Mi ez, ha nem szerelem?

Rónai Gábor és a lovaspóló

Szerző:

Szász Adrián

Fotó:

Tóth Tibor

2015.09.22.

Címkék:

lovaspolo

Azért megvan a romantikája annak, amikor a váli-völgyi fák árnyékában, az istálló közelében pihenő lovak között egyszer csak felcsendül a Dallas-sorozat főcímzenéje… A klíma már-már texasi, és bár a ranch nem a Ewing családé, hanem a Magyar Polo Clubé, a hozzá tartozó hatalmas rét széléről fess üzletember int felénk. Nem Bobby és nem is Jockey az – már csak azért sem lehet, mert magyarul köszön –, ám stílusa nem kevésbé megnyerő, és csengőhangja (mert az ő telefonjából szólt a muzsika) is passzol.

„Magyarországon van vagy száz speciálisan pólóra kiképzett ló, közülük tizenkettő az enyém – meséli idegenvezetőnk (valaha tolmács volt, rokonszakma), aki azt is elárulja: az állatok nyolcvan százalékát Argentínából importálják. – Két-három éves korukban a gauchók betörik, majd trénerek idomítják őket, mi pedig kiutazunk „beleszeretni” az öt-hat éves, eladósorba kerülő példányokba. Szívünk választottjára aztán harmincnapos EU-s karantén vár, majd repülővel, állatszállító konténerben érkezik Buenos Airesből Párizsba vagy Frankfurtba, és onnantól hivatalos pecséttel a miénk. Én viszont már általam kinevelt és betanított magyar lóval is versenyzem! Ehhez azonban annak a tizenöt évnek a tapasztalata kell, amelyet eddig a sportágban eltöltöttem… A lovak amúgy általában 15-17 éves korukig hadra foghatók.”

A teljes cikk a Presztízs Sport 3/9-es számában olvasható.

Kapcsolódó cikkek