Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Hűség, gólok, Bohóc csoki

Szász Adrián
|
MLSZ
|
2015.06.15.
|
A legkorábbi emlékeim arról, hogy futballt nézek a televízióban, 1986-ból, a mexikói világbajnokságról származnak… Akit foglalkoztat a sportág idehaza, tudja, ez mit jelent. A LEGELSŐ foszlány konkrétan a szovjetek elleni mérkőzésünk eleje! Az, hogy kiszaladok a tévé elől oda, ahova még a királyok is gyalog, s mire visszaérek, nulla-kettő. Pedig olyan nagy lakásban azért nem laktunk. És végül több gólt kaptunk annál, ahány éves (öt) akkor voltam…

 

[token global site-name]A bajban lettem tehát a magyar válogatott barátja – sosem feledem, a franciák elleni háromgólos zakóról egy ábécében értesültem a rádióból, miközben az édességsoron Bohóc csokit kerestem. Az azóta eltelt majd’ három évtizedben sokszor bohócot csináltak belőlem, belőlünk a focistáink, edzőink, vezetőink, mégsem pártoltam el soha a csapattól. A Mezey-féle mexikói vert sereg matricája is ott díszelgett az éjjeliszekrényemen, amíg le nem kopott; lefekvés előtt mindig vetettem egy-egy pillantást Esterházyékra.
 
Arra is emlékszem, hogy a következő, 1990-es vb selejtezőit a Labdarúgás magazin – ami akkoriban a „Bibliám” volt – így harangozta be: „A spanyolok mellett ügyeljünk az írekre is!” Nos, azóta ügyeltünk mi sok mindenkire, mégsem jutottunk ki egyetlen világversenyre sem. Pedig minden egyes téttel bíró meccsünket végigszurkoltam; gyakran pisilni sem mentem ki, nehogy úgy járjak, mint anno a szovjetek ellen. (Így legalább a jugók mindhárom gólját láttam a ’97-es, 1-7-es hazai pótselejtező első tíz percében, de jó…)
 
Nem ágálok semmilyen utánpótlásprogram, stadionépítés ellen – csak jutnánk már ki végre valahára valahova! Ezért száguldottam most is nem is mondom meg mennyivel az autópályán, hogy hazaérjek a finnek elleni kezdősípszóra. (Aztán majd jön Szombathelyről a csekk.) Öt percet ugyan késtem, mert megálltam epret és bodzaszörpöt venni, de Dárdai Pál irányításával ötödször láttam egy olyan tudatos, magabiztos magyar válogatottat, amilyet korábban sosem!
 
Jobb játékos-anyagunk volt már ’86 óta, egy-két mérkőzés erejéig tetszetősebb játékunk is. Profibb mentalitású és szervezettségű, kvázi érettebb tizenegyünk (tizenötünk-tizenhatunk) viszont szerintem nem. És ez azon a közegen túlnőve, ahol a többség a vízilabda, a kézilabda meg a kajak-kenu támogatását követeli a „lusta, túlfizetett” focistáké helyett, igenis siker! Bohóc csoki már nincs, vagy csak nem keresem, de ami fontosabb: „sportszelet” sem a srácok nadrágjában. Lehet, hogy jövőre elnyeri jutalmát a harmincéves szurkolói hűségem?   
 
Még nincs értékelve
Archívum