Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Későn érő típus

Merre járt eddig Cseri Tamás?
dr. Szász Adrián
|
mezokovesdzsory.hu
|
2019.10.24.
|
A sportág szellemesebb, játékosabb korszakában még nagyobb kedvenc is válhatott volna Cseri Tamásból, aki a mai „gladiátorfutballba” is színt visz (nem a sárga- és piroslapokra célzunk, bár az ellenfél azokat is kap róla). Már amennyire az NB I-re illik a „gladiátor” jelző. Ha nem, akkor is biztos, hogy ma – külföldön és itthon – még értékesebbek az olyan karakteres hősök, akikre még a nagypapák is rákérdeznek a lelátón az unokájuknál: „ki az az ügyes gyerek ott a szélen?”. Nos, az a gyerek esetünkben már 31 éves, és nem csak a fizimiskájával tűnik ki csapatából, a Mezőkövesd Zsóryból. Látványos gólokat szerez, vezéregyéniség, egyesek legutóbb már a válogatottba követelték. Ő marad a földön: nem gondolja magát felfedezettnek, ám örömmel fedezi fel, milyen rendszeresen játszani egy magyarországi kisváros – sikeres – elsőosztályú csapatában. Most nekünk is mesél róla.

 

[token global site-name]– Dehogy haragszom a szögletzászlóra, ez a gólöröm véletlenül jött, és kitartottam mellette – mondja nevetve arról, hogy az idén szerzett szebbnél szebb góljai után miért rendre a sarokban lévő színes kis lobogót pöckölte meg a stoplisával ünneplés gyanánt. – Utánpótlásban, NB II-ben is rúgtam nagy gólokat, csak azokra még nem figyeltek fel. De most sem foglalkoztat, kis vagy nagy gólt szerzek, a lényeg, hogy a csapatot tudjam vele vezetéshez, győzelemhez segíteni!
 
Kalapács és kispad
 
Karrierje győri kezdetét így idézi fel: – Elsős általános iskolás koromban volt testnevelésórán egy kiválasztás, utána megkerestek az ETO-tól, van-e kedvem náluk focizni. Szüleim támogatásával belevágtam. Profi sportoló nem volt a családunkban, de megyei szinten focizott például apukám testvére. Már az NB I-es utánpótlásban játszottam 15 évesen, amikor pedig hívott a Fradi és az Újpest… Dönteni kellett. Az FTC-t választottam, és – bár nem tudom, mi lett volna, ha – ezt utólag is jó döntésnek tartom. Olyan edzők keze alá kerültem, akiktől jó alapképzést kaptam.
 
Kérdezem, hogy a szimpátia döntött-e, ezen jót mosolyog, majd: – Nem, nem! A Ferencváros gyorsabban lecsapott rám, míg az Újpest kicsit halogatta. A Fradi a budapesti beiskolázásomat is segítette egy kéttannyelvű suliba, amelyik után kárpitos végzettséget is szereztem. Édesanyám családja kárpitosdinasztia, a nagypapám hivatását anyukám testvére vitte tovább. Én meg már gyerekkoromban is sokat segédkeztem nekik, azaz nem csak úgy fogom meg a kalapácsot, hogy azt sem tudom, mi az. Szeretek barkácsolni, kikapcsolódás, ha valamit össze kell rakni, szét kell szedni, meg kell csinálni. Emellett egy „sportszervező, -menedzser” OKJ-s képzést is végeztem.
 
Tamás négy évet töltött a Ferencvárosnál, 19 évesen távozott. Akkor zárták ki a csapatot az NB I-ből, Csank János lett a vezetőedző. Több fiatal – Holczer Ádám, Kulcsár Dávid, Fülöp Noel – mellett ő is felkerült a nagycsapathoz, ám míg a többiek vártak a lehetőségre, ő rendszeresen játszani akart. – Elmentem Mosonmagyaróvárra, mert nem akartam felnőtt kerettag lenni, s hol játszani, hol a kispadot koptatni Lipcseiék mögött. Focizni szeretek, és a mai napig sem bánom a döntést! Valahogy mindig kétszer annyit kellett tennem az előbbre jutásért, mint másoknak, és ez sok mindenre megtanított. Az okát már nem kutatom, így hozta az élet, talán nem jól építek kapcsolatokat, nekem ez van megírva. Elfogadtam, és ma is ennek tudatában teszem a dolgom.
 
Az ország csücskei, majd az arany középút
 
Fiatalon még az ék(ek) mögött játszott irányítót, de a felnőtteknél a mai napig inkább a széleken vetik be az ehhez épp ideális – nem túl magas – termetű futballistát. – Nyilván nem öröm például egy 90 kilós játékossal ütközni, mert az a plusz húsz kiló az ő javára dönt, ezért próbálom inkább a gyorsaságom kamatoztatni, illetve túljárni az ellenfél eszén – árulja el, majd karrierje NB II-es állomásairól beszélgetünk. Soós Imre – az ETO FC Győr jelenlegi elnöke – vitte magával a BKV Előréhez, Gyirmótra, majd Kisvárdára (volt egy pécsi kitérője is, az kevésbé sikerült jól). A BKV-s időszakában egy csapattársa hívására – Dunaújvárosban – a futsalba is belekóstolt, mert mindig szerette a kispályát. Gyirmóton együtt dolgozott Csank Jánossal, akinél rengeteg futásban volt része, és Sisa Tiborral, akitől fegyelmet tanult. Ezzel együtt is bevallja: korábban nem mindig csak a futballnak élt. – Ahhoz, hogy úgymond jó útra térjek, meg kellett ismernem a feleségem. Előtte elég kicsapongó voltam, ám Boglárka sok mindenre rávilágított. Már tíz éve vagyunk együtt, karácsonyra várjuk a második kislányunkat…
 
Az első – Zoja Panna – még csak féléves volt, amikor a család Kisvárdára költözött, abban (is) bízva, hogy a családfő végre az elsőosztályban is bemutatkozhat (ha feljutnak). – Ebben az is kihívás volt, hogy előtte sosem éltem és játszottam Kelet-Magyarországon, így kíváncsi voltam az emberekre és a közegre is az ország másik felében. Nem csalódtam, illetve csak kedvezően. Segítőkészek, közvetlenek. Kisvárdáról csupa jó emlékem van, közben Nyíregyházán éltem, ahol mindenben segített a környezetem, és Mezőkövesden is ezt tapasztalom. Nem változtat semmin az, hogy egy kisvárdai „szurkoló” nemrég hirtelen felindulásból nekem akart rontani, lezártam már az esetet. Most Kövesdhez közel, Egerben élünk, amit a Waldorf óvoda miatt választottunk.
 
Az elsőosztályú szereplés lehetősége végül „Matyóföldön” találta meg Tamást, aki 251 NB II-es mérkőzéssel a lábában azt tapasztalta, hogy: „Az NB I-ben erősebb, labdabiztosabb – kész – játékosok szerepelnek. Gyorsabban gondolkoznak, hamarabb büntetnek góllal egy-egy kisebb kihagyást a védekezésben. Én meg mindig későn érő típus voltam. Szokták kérdezni, eddig merre jártam? Nos, az élet most hozta el számomra a lehetőséget. Hosszú távon kiegyenlítik egymást a dolgok, így végül nekem is megadatott a legmagasabb osztályban szerepelni. Persze, bárcsak előbb összejött volna, de akkor meg nem lett volna velem az a sok tapasztalat, ami nélkül talán nem sikerült volna így. Jól érzem magam Kövesden, még kétéves szerződésem van, a lejártakor 33 leszek. Nem gondolkodom a jövőn, élvezem, hogy az NB I-ben játszhatok, a jelenre figyelek.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/10-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum