Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Laci Újvidékről vs. László, a vezér

Tankönyvnél kevesebb, Rátgéber-interjúnál több
dr. Szász Adrián
|
Profimedia-Red Dot
|
2019.10.24.
|
Vajdasági magyar edzőként jött, 1993 és 2008 között női kosárlabda-forradalmat csinált a Mecsekalján. Volt, aki csak azért nézte a csapata mérkőzéseit, hogy utána hallhassa, mit nyilatkozik. Kilenc magyar (majd egy török) bajnoki cím, ugyanennyi Magyar Kupa-győzelem, a Szpartak Moszkvával Euroliga-siker. Női-férfi szövetségi kapitányság, és megannyi díj, melyeket, ha itt felsorolnánk, sosem kezdődne el a beszélgetés. Rátgéber László manapság csendben vezeti a kosárlabda-akadémiáját Pécsett, pedig nála azt is bírtuk, amikor hangos volt. Most, hogy egyéves lett az Akadémia – igazgatója pedig 53 –, felkerestük. Jól tettük, mert szokás szerint volt miről mesélnie, és mi is okulhatunk a történeteiből, filozófiájából.

 

[token global site-name]Felolvasok egy idézetet. „Három dolgot követelek meg mindenkitől: úgy dolgozzon, mint egy bányász, úgy hallgasson, mint egy katona, és úgy viselkedjen, mint egy hercegnő.”
A női kosárlabdáról mondtam a ’80-as években, és lehozták Jugoszláviában ars poeticámként. Most kiegészítem: a férfiak pedig legyenek vitézek! Az élsportoló három dologban különbözik a rekreációstól: fegyelem-alázat, képesség-adottság, fájdalomküszöb. Aki az utóbbit magasra tudja emelni, abból lehet élsportoló.
 
Ezek a „hozzávalók” mennyiben adottak (vagy sem), és mennyiben tanulhatók?
Ahhoz, hogy valaki élsportoló lehessen, jól kell megválasztania az anyukáját és az apukáját (nevet). Ez a genetika. Majd jöhet a munka, az edzés és az étkezés. Nem mindegy, mit viszel be a testedbe, a teljesítményt a táplálkozással is el lehet mozdítani. És a regeneráció. Ma már az nyeri meg a versenyt, aki jobban és gyorsabban kipiheni magát.
 
A szenvedély és önmagad legyőzése örök
 
Önnél mi hiányzott ahhoz, hogy élsportoló legyen?
Kosárlabdáztam, de megálltam 178 centinél. ’66-ban születtem, Jugoszláviában a generációm – Drazen Petrovic, Aleksandar Djordjevic, Vlade Divac, Dino Radja – a világon mindenkit letiport. Nem rúgtam labdába a későbbi NBA-sztárok mellett, noha kadett bajnok voltam csapatkapitányként. Igaz, abban a csapatban csak hárman voltunk két méter alatt, és a magasságot nem lehet tanítani. Úgyhogy levizsgáztam játékvezetőnek, de az meg nem felelt meg az otthonról hozott egómnak.
 
Szigorú nevelést kapott?
Nem. Vagy igen? Attól függ, mi a szigorú. Konzervatív nevelést. Távol tartottak a kábítószertől és mindentől, ami rosszba sodorhat. Elvárták, hogy befejezzem az egyetemet, pedig forradalmár voltam. Az akkor egy jó ország volt, világot láttunk! Ma van internet, de amikor tinédzser voltam, még állt a berlini fal. A jugoszláv útlevelünkkel viszont érintkezésbe kerülhettünk az amerikai kosárlabda- és a brit rockkultúrával. Magyarországon a mai napig érződik ennek a hiánya, mintha a The Clash meg sem történt volna… De mi eldönthettük, mit akarunk Amerikától: Charles Bukowski, Ramones, Magic Johnson. Olvastuk, néztük őket, lemezt rendeltünk. Beraktuk a dinárt egy borítékba, és kaptuk a legújabb lemezt, ami Londonban megjelent. Közben még létezett a vasfüggöny, de mi átláttunk rajta.
 
Nyilván ez is kellett ahhoz, hogy ’93-ban „rárúghassa az ajtót” a magyar kosárlabdára.
Nem rúgtam én rá! Vagy talán csak azért, mert nem vártak szeretettel. Sem mint magyart, sem mint karaktert. A jugoszláv olimpiai válogatott segédedzője voltam, de – pont a vasfüggöny meg a szűklátókörűség miatt – itt nem ismertek. Három évbe telt, hogy magyar állampolgár legyek… Pécsett befogadtak, mert ide beszivárgott a jugoszláv kultúra, és a korábbi edzők teremtettek egy szilárd alapot. Persze talán nem minden viselkedési normának feleltem meg, szinte gyerek voltam, 26 évesen jöttem. De 27 évesen már bajnok voltam – tele energiával, ami most is igaz rám! Bármennyi rossz történik is, egyet nem szabad, hogy kiöljenek az emberből: a szenvedélyt. Mert ha az meghal, akkor vége. A győztesek mentalitása: szenvedély és agresszivitás. Lassan összerakunk itt egy tankönyvet… Támadásban gólra török és nem félek attól, ha meg kell oldani valamit. Védekezésben nem dobsz nekem gólt, a lepattanó az enyém! Ez az én jó értelemben vett agresszivitásom.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/10-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum