Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kunk Lee, a magyar hős

Kunkli Tivadar megfordult orosz és thai harcosok közt is, de a legtöbbet nagyapjától tanulta
dr. Szász Adrián
|
ifj. Nagy György
|
2019.01.22.
|
A kilencvenes években az volt a duma, hogy ami a világnak Bruce Lee, az a magyaroknak Kunkli. Mármint Kunkli Tivadar thai-boksz legenda, az Utcai Harcosok Bajnokságának abszolút győztese. Ma már K1-tréner, quadversenyző, vízisíző, ejtőernyős, miegymás. A mi 70 kilós „népmesei hősünk” már 54 éves, de még mindig el tudnánk képzelni a ringben, ahol utoljára 2011-ben Bob Sapp, a Szörny ellen alkotott nagyot. (Azóta óriásölő is.) Most megkerestük, hogy megtudjuk, mi újság vele pályán – azaz ringen – kívül. Aki ismeri őt, nem fog meglepődni, hogy érdeklődésünkre válaszul hihetetlen sztorikat kaptunk…

 

[token global site-name] A Szörnyre hogyan gondolsz vissza?
– Technikásabbnak hittem, nem csak a nyers erőt vártam tőle. Kétszer lekente Ernesto Hoostot, Remy Bonjasky is eljátszotta ellene a hattyú halálát. Nem jöttek rá, hogy csak egy nagy ütése van fentről, azt kell kivédeni? Mikor összekapaszkodtam vele, odakönyököltem, -térdeltem, -rúgtam, ahová akartam. Nyitott ház volt. Egy karcolás nélkül megúsztam, míg régen az utcai harcokban hiába győztem le mindenkit, összevissza vertük egymást. A 130 kilós Lechner Zsolt ellen 19 percig tartott a meccsem, abból tíz percen át csak kaptam…
 
Szegénylegényből kemény legény
 
– Minek köszönhető, hogy a kis súlyod ellenére rendre megnyerted egyrészt ellenfélnek a „hústornyokat”, másrészt a meccseket is ellenük? 
– A hetvenkilósakat kivégeztem, majd haladtam felfelé súlycsoportról súlycsoportra. Fogytak az ellenfelek, de pénzt kellett keresnem, úgyhogy mentem a még nagyobbak ellen. Ahol indultam, oda hirtelen nem jöttek mások. Volt, hogy a Tasnádi (Tasnádi Péter, a sorozat szervezője – a szerk.) azért fizetett, hogy üljek a kispadon, ne meccseljek, mert akkor nem jönnek el a többiek. A siker titka pedig: megtanultam, hogyan kell kivédekeznem őket, ezalatt ők sérülgettek, és egyszer csak jöttem én… Ezek a pénzes meccsek addig tartottak, amíg valakit ki nem ütöttek vagy fel nem adta. Ha „csak” tíz perc alatt végeztem, már soknak számított. Hétvégenként megkerestem 150 ezret, hét közben elköltöttem a házam felépítésére. A Lechner elleni meccsért, mondjuk, 6 milliót kaptam…   
 
Értékelhetted, miután szegénységben nőttél fel Tokajban, a nagyapád mellett. Ennek, illetve neki köszönheted, hogy ilyen kemény legény lettél?
– A szüleimet autóbalesetben elveszítettem, amikor nyolcéves voltam. Jól álltunk, valószínűleg elkényeztetett kölyök lett volna belőlem, ha az öregnél nem kerülök szegénységbe. Előtte volt fürdőszobánk, nála csapról hordtam a vizet. Kemény ember volt, sírni nem szabadott nála. „Kislány vagy?” – mondta különben. Kergetett, felszaladtam a villanyoszlopra, jött utánam, hogy elverjen. Csak amikor azt mondtam, hogyha feljebb jön, megfogom a drótot, akkor mászott le. Apáméktól tudtam, hogy „öntörvényű vadember”, de papír nem kellett nála semmiről. „Ami a szavad, az te vagy, azt sose változtasd meg” – tanította. Ha hajnali négykor értem haza a diszkóból, azzal fogadott: „Megjöttél? Irány ki, kaszálni!”. És kaszált ő is a hátam mögött, akárhogy haladtam, utolért, s mondta: elvágja a sarkam. Hát, mondom, miből van ez a vénember, hogy nem tudom lehagyni?
 
Tivadar és a „keleti nyitás”
 
Jól jöhettek a tőle tanultak később, például, amikor orosz megrendelésre bunyóztál… 
– A határ magyar oldalán volt egy templom, ahonnan kipakolták az üléseket, felhúztak egy ringet a helyükre, ott volt a találkozó. Két orosz banda összeveszett, mindkettő hozott egy-egy embert, hogy összeeresszék őket. Én voltam az egyik. Nálunk akkoriban még Trabantok, Wartburgok futottak, erre ők megjelentek tíz darab 140-es fekete Mercivel, mindenkinek az oldalán egy-egy uzi. Mondom, mi lesz, ha megverem az embert? Azt mondják: „megvédünk”. Nyertem, és nem is volt gond, kifizettek. Összebarátkoztam a főnökkel, így kezdődött.
 
És mi volt a folytatás?
– Rájött, hogy jó fogadási alany vagyok, mert senki sem tesz rám, a kicsire. Kivitt Oroszországba, pedig nem volt útlevelem, de elém jöttek kocsival, és a határon a kutya hozzánk se szólt… Tél volt, a hegyoldalban állt egy kastély, de nem abban laktak, hanem alatta. A föld alatt egy pláza nagyságú és modernségű lakótérben, a kastély meg csak mutatóba kellett. Hatalmas kerítés, a kapu két oldalán egy-egy harckocsi füstölt. Mondom, ezek működnek? Azt mondja, őrségben vannak. Háború volt. Na, mondom, ha egyszer hazajutok, hozzád sem jövök többet!
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/1-es számában olvasható.
 

 

Még nincs értékelve
Archívum