Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Hangrobbanásra várva

Fucsovics Márton megpihent az úton, de készen áll újra tétért mérkőzni
Kovács
|
ifj. Nagy György
|
2020.05.27.
|
A Csavargók könyvében ott áll a mondat: „Úton lenni boldogság, megérkezni: halál”. Ha nem is ennyire drámai a különbség, azért ha valaki sokat utazik, az pontosan tudja, hogy mit jelent határozatlan időre szobafogságra ítéltetni. A sport állandó vándorlással, sok élménnyel tarkított életet biztosít minden sportolónak, de főleg a teniszezőknek, akik az év jelentős részét utazással, versenyzéssel töltik. A magyar tenisztörténelem egyik legeredményesebb versenyzője, Fucsovics Márton különösen nehezen éli meg ezt az időszakot, hiszen a pályafutása jelen szakaszában mindenre vágyik, csak pihenésre nem.

 

[token global site-name]– Hogyan éled meg a kijárási korlátozásokat, a versenyek, utazások nélküli életet?
 
– Kettős érzés: van, hogy jól esik a pihenés, a semmittevés, de legtöbbször zavar a bizonytalanság és az élmények, utazások hiánya. Ötéves koromban kezdtem el teniszezni és nyolcévesen versenyezni, így már több mint húsz éve folyamatosan úton vagyok. Az utazás fontos része az életemnek, olyan, mint másnak a napi rutin, de még mindig élvezem, hiszen a rengeteg barangolásnak köszönhetően különleges és izgalmas lett a gyermekkorom. Március közepe óta ez teljesen megszűnt, egyik napról a másikra bezártam magam a lakásba, és csak hetente pár alkalommal megyek le az edzőmmel ütögetni, szigorúan betartva a távolságot egymástól, hogy ne felejtsek el teniszezni addigra, amikor újra elindul a szezon. De nagyon nehéz úgy megtartani a hitet és az erőt, hogy fogalmunk sincs, mikor és hol léphetünk újra pályára, mikor folytatódik a régi életünk.
 
Amikor a tenisz volt a legfontosabb – és amikor nem
 
– Ha nem mehetsz kifelé, akkor legalább van egy kis időd elindulni befelé, újra végigmenni – ha csak gondolatban is – azon a hosszú úton, amin idáig eljutottál…
 
– Bevallom, ez még nem jutott eszembe, pedig jó ötlet, hiszen visszanézve is nagyon hosszúnak tűnik az utazás a nyíregyházi szárnypróbálgatásoktól a Grand Slam-győzelmeken át a stabil top 100-as versenyzői szintig. Szerencsére ezt az utat nem tette hosszabbá az, hogy nem a fővárosból indultam, hiszen Nyíregyházán nagyon erős teniszélet zajlott. A tizenhat pályán rengeteg gyerek játszott már akkor is, mindig volt valaki, akinek a legyőzése komoly feladatot jelentett, ráadásul ott semmi nem vonta el a figyelmemet a teniszről, nem is létezett más az életemben, csak a suli és a salakpálya.
 
– Akkor hatalmas szerencse, hogy a szüleid ilyen irányba fordítottak.
 
– Igaz, de én is nagyon akartam. Az elején még kosárlabdáztam és fociztam is a tenisz mellett, 10-11 évesen kellett döntenem, és addigra már komoly pályafutást terveztem a teniszben. Közöltem az edzőmmel: én versenyezni akarok! Néztem a felnőtteket, és elvarázsolt a játék. Természetesen nekem is voltak kedvenceim, akkor éppen Sávolt Attila volt a legjobb magyar, ott volt a top 100 környékén, a külföldiek közül pedig Lleyton Hewitt, akinek a játéka megragadott, na meg persze Federer, amikor először nyerte meg Wimbledont, az nekem is hatalmas motivációt jelentett!
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/5-ös számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum