Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Élsport és apaság (2.)

Kiss Gergely – Akinek megadatott a három – vagy inkább egy hárem?
Csisztu Zsuzsa
|
ifj. Nagy György
|
2020.07.23.
|
„Üres bölcsőt ringat a Hold fénye” Harry Chapin – magyar szöveg: Sztevanovity Dusán, előadta: Zorán (részlet) „Hétfő volt, mikor született Én kivártam volna, de nem lehetett Tudod, a számla nagy, a munka se vár S jött a hír, hogy a fiam már jár Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém Hogy ő pont olyan lesz, mint én Majd ugyanolyan lesz, mint én Üres bölcsőt ringat a Hold fénye S mindig ez a mese vége Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell Az élet csupa kötelesség De sokat leszünk együtt még...”

 

[token global site-name]A fiaim gyerekrajzait tegnap illesztettem be az íróasztalomat körbedíszítő képkeretek egyikébe – félelmetes, hogy évről évre hogyan fejlődik, alakul a rajzkészségük. Csodás érzés NEM lemaradni ezekről a pillanatokról, persze az életem ezen szakaszában főleg a gyerekeimről szól szinte minden, ahogy ezt el is várja a társadalom egy anyától, de leginkább én magamtól. Ugyanakkor nemrég alaposan kibeszéltük a Csisztu Sport Cast keretei között azt is, hogy elegendő elismerés jár-e azoknak az édesanyáknak, akik az élsportolói karrierjük kellős közepén döntenek úgy, hogy vállalják az anyaság édes-nehéz – zsonglőrmutatványokkal felérő – logisztikai terheit, vagyis úgy választják ezt a duális karriert, hogy anyaként és sportolóként is a maximumot szeretnék nyújtani. Legtöbbjüknek sikerül is, persze azért a hetedik olimpiájára készülő, vb-ezüstérmes, Európa-bajnok Mohamed Aida, a birkózó világbajnok Sastin Marianna és a gyermekáldásnak mostanság örülő asztaliteniszező Európa-bajnok Póta Georgina is bevallotta nekem, hogy háttérsegítség és megkettőzött vasakarat nélkül ez nem nagyon menne. Vállalták, vállalják, hogy az anyasággal együtt átalakul a testük, hogy híznak, táplálnak, majd fogyóznak, ha kell. Kelnek hajnalban és késő éjjel, akár edzés vagy verseny van másnap, legyen bármekkora is a tét. Vállalták, hogy az ajtóban, hazaérve az edzésről leteszik a stresszbatyut, és sportolónőből anyává lényegülnek, elfeledve egy-egy rosszabb asszót, fogást vagy szervát.
 
De mit vállal egy férfi ugyanezekből a terhekből, ha élsportolói karrierje elején vagy a kellős közepén köszönt rá az apaság? Ha létezik „focistafeleség”, akkor lehetünk-e annyira pikírtek, hogy kijelentsük: az „élsportoló apa” is egy külön kategória, aki ugyan papíron apa, de –Zorán gondolataira hangolva – inkább a sportolói kötelességére, vagyis a karrierjére összpontosít? Általánosítani nem szabad, még ha sokszor hasonlók is a minták. Klasszis férfisportolóink apai tapasztalataiból kiderül, hogy tényleg nincs két egyforma út, s mindegyik tartogat örömteli, keserédes, de mindenképpen tanulságos pillanatokat.  
 
 
A lányos apa, dr. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó.
 
– Azzal szeretném kezdeni, hogy amit egy élsportoló apuka gondol, az harmadlagos ahhoz képest, amit egy élsportoló anyuka átél, gondol és érez, de még előttünk jönnek mindenképpen az élsportoló apák mellett élő és a családról gondoskodó nem élsportoló nők is. Szóval, a mi érzéseink, fáradtságunk, feladataink, vagyis a mi világunk messze-messze hátrébb sorolandó azon nők és az anyák mögött, akik ilyen összetett feladatokat vállalnak – vág mindjárt a közepébe egy ars poetica-szerű kijelentéssel Gergő, aki három lánygyerekes apaként valójában a sportkarrierje kiteljesedését már apaként élte meg. – Ha nem is akartam soha igazán óvóbácsi lenni, az én személyiségemben – annak ellenére, hogy egyke vagyok –, már fiatal koromtól kezdve benne volt a gyerekekkel való törődés és a velük való azonosulni tudás képessége. Kicsit ilyen „fregoliembernek” tartom magam, akinek 25 évesen volt 5o-6o éves barátja is, de a negyvenes éveimben is van 21-22 éves barátom, míg tizenöt évesen azért megpróbáltam egy tizenhét éves lánynak udvarolni, és az sem zavart, hogy az ötéves vendégkislány eközben a hátamon mászókázott. Szóval úgy érzem, hogy képes vagyok megtalálni a különféle generációkkal a hangot.
 
A fregoliember
 
Azt mondhatnánk, hogy ez az átlagon felüli empatikus készség nyilván nagy segítség lehetett Gergő számos és sokszor szokatlan élethelyzetében is, amelyekhez már nagyon korán, nagykorúsága hajnalán, másodmagával – akkori szerelmével, ma már feleségével és gyermekei édesanyjával, az akkor még szintén vízilabdázó Valkai Annával – közösen kellett alkalmazkodniuk. – Tizenkilenc évesen ismerkedtünk meg Annával, és három év alatt rengeteg mindenen mentünk keresztül itthon és Olaszországban egyaránt. Volt ebben küszködés sérüléssel, költözéssel, iskolával, és persze akadt ebben sok nagy vita és rengeteg öröm, de annyi biztos, hogy 22 évesen, amikor összeházasodtunk, már tudtuk, hogy legkésőbb 3-4 éven belül babát szeretnénk. Amikor én húszévesen aláírtam Kásás Tamással együtt a világ akkori legjobb csapatához, a Posillipóhoz Nápolyba, mindenképpen szerettem volna már Annát odavinni magammal. Neki ehhez meg kellett hoznia egy komoly döntést, hiszen francia nyelvből diplomázott, és kiváló ajánlata volt egy francia multitól, mi több, még az édesapja klubjában is játszott. De átláttuk, hogy ekkora terheléssel, mint ami Nápolyban vár rám, nem fogok egyedül boldogulni, beleértve a beilleszkedést is. Így valójában Anna akkor indult el egy olyan úton, amelyen azóta is az én legjelentősebb és elsőszámú hátteremet, mostanra pedig a családunk legfőbb támaszát jelenti, és persze tudtunk még valamit: nem azért szeretnénk gyerekeket, hogy úgymond három almával több legyen a polcon, két kis szoknyácskával pedig a szekrényben. Zorán dalára reagálva, nem díszapuka szerettem volna lenni a saját életünkben. Ehhez azonban kellett egy teljes értékű szülő, egy anya, aki akkor is otthon van, amikor én edzőtáborban vagy külföldön, versenyen. Vagyis én átvállaltam a feltételek előteremtését, és azt is, hogy annyira aktív apa leszek, amennyire csak lehet.
 
A korai status quo megteremtése, az, hogy idejekorán kialakult, ki mit áldoz be és mit szállít ebbe a családba, azért igazi ritka erény – említem Gergőnek, aki rácsatlakozik a mondandómra azzal, hogy: – Igen, sokszor dicsérték sokkal idősebb párok a mi érettségünket, hogy nehéz és nagy döntéseket viszonylag rövid idő alatt hozunk meg nagyszerű összhangban. Mi több, a korosztályunkban hozzánk hasonló fiatal párok, később szülők szívesen kértek tőlünk tanácsot, szóval hamar elterjedt, hogy mi stabil pont vagyunk. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/7-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum