Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Múlnak a gyermekévek

– interjú a kortárs bárzongorista Rakonczai Imrével –
dr. Borbély Zoltán
|
Béli Balázs
|
2017.12.20.
|
Ugyanabban az évben születtünk, amikor Gedó György és Hegedűs Csaba olimpiai bajnok lett, kortársaink „valának”: Zinédine Zidane, Luís Figo, Shaquille O’Neal és Lipcsei Peti. Sokat fociztunk egymás ellen, ő a Szent István Közgazdasági Szakközépiskola (irigyeltük is őket, mert a szocializmus idején már Amerikában, Rióban és Ausztráliában turnéztak), én pedig a Veres Pálné Gimnázium sárga-kék színű iskolai csapatában. Később a Fradiban együtt is játszottunk néhány meccset. A „Paplaci” című filmünk forgatásakor kiderült, hogy a háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó húga nem más, mint Imre nagymamája. Az interjú során rájöttünk, hogy az egyik olaszországi tornán az AS Roma és a Cesena ellen mindegyik gólt ő rúgta, vagyis mivel az olaszok nem tudtak gólt lőni, a Fradi-ifi megnyerte a minitornát. (Még az sem kizárt, hogy a kérdező állt a kapuban…) A focikarrier kényszerű befejezése után, 1990-ben kezdett „tudományosabb alapokon” zongorázni, majd 2007-től elindult a nagy karrier, a Pipacs bárból. Azóta mintegy ezer dalt tud, de folyamatosan tanul, pedig…

 

[token global site-name] Múlnak a gyermekévek?
 
Igen, de kiskorom nagy szerelmét, a labdát ma is ugyanúgy szeretem… Ezt mindenképpen el akartam mondani! Még iskolás koromban az egyik karácsonyi ünnepségen Ihász Gábor volt a vendég, a Kelta utcai Általános Iskola aulájában. Ott hallottam először a „Múlnak a gyermekévek” és az „Elszáll a gondom” című dalt, amelyek egész életemre meghatározták az érzésvilágomat. Ha a gyermekéveimre vonatkozott a kérdés, akkor elmondhatom, hogy tényleg sportos családban nőttem fel, hiszen apukám nagybátyja, azaz a nagymamám testvére Papp László háromszoros olimpiai bajnok, én pedig éppen abban az évben születtem, amikor tanítványa, Gedó György olimpiai bajnok lett, igaz, én azt még nem láthattam.
 
Emlékeid közt (a „van egy tépett levél” helyett) mi volt az első?
 
A legrégebbi emlék, hogy fenn vagyunk náluk, az Óra utcában, elkérjük Laci bácsi régi bokszkesztyűjét, és árnyékolunk. Meg nem ütött minket soha, csak legyezgetett, de azért éreztük a kesztyű szagát! Emlékszem arra a régi barna kesztyűre, de ami ennél sokkal meglepőbb, hogy a hegedű is előkerült! Azt sokan nem tudják, hogy Laci bácsi komolyan hegedült, innen jöhetett családunkba a muzikalitás. 
 
Miután nem engedték a világbajnoki címért bokszolni, Laci bácsinak volt néhány „szomorú vasárnapja”…
 
Mindig viccelt velünk, talán „sötétlelkűek”-nek hívott minket az öcsémmel, Viktorral, aki nálam négy évvel fiatalabb. A családi összejöveteleken vagy humorizált, vagy csak ült az asztal végében és konstatálta a dolgokat, nem tudtuk mi járhat a fejében. Nem mondtuk senkinek, hogy Papp László a rokonunk, mivel mi ezzel nem akartunk kérkedni, nem hakniztunk azzal, hogy Laci bácsi az apukánk nagybátyja. 
 
Álom maradt a Fradi nagy csapata
 
Kiskorodnak nagy szerelme hogyan ért véget?
 
Nagyon jól indult minden, a Ferencváros ifjúsági és junior csapatával 11, majd 12 év után bajnokságot nyertünk, és én lettem a gólkirály! Vincze Géza volt az edzőnk, csapattársam pedig Hrutka János, Zavadszky Gábor, Vincze Ottó és Bubcsó Norbi. Éppen a nagy csapat küszöbén álltam húszévesen, amikor Nyilasi Tibi volt a Ferencváros edzője, és fel akart vinni a nagy csapatba! Nekem akkor kezdett nagyon fájni a hátam, ezért anyukámmal és Tibivel elmentünk a Sportkórházba, ahol talán Mecseki doktor közölte a szomorú hírt: a lumbális ötös csigolyám eltolódott, emiatt versenyszerűen nem focizhatok… Ez szinte letaglózott. Gondolj bele, hogy nyolcéves koromtól csak a futball volt az életem, és közlik velem, hogy vége! Sírtam. A hír először tragédiaként ért, de én ezt nem fogadtam el. Úsztam, erősítettem, csontkovácsokhoz jártam, de a legjobb kezelést Bodnár Józsitól, „Szakáll”-tól kaptam, aki a Ferencváros masszőrje volt, és nagyon sokszor kezelt. A gyógymódok hatására olyan jó állapotba kerültem, hogy eligazoltam a REAC-ba. Felmerült a műtét is, de egyáltalán nem tudták garantálni, hogy jobb lesz, sőt azt mondták, hogy akár még rosszabb is lehet… Az egyik barátomat például megműtötték, majd egy ideig nem érezte a bal lábát! Nyíl csak annyit mondott akkor, hogy az egészségem sokkal fontosabb, a gerincem pedig a profi sportot nem bírná. Én azonban nem adtam fel, végigcsináltam a nyári alapozást, titokban tartva a sérülésemet. 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/12-es számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum