Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Ezüst passzok, arany ölelés

Janicsek Zsanett világbajnokokkal pacsizott, miközben maga is a vb-trónt ostromolja
dr. Szász Adrián
|
ifj. Nagy György
|
2020.03.24.
|
A teqball sportág magyar fejlesztés, az asztalitenisz és a futball elemeit ötvözi: a pingpongéhoz hasonló asztalon focilabdával játsszák. Leegyszerűsítve: amíg futballban a cél a hálóba juttatni a labdát, teqballban a hálón (amely üvegből van) túlra. Janicsek Zsanett ennek a – férfiak által uralt, de a hölgyek körében is egyre népszerűbb – sportágnak a magyar női klasszisa. Olyannyira, hogy a 2019-es esztendőt vegyes párosban világbajnoki ezüstéremmel zárta (a társa Bányik Csaba volt) Budapesten. Azért meg ugye aligha kell szégyenkezni bármely, labdarúgással rokon sportágban, ha az embernél a világon csak a brazilok jobbak… Célul kitűzni persze szabad (sőt!) a visszavágást. Zsanett pontosan így tesz, alig várja, hogy az ezüstből aranyat kovácsoljon – 23 évesen van is még rá ideje –, noha aranyat érő élményben már pillanatokkal az ezüst megszerzése után is volt része…

 

[token global site-name] Kezdjük onnan, ahol te is kezdted! Győrben…
– Kilencévesen kezdtem el focizni. Két bátyám van, szóval elég fiús közegben nőttem fel, általános iskolában is főleg srácokkal barátkoztam. Szünetekben sokat jártunk ki focizni, de egyesülethez még nem mentem el, nem hittem, hogy helyem lehet egy ilyen férfias sportágban. Ám addig győzködtek a többiek, amíg apukám levitt a fiúk közé egy edzésre és ottragadtam. Szerencsére szívesen láttak.
A szüleidnek ezek szerint tetszett az ötlet?
– „Nagy szám” voltam egyedüli lányként egy fiúcsapatban, és mivel már előtte apával is jártam focizgatni, mondhatjuk, hogy végig támogattak az utamon. Anyukám talán jobban szerette volna, ha mondjuk kézilabdázom, mert régen ő is kézizett és kosarazott, de elfogadta. Apukám hobbi szinten focizott korábban, az egyik bátyám kajakozott, illetve atletizált, de ő sem versenyszerűen. 
 
Csuka, kesztyű, tankönyvek
 
– Csak előnyöd származott abból, hogy egyedüli lány voltál, vagy néha hátrányod is?
– Hátrányom sosem, legfeljebb vicces helyzetek. Amikor rövid hajam volt és fülbevalóm, az edzőmnek szóltak egy meccs előtt a szervezők, hogy „légy szíves, mondd meg a kisfiúnak, vegye ki a fülbevalóját”. Ennél nagyobb kellemetlenség nem ért, bár előny sem, mert sosem kaptam különleges bánásmódot. Edzésen nekem is ugyanúgy odaléptek a fiúk, és az edzők is ugyanazt az edzésmunkát követelték meg. De így legalább megkaptam a megfelelő alapokat mind fizikailag, mind technikailag.
– Gondolom, előbb-utóbb azért csatlakoztál egy női csapathoz.
– A szabályok szerint 15 éves koromig szerepelhettem a fiúknál, utána kézenfekvő volt az ETO női csapatát választanom. Két évig játszottam az U17-ben, majd két évet a felnőtteknél bal oldali szélsővédőként – pedig jobblábas vagyok –, és egy NB II-es ezüstéremmel zártam a nagypályás korszakomat. A suli miatt hagytam abba, nem tudtam összeegyeztetni a tanulást a sok edzéssel, miután nem az akadémiára jártam, hanem egy külön gimnáziumba, és inkább az érettségire fókuszáltam. Sport nélkül viszont nem ment, így a kihagyás alatt hobbi szinten bokszoltam…
Az hogy ment?
– Nagyon tetszett, ha nem focival kezdek, valószínűleg ma is bokszolnék. A szüleimnek persze annyira nem jött be, mégiscsak küzdősport, és bár a fociban is sok az ütközés, ott aztán rendesen megy az adok-kapok. De én élveztem, és fizikailag rengeteget fejlődtem felső- meg alsótestre is, minden izmomat megmozgatta, még azt is, amelyikről azt sem tudtam, hogy létezik.
Mennyi ideig és milyen komolyan űzted a bunyót?
– Egy bokszakadémiára jártam le úgy két éven át előbb női, majd vegyes csoportba, ahol ketten voltunk lányok, a másik lány többszörös magyar bajnok. A férfiak meg tizenévestől harminc felettiekig. Fél-egy év után mondta az edzőm, mi lenne, ha megpróbálnám versenyszerűen. Jártam sportorvosnál és pszichológiai teszten is, de az utolsó pillanatban mégsem vállaltam, hiszen azért hagytam abba a focit, hogy a tanulásra összpontosítsak. Helyre kellett tennem magamban, hogy ha megint elkezdek versenyezni napi két edzéssel, talán még több energiát veszek el a tanulástól, mint előtte a focival.
Miért volt ennyire fontos a tanulás?
– Mindenképp egyetemre szerettem volna menni, ennek érdekében erős gimnáziumot választottunk. Az irányt még nem tudtam, de a sport mindig érdekelt, innen jött, hogy a Testnevelési Egyetem sporttudományok szakát célozzam meg. Egészen pontosan humán-kineziológia szakon fogok idén végezni az alapképzéssel, és folytatnám majd a mesteren. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/3-as számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum