Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Na, ki a Király?

dr. Borbély Zoltán
|
Kováts Zoltán
|
2015.07.13.
|
Egy 95-szörös válogatott kapus, aki pályafutása során megfordult az öt top bajnokságból kettőben (Bundesliga, Premier League). A pályán is nagykorú, azaz 18. éve válogatott, hét szövetségi kapitányt szolgált Bicskei Bertalantól Dárdai Pálig, és még „csak” 39 éves. A jelenlegi a 23. szezonja, összesen 760 mérkőzést játszott, azaz idényenként 33-34 meccset. Komoly az esélye, hogy megdönti Bozsik József válogatottsági rekordját (101), de elsősorban nem ez motiválja. A válogatott mérkőzéseken a kapott gólátlaga: 1,26! Ez a kapusoknál kiváló mutatónak számít. A német és az angol bajnokságban több mint ötszáz meccset védett! A Hertha, a Crystal Palace, a West Ham, az Aston Villa, a Burnley, a Bayer 04, az 1860 München és a Fulham FC után visszatér „bölcsőhelyéhez”, Szombathelyre. Mi ez, ha nem HALADÁS!

 

[token global site-name]
 
Emlékszem, egyszer kölcsönadta a kesztyűjét a régi Üllői úti stadionban, egy Fuccs (Fiatal Újságírók Csoda Csapata)–Újságíró-válogatott meccsen, ahol az ellenfélnél Nyilas Elek és Simon Tibi is játszott, mégis 3–2-re nyertünk szoros meccsen. A kesztyűnek köszönhetően, mondtam viccesen, hiszen már akkor is remek humorom volt… A riporter Fábry Sándor, egy kis testű fehér kutyával… A labda szinte beleragadt  kezembe, és volt ujjmerevítője is! Talán még meg is dicsért, hogy jól védtem, de ez nem biztos… Aztán Londonban találkoztunk a Crystal Palace–Coventry másodosztályú angol bajnoki meccsen telt ház előtt, a kapuban két magyarral: Király Gáborral és Fülöp Marcival!
 
– Emlékszel az eredményre?
 
– Kettő nullára nyertünk. Mindig büszkeséggel töltött el, ha magyar játékossal találkoztam, Marci ráadásul a barátom, a napokban is beszéltünk.
 
– Hogy van? Nagyon aggódtunk, aggódunk érte…
 
– Hetente tartom vele a kapcsolatot, és nem csak a betegsége miatt. De arról, most hogy van, nem szeretnék beszélni, mert tiszteletben tartom őt és a barátságunkat; ha a Marci beszél róla, az más! Egyébként személyesen is találkoztunk. Visszatérve a meccsre, felemelő érzés volt, hogy az angol bajnokságban két magyar kapus állt egymással szemben! Egyszer a Plymouth ellen játszottunk, és amikor a szurkolók kórusban azt skandálták, hogy „Á-kos Bu-zsá-ky”, akkor mondtam is neki, hogy milyen fantasztikus érzés, amikor az angol szurkolók egy magyar játékost éltetnek. Azt tudod, hogy 18 éves külföldi pályafutásom alatt csak egy magyar rúgott gólt nekem?
 
– Horváth Feri, Lisztes Krisztián, Szabics Imre, esetleg éppen Buzsáky Ákos?
 
– Gera Zoli, talán a 2004/2005-ös idényben egy Crystal Palace–West Bromwich mérkőzésen öt méterről, az üres kapuba. Miután kipasszoltak, szépen bepofozta…
 
[token global site-name]– Te már védtél, amikor még haza lehetett adni a kapusnak a labdát? Én már nem tudtam volna megszokni, ezért is teljesen suta a bal lábam…
 
– Persze, de remélem, ezzel nem a koromra célzol. (39, mivel 1976. április 1-jén született, de erre nem kérdeztem rá! – A szerk.) Nekem is meg kellett tanulnom, mert eleinte többet kellett a labdába érni, aztán egy ideig a kapusnak nem passzolták hátra, majd megtanultam ballal rúgni. Neked is ment volna, csak gyakorolni kell! 
 
– Ha megnézem, akikkel kezdtél, közülük sokan bizony már ősz öregfiúk…
 
Én még Illés Bélának szedtem a labdát, aztán az első válogatott meccsemen, az osztrákok ellen 1998-ban két gólt lőtt, én meg tizenegyest védtem! Képzeld, én még védtem a Disztl Petya ellen is, aki az utolsó világbajnoki meccsünkön védett. Mekkora dolog lehetett! (1986: Franciaország–Magyarország 3–0 – A szerk.) Emlékszem, hogy amikor Dzurják Csöpi a Vácban játszott, kivédtem egy fejesét! Olyan tipikus, ütemtelen, de mindig eredményes Dzurják-fejes volt, de kivédtem! Vagy ne tudd meg, milyen volt a rendkívül magasra ugró Fischer Palival felmenni a levegőbe, amikor éppen csak eléred a labdát! Soha nem felejtem el Figo szabadrúgását sem, de Váczi Dénesé is örökre emlékezetes marad… Játszhattam Rivaldo és Hagi ellen is. Egyszer Luis Figo ugrott ki velem szemben, csinált két biciklicselt, és várta, hogy elmozdulok, de én nem mozdultam, majd levettem a lábáról a labdát. 
 
Még Bognár Gyuri ellen is játszottam!
 
– Ők már tényleg öregfiúk… Disztl Péter szakálla és haja teljesen ősz, egykori szobatársad, Pisont Pisti pedig már régóta edző, és kicsit túl is haladta a versenysúlyát…
 
[token global site-name]– Mondjuk úgy, hogy 35 év felettiek… De akkor én is öregfiú vagyok? 
 
– Dino Zoff, a 112-szeres olasz válogatott kapus 1982-ben, 40 évesen lett világbajnok...
 
Mindig ezt a négy-öt kapust szokták emlegetni – Zoffot, Jenningset, Seament, Kahnt, esetleg Zengát –, de azt senki nem kérdezi meg, hogy hol van a többi százezer! Nézd, nekem a kör bezárult: a Haladásból indultam, és a Haladáshoz térek haza. Most kétéves szerződést írtam alá, éppen akkor leszek 41! Én nem fogok levezetni, hanem egyik pillanatról a másikra befejezem majd a futballt, 
 
és nem hinném, hogy utána a kapuba kellene állnom, de gyerekeket azért tanítani fogok.
 
– A kapusé nagyon stresszes poszt, belőlem ezért sem lett soha igazán nagy kapus, mert borzalmasan izgultam. Egyszer az AS Roma ellen, Rómában telt ház előtt, serdülőként majdnem mindenem vizes lett… Pedig – a védelemnek hála – alig volt dolgom. Aztán Szőnyi Tomi hazaadására rávetődtem, pedig nem kellett volna (akkor még lehetett hazaadni – a szerk.), és talán ez volt a pályafutásom csúcsa. Te izgulsz?
 
– Amíg nem lépek fel a pályára. Amikor még másfél óra van a meccsig, akkor mindent ugyanúgy csinálok. Tudod, én nagyon későn öltözöm át, egy negyedórát még nyújtok az öltözőben.
– Az igaz, hogy te egyáltalán nem gyúratsz?
 
[token global site-name]– Igen. Évente talán, ha egyszer. Nem tartom szükségesnek, az én szervezetem regenerálódik. Nem is voltam soha komolyabban sérült. Azért azt ne gondold, hogy nem izgulok, csak az évek során már megtanultam nyugalmat sugározni. Az életem legfontosabb vezérgondolata, hogy jobb egy napot úgy élni, ahogy egy tigris, mint ezer évet úgy, ahogy egy bárány! Szeretem a tigrist, a mai napig tigrises „alámezt” veszek, melynek az az üzenete, hogy éljünk határozottan, harcosan, inkább vadásszunk életkedvvel, ne úgy viselkedjünk, mint egy bárány! A kapusé felelősségteljes munka; ha hibázol, akkor büntetnek, és senkire nem tudod áthárítani a hibádat. A kapusnak felelősséget kell vállalnia, és ami a legfontosabb, ott egyedül van. Ma mindenki ért mindenhez, kivéve ha felelősséget kell vállalni. Mindenki megmondja a frankót, de nem mer dönteni. A kapusposzt nem tűr halasztást, dönteni kell, felelősséget kell vállalni, meg kell fogni a lövést, most! 
 
Amikor belevágtam a német szerződésembe a Herthánál, három évre írtam alá, és úgy voltam vele: ha kell, fél év múlva hazajövök. Erre tizennyolc év lett belőle. Bíztam magamban, bíztam a döntéseimben. Egyébként ezért nem szeretek nyilatkozni sem, mert nekem nem azzal kell kitűnnöm, amit mondok, hanem azzal, amit teszek.
 
– Elég fegyelmezettnek tűnsz a kapuban. Van egyáltalán sárga lapod, állítottak ki valaha?
 
– Sárga lapom van, de felnőttbajnokságban sem Magyarországon, sem külföldön soha nem kaptam piros lapot! Bezzeg a serdülőben! Mondhatom szerinted?
 
– Elévült…
 
[token global site-name]– Tudod, sokáig nem tudtam elviselni, hogy gólt kapok. A csatárok meg gúnyolódtak. Én erre megkergettem őket a pályán! 
 
– Utolérted őket?
 
– Arra már nem volt lehetőségem, mert felmutatták a piros lapot, és akkor, ugye, meg kellett állnom…
 
– Kapus példaképed?
 
– Hegedüs Péter. Ő még együtt focizott az édesapámmal, aki szintén a Haladásban játszott. (Király Ferenc 1969 és 1984 között 276 NB I-es mérkőzésen harminc gólt rúgott a Haliban. Először csatár volt, később középpályás, aztán fokozatosan ment hátrébb, végül védőként fejezte be, azaz minden poszton játszott – a kapust kivéve!)
 
– Ha jól emlékszem (jól – A szerk.), Hegedűs Pétert dobták meg egy metrófogantyúval az Üllői úton. Neked dobtak be valaha valamit?
 
– Petárdákat, szotyit, egyszer Freiburgban még gumicukrot is, de a legkeményebb Bukarestben volt, ahol gyakorlatilag betondarabokat dobáltak, melyeket fóliába csomagoltak.
 
– Hogyan helyeznéd el Király Gábort a kapusok világában?
 
– Én mindig úgynevezett közepes csapatoknál voltam, amilyen a Haladás vagy a Hertha; igaz, utóbbi a Bundesligában. De ilyen a Crystal Palace, a Fulham vagy éppen az 1860 München.
Tudod, azért voltak más lehetőségek is, de a Herthával sosem tudtak megegyezni!
 
– Elárulod, hogy mely csapatok ezek?
 
– Az AC Milan, a Chelsea, a Fiorentina, a Manchester City, a West Ham United és a Mönchengladbach.
 
– Remélem, a Haladásban megvan már a szürke nadrágod...
 
– Az első négy nadrágot mindig én viszem, már Szombathelyen is megrendeltük! A márkától függ, hogy akkor olyan típusút hoznak-e nekem, ha pedig nincs, akkor külön varratnak!
 
– Köszönöm. Azt hiszem, most már tudom, hogy ki a Király!
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[token global site-name]– Mi jut eszedbe Mátyás királyról?
 
– A szakmunkás- és érettségi vizsgán történelemből mindkétszer Mátyás királyt húztam tételként, de a fiam is Mátyás. Király Mátyás, aki 11 éves, és a Fulhamben véd. 
 
– Jó kapus lesz?
 
 –Ügyes. Jó a beállítottsága, alázatos, fegyelmezett, és nem érdekli, ha összehasonlítják velem, mivel ő önálló egyéniség. Nem érdekli más, pedig együtt játszott Oliver Kahn fiával is. Vannak céljai, ahogy 14 éves lányomnak, Vikinek is, aki viszont nem kapus (nevet). Angolul és németül úgy beszélnek, mint magyarul. A lányom aerobikozik, táncol, beszél franciául is, és jövőre elkezdi a spanyolt. A lényeg, hogy a gyerekeim becsületes emberek legyenek! A legjobb társam pedig Zsanett, a feleségem, akivel tizenhét éve vagyunk házasok, ám huszonkét és fél éve élünk együtt. Iskolai szerelem a miénk, igaz, ő egy évfolyammal alattam járt. Nem tudom, azt tudod-e, hogy mindketten dísznövénykertészek vagyunk.
 

A cikk a Presztízs Sport 3/7-es számában jelent meg. 

Még nincs értékelve
Archívum