Életigenlés receptre

Senki nem hívta, csak jött, mert tovább akart lépni. Szerette volna, hogyha átlagos vágyaitól elrugaszkodva kicsit merészebbeket is álmodhatott volna. Mezei Gergő egy nyolcvan kiló körüli kövérkés gyerekből egy, a többiekkel játszani képes, a túlsúlyától és az elégtelenül működő veséje miatti ízületi fájdalmaitól megszabaduló átlagos fiatal gyerek akart lenni. A veleszületett vesebetegségből csak a transzplantáció jelentette az egyetlen igazi kiutat, és amikor több mint tíz éve ez bekövetkezett, lassan, fokozatosan elindult valami, és nekiiramodott valaki. Ő maga, aki előbb kocogni, majd futni, ezt követően atletizálni kezdett, amikor is eljött a pillanat, hogy edzőt keressen magának. Ezen a ponton ért össze a két férfi élete.

 

„Amikor megismertem Gergőt, még nem futott, csak szaladt. Sőt olykor kacsázott vagy – rosszabb napjain – trappolt. Igen nagy vállalásnak tűnt, hogy ebből kihozzunk valamit, de amikor ez a fiatalember elkezdett beszélni a vágyairól, az a pár személyes gondolat és a szemkontaktus nekem elég volt – mereng el Misi bácsi, ahogy sportszakmai körökben mindannyian szólítjuk őt (bevallom, én is), hiszen sportszervezői feladatainak elejéről, a második világversenyéről, a 2002-es debreceni tornász-világbajnokságról ismerjük még egymást. – Azonnal megfogott, ahogy figyelni tudott az ember szavára. Ő nem érte be igenekkel vagy nemekkel, pláne nem csakokkal, neki kimerítő, részletes, a kérdéseire adott adekvát válaszok kellettek” – indokol tovább, amikor arról faggatom, hogy mi repítette ezt a srácot az ismeretlenségből a hasonló sorsú versenyzők közül a csúcsig. Ugyanis Mezei Gergő mára tízszeres Világ- és tízszeres Európa Játékok-győztes atléta a szervátültetett emberek két-két évente megrendezett multisporteseményeinek egyik legsikeresebb magyarjaként. Az ötven tehetséges magyar fiatal közé beválasztott Gergő – talán esetében fura ilyet mondania egy kívülállónak, de – nagyon szerencsés ember. Ezt vallja ő is magáról, hiszen képes meglátni minden helyzetben a személyes épülésére szolgáló jót vagy legalábbis hasznosat. 

 

A teljes cikk a Presztízs Sport 3/11-es számában olvasható.