legfeljebb csak rutinosabbak. Mégis eljutottunk az Eb-csoportgyőzelemtől az Andorra, Luxemburg és Kazahsztán elleni kényelmetlen zakókig.
 
Belebukott Storck, belebukott Leekens is. Most egy újabb külfölditől, Marco Rossitól várjuk a sikert. A tét nem kicsi: a 2020-as Eb-re muszáj lenne kijutni, hiszen Budapest rendező város, és irtó ciki lenne, hogy Európa úgy jön hozzánk vendégségbe, hogy csak a házigazda nincsen otthon…
 
Ha nem tudnánk Marco Rossiról, hogy tavaly a Honvédból magyar Leicester Cityt varázsolva megnyerte az NB I-et, akkor is megvett volna minket a következő nyilatkozatával: „Játékosként nem számítottam nagy tehetségnek, amit elértem, elsősorban a hozzáállásomnak és a küzdőképességemnek köszönhetem. Azért jutottam el a Serie A-ba, mert a foci iránti vágy elképesztő erővel dolgozott bennem. Ezt akarom látni azokon a játékosokon is, akik válogatottak akarnak lenni!”
 
Mi is ezt akarjuk látni. Mert akkor lesz erő futni, akkor lesz bátorság akarni, akkor lesz elhivatottság fegyelmezettnek maradni. És akkor talán enyhül az a hasgörcs is…  
 
Még nincs értékelve
Archívum