Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

FELEJTHETETLEN SPORTÉLMÉNYEINK

„Katartikus krónika” színészektől, művészektől, színművészektől
dr. Borbély Zoltán
|
PS-archív
|
2018.06.20.
|
Bár egyik kategóriába sem tartozom, de engedjék meg, hogy a Presztízs Sport Magazin nevében / részéről / képviseletében (a nem kívánt rész törlendő, de nem úgy, mint Zombori gólja! – ne menjenek sehová, hamarosan világossá válik – a szerk.) felidézzem az én első és meghatározó sportélményemet.

 

[token global site-name]Talán ötéves lehettem (persze tudom, hogy ötéves voltam, csak így jobban hangzik), amikor az akkori slágersorozat, a Columbo ment a tévében, nálunk akkor még fekete-fehérben, hanem aztán a ’78-as vébén, amikor már színesben nézhettük a magyar–olaszt, sejh!
A ballonkabátos, később megtudtam, hogy magyar származású – de a pesti pletykában már akkor tudottan – egyik szemére nem látó okos nyomozó, Peter Falk előtt felcsendült az Eurovízió szignálja, és következett egy interkontinentális selejtező Magyarország és Bolívia csapata között. Gondoltam, belenézek a krimi előtt. Ha Kosztolányival szeretném kifejezni az érzést: „Virradtig maradtam így és csak bámultam”. Persze ez nem igaz, hiszen „csak” egy meccset néztem végig, igaz, életem első meccsét, de a boldogságtól valóban föl-fölkiabáltam, ahogy szegény Kosztolányi a Hajnali részegségben… A magyar válogatott életem első meccsén, persze ők ezt nem tudhatták, hat-nullra legyőzte Bolívia csapatát, és nekem ez a 6–0 nyolcvanhatig kizárólag ezt a meccset jelentette, utána – ahogy Esterházy írta – kapott egy vajszínű árnyalatot. Tulajdonképpen ekkor választottam magamnak kedvenc focistát Nyilasi Tibor személyében, és ha kapusról hallottam, nekem sokáig kizárólag Gujdár Sándor neve villant az eszembe. Láttam Törőcsik András, Várady Béla és Zombori Sándor gólját is, ez utóbbi később rejtélyes okokból letörlődött a mérkőzés összefoglalójából. Megszerettem ezt a csapatot, és megszerettem ezt a játékot, attól tartok, egy életre. A Baróti Lajos vezette magyar válogatott ezzel a győzelemmel gyakorlatilag kijutott az 1978-as argentínai világbajnokságra, amelynek első mérkőzését elaludtam, így sokáig nem is láthattam, csak a sportújságok adták vissza a drámát és a két kiállítást. (Erről majd Gesztesi Károly mesél bővebben!)
Alig vártam, hogy megvegyem a keddi Képes Sportot, majd a havi Labdarúgást, hogy „elolvassam” a mérkőzés tudósítását, ami akkor azért számított különös bravúrnak, mivel még nem tudtam olvasni. 
Így történt, hogy a számomra legérdekesebb kép aláírását anélkül sajátítottam el, hogy a betűket, csak hírből ismertem. Talán én vagyok az egyetlen magyar gyerek, aki az ábécéből először az ny betűt tanulta meg, nyilván Nyilasi Tibi miatt! Kezdetben a „nyilván”, a „nyílt” és az akkor még csak horoszkóp szinten írható „Nyilas” szavak zavartak meg az olvasásban, mivel kezdetben, ha a mondat elején szerepeltek, én azt hittem, hogy az írás Tibiről szól. Életem első kiolvasott mondata pedig az akkori sportújságírók leleményes képaláírásait dicséri: „Nyilasi góljának örvend a szerző és Törőcsik”.
Annak reményében „indítom útjára a pettyest”, hogy a következő katartikus sportélményeknek nemcsak a szerző fog örvendeni, hanem legalább Törőcsik is!
 
Thuróczy Szabolcs – jogász, színész, húsz éve a budapesti Pintér Béla és Társulata tagja 
 
Még nem voltam tízéves az 1980-as moszkvai olimpia idején, amikor, miután Növényi Norbi megnyerte az olimpiai aranyat, megpuszilta a szakállas bírót, az ellenfelet és mindenkit. Soha nem felejtem el azt az extázist, ami amúgy is közel áll hozzám. Nekem ez olyan, mint a „kifeszített idő”, az a másfél, két perc. Persze a Kocsis Feri hátraszaltója sem volt rossz!
 
Hol néztétek?
?Az ügyvédi munkaközösség siófoki üdülőjében apám kollégáival és feleségükkel. A teraszra kiraktuk a tévét, és izgultunk.
 
Miért pont a birkózás a „leg”…?
Azért, mert akik nyáron is melegítőben edzenek, azok megszállott elmebetegek, de csak így érdemes csinálni az egészet! Ez az „ókor szele”. Amikor felmerült, hogy leveszik a birkózást az olimpia műsoráról, azt gondoltam, hogy aki ezt kitalálta, ki kell kötözni egy fához! Akkor még minden a sportról szólt, az egész életünk. A birkózáshoz visszatérve, én Farkas Péter-fan is vagyok, vagy ott van például Alexander Karelin, aki úgy veszítette el az olimpiai döntőt, hogy szétcsúszott a keze a kapaszkodáskor. A szibériai medve, aki mellesleg Dosztojevszkijt olvas...
 
És sokáig zongoracipelésből és költöztetésből tartotta fenn magát…
Az amerikai Gardner pedig egy rossz mozdulat miatt legyőzte a háromszoros olimpiai bajnokot Sydney-ben…
Vannak azért még nagy pillanatok az életemből, a kameruni Ekeke gólja Angliának, vagy Kiss Gergőé a 2004-es magyar–szerb-döntőn! Olyan emberi örömkitörést még nem láttam! Emlékszem, Pintér Bélával néztük együtt a Szondi utcában…
Soha nem felejtem el azt sem, amikor Albert Flórián 50. születésnapjára hazajött Varga Zoli! Az emberek úgy fogadták, mint Mick Jaggert, még az idősebb urak is rázták a kerítést és extázisban skandálták, hogy „Var-ga Zo-li, Var-ga Zo-li!”.
Nekem a sportban is az extázis a lényeg még akkor is, ha most éppen nyugodtan bort kortyolgatok a teraszon. Emlékszel, például, Tardelli gólörömére a ’82-es vébén?
 
Még nincs értékelve
Archívum