Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kiábrándító keret

Hegyi Iván
|
ifj. Nagy György
|
2018.09.24.
|
Surányi Györgyről a legtöbben azt tudják, hogy kétszer volt a Magyar Nemzeti Bank elnöke, valamint hogy tizenhárom éven át az Intesa Sanpaolo olasz bankcsoport kelet-közép-európai régiójának vezetőjeként dolgozott. (E minőségében négy bankot elnökölt: a CIB-en kívül a legnagyobb szerbet, valamint az egyaránt második legnagyobb horvátot és szlovákot.) Azt már jóval kevesebben ismerik – talán nem is sejtik vele kapcsolatban –, hogy gyerekkorában futballozott, és Mátrai Sándort tekintette példaképének. Kamatok, tőkebeáramlás vagy inflációs várakozások helyett ezúttal a labdarúgásról beszélgettünk a közgazdász egyetemi tanárral.

 

[token global site-name]– Nem akarok erőltetett összefüggéseket keresni, de az évszám megfogott: Ön abban az évben – 1986-ban – ment a Világbankhoz, amikor a magyar válogatott legutóbb (hovatovább azt kell mondani: utoljára) tagja lehetett a világbajnokság mezőnyének.
– És nekem nagyobb szerencsém volt, mint annak a csapatnak Mexikóban. Merthogy már elkönyveltem magamban: sosem leszek ösztöndíjas Washingtonban. De egy esztendővel az után, hogy a legjobb negyven között megköszönték a jelentkezésemet – huszonhat embert vettek fel –, váratlanul konzulensi szerződést kínáltak egy évre. Tizennyolc hónap lett belőle.
 
– Mintha az FTC nyert volna 7–2-re a Honvéd ellen?
– Ez még annál is több volt: más dimenzióba kerültem. De egyáltalán nem akarom lebecsülni a hatvanas évek magyar futballját, mert az egyrészt világszínvonalú volt, másrészt a szívemig hatolt. Azon a hatvanhármas Honvéd–Fradin például sírtam. A kispesti csapat – és különösen Tichy Lajos – zseniálisan játszott, úgy mentek át az én álomvédelmemen, mint kés a vajon.
 
– Álomvédelem?
– Mátrai miatt kezdtem futballozni. Sőt ahogyan ő középhátvéd volt a Fradiban, úgy én is centerhalfot játszottam a Kinizsi Húsos serdülő-, majd ifjúsági csapatában.
 
– Miért épp a Húsosban?
– Mert az apukám a sertésvágóhídon dolgozott.
 
– Beprotezsálta?
– Nem, a Húsos ahhoz a vállalathoz tartozott. A pályája a Vágóhíd utcában volt.
 
– Nyilván van szebb emléke is Mátrairól, mint a 2–7...
– Hajjaj! Az anyukám a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban dolgozott, és a nagy Ferencváros nemegyszer a minisztérium felsőgödi üdülőjében töltötte a mérkőzés előtti órákat-napokat. Rendszeresen láthattam Géczit, Novákot, Albert Flóriánt, Fenyvesi doktort... meg Katonát, aki korábban a Honvédban futballozott.
 
– Ezzel a névvel hol futballozott volna?
– Hatvanhéttől már a Fradiban játszott. De csak csere volt életem talán legnagyobb futballélménye alkalmával. Az említett év júniusában az FTC és a Vasas vegyes csapata fogadta a Flamengót. Fogalmam sincs, miért közös garnitúra szerepelt a riói együttes ellen, amikor a hatvanhatos vébén fenomenális játékkal legyőztük a brazilokat, és Albert a Flamengo vendégjátékosaként kezdte a hatvanhetes esztendőt. A lényeg: az Üllői úti, Fáy utcai kombinált a szünetben 4–1-re vezetett úgy, hogy a brazilok a háromnegyed óra nagy részében nem találkoztak a labdával. A Géczi – Mátrai, Mészöly, Szűcs, Ihász – Mathesz, Fister – Molnár, Varga, Albert, Farkas összetételű tizenegy egyenesen brillírozott, majd a második félidőben jöhetett – ki sem merem mondani – a „resztli”: Kenderesi, Páncsics, Puskás Lajos, Katona...
Még nincs értékelve
Archívum