Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Ha-ha-ha

avagy a (bal)sorsdöntő gól
Szurmai János
|
archív
|
2015.10.14.
|
Ha Kazahsztán nem győzi le Lettországot… Ha Törökország nem veri meg Izlandot… Ha Lettország legyőzi Kazahsztánt, miközben Törökország döntetlenezik odahaza Izlanddal… Meg akkor is, ha Törökország ugyan győz, de Lettország is… de mindez persze csak akkor, ha Ukrajna nem nyer Spanyolország ellen…

 

[token global site-name]Ha, ha, ha…ha-ha-ha…
Utólag őszintén bevallva, én is végigböngésztem valamennyi fenti variációt, s ennek megfelelően az utolsó percig reméltem, hogy mégiscsak kijutunk egyenes ágon az Eb-re. Pont úgy voltam vele, mint öttusa világbajnokunk, Madaras Ádám, aki azt mondta, hogy mindegy, milyen szerencsével, csak legyen végre kint a csapatunk egy világversenyen, mert már lassan őszülünk és utoljára még nagy kamaszként láthattuk a mieinket bármilyen számottevő eseményen szerepelni.
Aztán végül mégsem sikerült. De legalább stílusunknál maradtunk, úgy estünk ki, ahogy mi szoktunk, valahogy minden a lehető legrosszabban alakul, hogy aztán az egész selejtezősorozat legvége előtt két perccel jöjjön a (bal)sorsdöntő gól.
Ugyanakkor valljuk be azt is őszintén, miért vártuk ennyire ezt a csodás esélyt!
 Mert rettegünk a pótselejtezőtől. Igen, rettegünk, mert úgy érezzük, ez a labdarúgó-válogatott még nem üti meg a mércét. Csak jussunk ki egyeneságon valahogy, különben… nagyjából ez járt valamennyiünk fejében.  Nem alaptalanul, most ne menjünk bele, legyen elég annyi: a pótselejtező nem a mi műfajunk…
Megint nem volt szerencsénk, mondhatnánk, de nem mondjuk, mert Kemény Dénes óta tudjuk, hogy szerencséje annak a csapatnak van, amelyik többet tesz érte. („A labda annak a csapatnak pattan befelé a kapufáról, amelyik jobban megküzdött érte a felkészüléskor”.)
Aludtunk rá egyet, ma már azt is látom: három napig a csodát vártuk – s ez nem túl sportszerű hozzáállás. 
A sportszerű hozzáállás az, amit Nyilasi Tibor mondott a török meccs lefújása utáni percekben: „Újra a kezünkben a sorsunk.” Igen, erről van szó: jön újabb két meccs, két ki-ki mérkőzés, hatalmas téttel.
Igazából minden sportember erre vágyik: azért küzd, edz és dolgozik, hogy aztán igazi küzdelemben mutathassa meg, mit is ér valójában. Úgy gondolom, a sors igenis igazságos: a magyar labdarúgók most megkapták ezt az esélyt. A pótselejtezős helyet pedig a maguk erejéből érték el – ezen nincs vita.
Így kijutni – az igen, az már valami!
…és akkor nincs többé ha-ha-ha… csak így: „Hajrá, magyarok!”
 
Még nincs értékelve
Archívum