Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Farkaskölyök a Bikák között

Szoboszlai Dominik nem varázsló, nem is Ronaldo, de hisz magában és jól alszik
dr. Szász Adrián
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2020.01.29.
|
Ahogy leül velem szembe a cukrászdában, maga elé húzza a Presztízs Sport asztalra helyezett előző lapszámát, és ujjaival körbekeretezi a címlapfotót. Majd rám néz: „a következőn ugye én leszek?”. Bólintok. „Azért…” – mosolyog Szoboszlai Dominik magabiztosan. Majd közli az édesapjával, aki pár perccel korábban érkezett, hogy a szlovákok ellen lőtt szabadrúgásgólját jelölték a 2019-es év góljának.

 

[token global site-name]„De akkor ki lesz az év játékosa?” – teszi hozzá mindjárt, maximalista elégedetlenséggel. „Gulácsi?” – kérdez vissza Zsolt, az apa. „Ne már! Ő tavaly volt” – replikáz Dominik. „Te mindig mindenben a legjobb akarsz lenni?” – érdeklődöm már én. „Még szép” – jön a határozott válasz. „Akárcsak ő” – biccent a fejével az édesapja felé. „És mi van, ha ti ketten egymás ellen versenyeztek?” – próbálom megfogni őket. „Akkor mindig én nyerek!” – vágják rá mindketten egyszerre…
– Van kedvenc tárgyad?
– A labda.  
– Mi az első emléked, ami hozzá köt?
– 8-10 hónaposan már mentem, háromévesen edzettem édesapámmal. Meccseket nem néztem, legfeljebb az övéire jártam, de inkább futballoztam, mint hogy a tévében figyeljek másokat.
Csak a foci
– Számítógép, Playstation előtt sem ültél?
– Nem volt otthon egyik sem. 14 évesen kaptam az első Xboxomat, de csak akkor került elő, ha nagyon unatkoztam. Az meg ritka volt, mert általában kint rúgtam a bőrt. Nyávogtam, hogy légyszi, vegyetek nekem is, aztán amikor megkaptam, nem játszottam vele.
– Az edzéseken mikor kezdtél kiemelkedni a többiek közül?
– Fokozatosan. Voltak más tehetséges gyerekek is. Ahol most tartok, az abból jött ki, amennyit pluszban foglalkoztam magammal, illetve apa velem. Neki több korosztálya is volt, én edzettem a sajátommal, a kisebbekkel és a nagyobbakkal. De ketten külön is dolgoztunk.
– Kezdettől fogva középpályást játszottál?
– Voltam kapus is, amikor kiállították a kapusunkat. Beálltam az első félidőben, nem kaptunk gólt, a másodikra kijöttem, rúgtam négyet… Úgyhogy mindkettő ment.
– Miben voltál más, mint a többség: a rengeteg melóban, a tehetségben vagy a hozzáállásban?
– Ebben a háromban. Kiskoromtól kezdve úgy neveltek, hogy csak akkor kapok meg valamit, ha ezt vagy azt megcsinálom. Rögzült, hogy ha bármit el akarok érni, azért tennem kell. Ma már nem olyan szigorú apa, de régen az volt.
– És édesanyád?
– Ő beállt mögé a sorba. Főleg apával jöttem-mentem, ő vitt a suliba is – vagy egyedül sétáltam –, utána felvett, elmentünk edzésre, este pedig leültünk anyával tanulni. Ha leültünk.
– Nem erőltettétek annyira?
– Ahogy nőttem, és láttuk, hogy lehet belőlem valami a pályán, a tanulás egy kicsit háttérbe szorult, de sosem engedtük el teljesen. A gimivel idén végzek, tovább érthető okból még nem gondolkodtam.
– Diákként mi érdekelt a focin kívül?
– Csak a foci érdekelt.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport magazin 8/1-es számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum