Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Könnyekkel indult, mosollyal zárult

Bogáth Patrik
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2021.03.30.
|
Régi vagy új öltözőben, iskola előtti hajnali edzéseken, a fővárosban vagy vidéken – mindenki elkezdte valahol azok közül, akik a legjobbak közé értek. Ki hol szerette meg a mozgást, és hol fedezték fel a tehetségét – erről mesélnek magyar élsportolók. Ezúttal a magyar tornasport legendája, Berki Krisztián.

 

[token global site-name]Februárban jelentette be a visszavonulását Berki Krisztián olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornászklasszis. A hangos sikerek felelevenítése helyett most arra kértük, idézze fel, hogyan indult a pályafutása. Az emlékek nem váltak ködössé, a mai napig ott él benne a zuglói kisfiú, aki a betonon is kacérkodott a bukfencezéssel.
 
Cigánykerék és szőnyegporoló
 
– Nem klasszikus sportcsaládból származom, a szüleim csak hobbiszinten sportoltak, a tornához pedig semmi közünk nem volt – árulta el Berki Krisztián. – Pici koromtól mozgékony gyerek voltam, talán négy és fél éves lehettem, amikor a zuglói társasházunk udvarán játszottam, cigánykereket vetettem, fára másztam, csüngtem a szőnyegporoló korláton. Velünk szemben lakott egy tornaedző apja, aki észrevette, hogy ügyesen mozgok, és szólt a fiának, hogy érdemes lenne megnéznie. Lényegében így kerültem kapcsolatba a tornasporttal. Az edző eljött hozzánk, beszélt a szüleimmel, akik aztán elvittek a Központi Sportiskolába.
Így kezdődött az aranyérmekkel szegélyezett pályafutás, de ez nem jelenti azt, hogy könnyen is indult, vagy hogy első látásra szerelem lett volna Berki Krisztián számára a torna. Könnyek árán vált eggyé a sportággal, utólag persze joggal mondhatjuk, hogy megérte az áldozatvállalás.
– Először nem tetszett. Nem tudtuk, mire kell számítanom, semmit sem tudtunk a tornáról – ecsetelte a 35 éves bajnok. – Zárkózott gyerek voltam, nehezem nyíltam meg, és egy teljesen új közegben, számomra ismeretlen tornaszerek és arcok gyűrűjében időre volt szükségem, hogy feloldódjak. Kezdetben senkit sem ismertem abban a nagy csarnokban a szüleimen kívül, és megesett, hogy sírtam, mert nem akartam visszamenni. Kellett a szülői bátorítás, és visszagondolva hálás lehetek nekik, hogy nem tántorodtak el az első könnycseppeket látva, hanem bíztak az edzőben, aki hitt benne, hogy ott a helyem.
 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 9/3-as számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum