Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Legyűrni a félelmet

B.P.
|
PS-archív
|
2020.09.22.
|
Régi vagy új öltözőben, iskola előtti hajnali edzéseken, a fővárosban vagy vidéken – mindenki elkezdte valahol azok közül, akik a legjobbak közé értek. Ki hol szerette meg a mozgást, és hol fedezték fel a tehetségét – erről mesélnek magyar élsportolók. Most éppen a sokszoros magyar bajnok és kétszeres olimpikon tornász, Böczögő Dorina.

 

[token global site-name]Van az úgy, hogy a gyermek váltja valóra a szülő álmait. Valahogy így történt Böczögő Dorina esetében is, akit Orosházán az édesanyja vitt le az első tornaedzésére, még mielőtt elkezdte volna az általános iskolát. Azon az edzésen rögtön kiszúrták a tehetségét, és azt javasolták nekik, hogy Békéscsabán kellene próbálkozniuk, ahol az ország egyik legjobb utánpótlásműhelye működik. Az, ahol rövid ideig Dorina édesanyja is tornázott azelőtt…
 
Tizenöten kezdték, négyen maradtak
 
– Anyunak nem jött be a kollégiumi élet, ezért hagyta abba, de szerette volna, ha én is kipróbálom a tornát. Pontosabban mi is, hiszen a húgom is tornázott jó néhány évet, ő már óvodáskorában elkezdte – elevenítette fel a kezdeteket az év magyar tornászának ötször is megválasztott Böczögő Dorina. – Ma már nem jelentene áthidalhatatlan távolságot az Orosháza és Békéscsaba közti negyven kilométer, de akkoriban más világ volt. A napi szintű ingázás helyett kollégiumban laktunk. Tizenöt lány kezdte a tornatagozatos osztályt az általános iskolában, és ebből tízen koleszosok voltunk. 
Hat-hét éves, iskolát kezdő gyerekként kollégiumba menni nem lehetett könnyű, de Dorina emlékei szerint nem volt olyan vészes, ahogy az első hallásra tűnik. Persze voltak rosszabb napok, megesett, hogy előbb hazautazott, ha hiányzott a család, de összességében hamar megtalálta a közös hangot a kollégista „sorstársakkal”. Egyfajta kis összetartó közösséget alkottak, akik közül a legkitartóbbak érettségiig együtt maradtak. – Közben lemorzsolódtunk, négyen maradtunk a legvégéig, és még akkor is külön osztályba jártunk a kicsi létszám ellenére. A mi órarendünk ugyanis az edzésekhez igazodott, ez volt a megállapodás a tornaklubbal, és nem akartak szétszakítani minket. Hárman a mai napig rendszeres kapcsolatban vagyunk egymással, de többekkel is megmaradt a kapocs, ami a torna révén összekötött minket – árulta el Dorina.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/9-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum