Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kádár Tamás (h)arcai

A rutinos, az újrakezdő, a maga ura, a hálás, a titokzatos és a többi
dr. Szász Adrián
|
Profimedia-Red Dot
|
2019.10.03.
|
Már tinédzserként a legdrágább hazai védőként emlegették. 16 éves kora óta erősít felnőtt – magyar, angol, holland, lengyel, majd ukrán – csapatokat, 2010-től a válogatottat. Van, hogy a védelem bal oldalán, noha középhátvédnek tartja magát. A Dinamo Kijevben így is rúgott ollózós gólt, és volt a legjobban passzoló játékos is. Már nem Harley Davidsonnal jár edzésre, egyes szurkolók mégis Rosszfiúnak becézik. A 2016-os Európa-bajnokságon édesanyja, Veronika is a B-közép kedvence lett, miután magyar népviseletben biztatta fiát a lelátóról. Kádár Tamás „Kádi” balatoni gyerek, de ma már Budapestre jár haza. Egy ilyen alkalommal beszélgettünk, és tetszett az őszinteség, mellyel a – nyilvánosságot sosem kereső, ritkán megnyíló – futballista válaszolt a kérdéseimre. Kicsit tán megismerhettem.

 

[token global site-name]– Azt hallani, kemény napok járnak a Dinamónál…
– Új edzőnk a Lobanovszkij-érában volt játékos, Lobanovszkijról pedig tudjuk, hogy kőkemény edzéseket vezetett. Ezeket a már-már katonai kiképzéseket Mihajlicsenko átvette tőle… Eddig is mindenütt megdolgoztattak, de most bajnokság közben kaptunk egy második alapozást.
– A bizalmat továbbra is érzed?
– A szezonból még egy percet sem hagytam ki, talán egyedüliként a csapatban. Teszem a dolgom, nyilván edzésről edzésre bizonyítanom kell Mihajlicsenkónak is.
– Kijevben – és a válogatottban is – már a rutinos játékosok közé tartozol. A felelősséged is nagyobb ezzel?
– Korán kikerültem külföldre, így hamar megszereztem ezt a bizonyos rutint. Gyorsan fel kellett nőnöm, amiben segített, hogy olyan játékosok vettek körül, akik mellett fejlődhettem. Szeretek tanulni azoktól, akikre felnézek. 29 évesen már mindkét fronton az idősebbek közé tartozom, így az edzőim is elvárják, hogy utat mutassak a fiataloknak. Próbálok példa lenni a számukra.
– Az öltözőben vezéregyéniség vagy inkább csendes típus vagy?
– Mindenkinek más az erénye, én az öltözőben nem vagyok hangos, magamra koncentrálok. De onnantól, hogy kiértünk a pályára, irányítom a társakat. Ezt meg is követeli a posztom, védőként átlátom a játékot. Az öltözőben nem mondok motivációs beszédet, inkább elgondolkodom, mi vár ránk, tartom magam a rituálémhoz. A pályán viszont már lehet és kell is beszélni.
 
A grundtól Michael Owenig
 
– Hogyan lettél kézilabdázóból labdarúgó?
– Gyerekként örökmozgó voltam, a szüleim ezért sporttagozatos osztályba írattak, de nem tudták, melyik sportot fogom igazán szeretni. A labdajátékokhoz egyformán volt tehetségem. 14 éves koromig veszprémiként a kézilabda élvezett prioritást, nem is fociztam nagypályán, csak iskolai kupákon. Mégis a labdarúgással akartam továbbmenni: három olyan középiskolát jelöltünk meg három különböző városban, amelyeknél volt erre lehetőség. Így kerültem Zalaegerszegre.
– Mi döntött a futball javára?
– Talán az, hogy a kézilabda a napi edzésekkel túlzottan hozzátartozott a mindennapjaimhoz, míg suli után leckeírás helyett, élvezetből inkább focizni mentem a grundra a haverokkal. Volt rizikó a választásomban, mert sokan 7-8 évesen elkezdik, én meg 14 évesen vágtam bele. De szerettem idősebb játékosok ellen játszani, úgy nőttem fel, hogy mindig idősebbek vettek körül.
– Ez valamelyest magyarázza, miért tudtál már 16 évesen helyt állni az első osztályban…
– Két év kellett az NB I-es bemutatkozásomhoz. Volt annyi hátszelem, hogy olyan edzők vették át a nagycsapatot, akik az ifiből kedveltek és vittek magukkal, de ezért megdolgoztam. Amikor a mélyvízben voltam, már csak magamra számíthattam. A pályán belül a magad ura vagy, ott vagy ki tudsz bontakozni vagy nem.
– Hogyan figyelt fel rád a Newcastle United?
– Utánpótlás-válogatott lettem, a meccseinkre jöttek a megfigyelők. Kihívtak Boltonba egy hét próbajátékra, és az akkori edzőm, Slavko Petrovic menedzsere révén a Newcastle-hoz is. Helyt tudtam állni, meg akartak venni. A tárgyalásokon fel sem fogtam, hogy egy ekkora klub tényleg engem akar… Tizenhét évesen, nyelvtudás nélkül kerültem ki egy más kultúrába, ahol a futball is más volt. Életemben először repültem. Volt félsz is bennem, de a felnőtt csapattal edzhettem, testközelből láttam, mit tud az Aranylabdás Michael Owen.
– A sérülések miatt nem sikerült ott megragadnod?
– Hosszú hónapokat hagytam ki mindegyik szezonban, így nem hosszabbítottunk szerződést. De nem bánok semmit, bár rengeteg sérülésem volt, ha újrakezdhetném, végigcsinálnám ugyanígy.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/9-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum