Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Hogyan süllyedtünk idáig nem egészen két év alatt?

B.P.
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2018.03.26.
|
Még tavaly év végén volt egy külföldi kvízműsorban kérdés, hogy melyik csapattól nem szenvedett vereséget Magyarország futball-válogatottja 2017-ben. Mivel sajnos Andorra és Luxemburg is ott volt a válaszlehetőségek között, egyáltalán nem volt könnyű a kérdés, hiszen ki gondolta volna, hogy két ilyen miniállam csapatától is kikaphat a 2016-ban még Eb-nyolcaddöntőt játszó piros-fehér-zöld sereg?

 

[token global site-name]Mi sem hittük volna, csak aztán megtanultuk, hogy csodák bizony vannak – mondjuk nem mindegy, hogy a „csoda” melyik oldalán van az ember… Ha a rossz felén, akkor az inkább tragédia.
 
Most már akár „negyven millió forintos kérdés” is lehetne abból, hogy az elmúlt egy évben kiktől kapott ki a magyar válogatott. Andorra és Luxemburg mellett múlt péntek óta már a világranglista 136. helyén álló Kazahsztán is a megdöbbentő helyes megfejtések között lenne. Mivel a sikeres Eb-szereplés óta rövid időn belül három különböző szövetségi kapitánnyal jött össze a három elképesztő vereség, ideje lenne elgondolkodni azon, hogy valóban az edzőkkel volt/van-e a baj.
 
A felvetéssel nem felmenteni szeretném az Andorra ellen 1–0-ra kikapó, addig sikerkapitánynak tartott Bernd Storckot, a Luxemburg ellen 2–1-es buktával bemutatkozó Szélesi Zoltánt vagy a Kazahsztán ellen – ráadásul újdonságként hazai pályán – 3–2-re égő Georges Leekenst. Csupán érdemes vetni egy pillantást arra, hogy az Eb-n nyilvánvalóan erőn felül teljesítő válogatott kulcsjátékosai egyénileg hová jutottak azóta.
 
Kezdjük azzal, hogy Király Gábor és Juhász Roland lemondta a válogatottságot, Gera Zoltán pedig 2016 óta mindössze egyszer vállalta a szereplést, épp egy éve, 2017 márciusában játszott legutóbb Portugália ellen. Velük nemcsak három kulcsfigura esett ki, hanem összesen 300 válogatottság. Talán a csapatkapitányi karszalag Dzsudzsák Balázs karján feszült, de a válogatott szellemi vezére az említett trió volt a pályán és azon kívül. Az ő távozásukkal darabjai hullott a csapat.
 
De nézzük tovább. Az Eb-re még a török élvonalból érkező Dzsudzsák az Egyesült Arab Emírségekbe igazolt, és azóta 12 meccsen egyetlen gólt tudott betenni a közösbe. Guzmics a lengyel élvonaltól a kínai másodosztályig bukott vissza, Kleinheisler a Bundesigát a kazah első osztályra cserélte, a csodatehetségnek tartott Nagy Ádám néhány játékpercnek is örülhet a Serie A-ban, Lovrencsics az Európa-ligás Lech Poznanból hazajött az NB I-be. Mind visszaléptek.
 
Jobbra csak Gulácsi Péter és Kádár Tamás sorsa fordult, hiszen előbbi stabil kezdő egy lett egy Bundesliga-ezüstérmes klubban, utóbbi pedig a nagy múltú Dinamo Kijevben bizonyít. Tartotta a szintet még Nikolics és Szalai, de a keret nagy része csak rosszabb futballista lett a pillanatnyi formája alapján, mint 2016 nyarán volt.
 
Pedig akkor is bőven erőn felüli teljesítmény volt az Eb-n mutatott játék és eredményesség. Nem azt mondom, hogy természetesnek kellene venni az Andorra, Luxemburg és Kazahsztán elleni vereségeket, de azt be kell látni, hogy a játékosaink egyéni képességei alapján ez közelebb áll a realistához, mint a 2016-os Európa-bajnokság.
 
Megint a saját önámításunk csapdájába estünk. Így lesznek a csodákból tragédiák.
Még nincs értékelve
Archívum