Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Nekik sikerült!

Hol vannak az egykori roma bokszklasszisok követői?
Kovács
|
dr. Szász Adrián
|
2020.08.27.
|
Pocsék évet élünk, a járvány okozta kilátástalanság és létbizonytalanság mellett rengeteg fontos és jó embert veszítettünk. Alig fél esztendő alatt elhunyt Andorai Péter, Gesztesi Karcsi, Sárközi tanár úr, Wichmann Tamás, Göröcs Titi, Csukás István, Bálint gazda, Székely Éva, Kárpáti Gyuri bácsi, majd egy napra rá Benedek Tibi, később Szűcs Lajos, a Fradi legendája. A lista sajnos korántsem teljes, és nem is ért véget. Július közepén Bogdán László, Cserdi polgármestere, talán a legismertebb és legeredményesebb cigány polgárjogi aktivista önkezével vetett véget az életének.

 

[token global site-name]Bogdán László halála kapcsán a sajnálat mellett furcsa érzést kerített hatalmába, ami azóta is nyugtalanít. Amellett, hogy sajnálom a gyászoló családot, hirtelen rádöbbentem, mennyire hiányzik majd. Hiányzik mint ember, mint példakép, és sokáig hiányozni fog, mert nincs kivel pótolni. A legrosszabb, hogy amíg élt, addig észre sem vettük, hogy – mint egy értünk élő próféta – mennyi mindent tett, és ezt mennyire nem becsültük meg. A nekrológok sokszor hallott mondata, miszerint pótolhatatlan űrt hagyott maga után, jelen esetben valóban megállja a helyét.
Személyesen csak egyszer találkoztunk, de a munkássága, amit a roma társadalom felemelkedése érdekében végzett, kivívta minden elismerésemet. Sokan támadták, és lehet, hogy valóban nem volt feddhetetlen ember, de ha nem lesznek hozzá hasonló vezetők, akkor a kisebbségben élő cigányság örökre beleszorul abba a csapdába, amiben évszázadok óta vergődik. A sok részre szakadt társadalom nem tud velük mit kezdeni, ők pedig szintén távol vannak attól, hogy szót értsenek a jelenleg többségben levő magyarsággal. Ha valaki, akkor ő volt az, aki hidat épített romák és nem romák közzé, de sajnos a cserdi polgármesterhez mérhető karakter egyelőre nem található a magyarországi cigányok között. Az élet rendje, hogy egyszer véget ér, jó esetben akkor, amikor már az ember elrendezte a földi dolgait, elvégezte a feladatát, és őt is el tudják engedni a hátramaradók. Bogdán László önkéntes távozása ebből a szempontból is hatalmas veszteség. Rengeteg dolga volt, nagyon sok problémát tudott volna még megoldani. Egy olyan társadalmi rétegnek volt ő szinte az egyetlen „pásztora”, amely jelenleg még valóban kisebbségben van, de a demográfiai mutatókat nézve ez az állapot történelmi mértékegységben mérve rövid ideig tart majd. Eljön a nap, amikor a szociális intézkedések, segélyek már nem lesznek alkalmasak rövid távon sem megoldani a problémát, bátran kijelenthető, együtt élünk egy időzített bombával. Egy olyan bombával, amelynek a létezéséről sem szabad, lehet beszélni, aminek a hatástalanítása több kormányzati ciklust igényelne, és talán ezért nem volt soha egyetlen kormánynak sem komolyan vehető programja a bomba hatástalanítására. Amiről kiderült, hogy nem lehet rövid távon eredményesen megoldani, az csak az energiát emészti, de nem hoz politikai hasznot, ezért egyszerűbb a választások előtt egy kis támogatással megvenni őket „kilóra”, mintsem hosszú távon megoldást találni az integrációra. Megoldást kell találni arra a problémára, hogy a kicsit sem tanulás- és munkaközpontú felfogásban felnövő roma fiatalok valahogy sikeresek legyenek. Sikeresek, eredményesek, győztesek, példaképek. Hofi poénja már lassan 40 éves, miszerint nem adhatunk mindegyiknek hegedűt a kezébe, sőt a bokszkesztyű sem illik minden roma kezére. Pedig, ha valahol a boldogulást keresik a fiatal romagyerekek, az az ökölvívás. Hogy miért pont a bunyót választják sportágként, mi az, ami ennyire vonzza őket a szorító felé, arról edzőként dolgozó, sikeres sportolói karriert maguk mögött tudó romákat kérdeztem – ha valakik, akkor ők biztosan tudják a válaszokat.
Hranek Sándor a sportág legendája, olimpián ugyan nem járt (1980-ban még fiatal volt, ’84-ben nem utaztunk, ’88-ban pedig eltört a könyöke), de tízszeres magyar bajnok, Eb- és vb-bronzérmes ökölvívóként vágott bele az edzősködésbe. Rengeteg roma és nem roma fiatal kezdte nála az ökölvívást, és markáns véleménye van arról, ki miért jelentkezik az egyesületnél.
 
– Artista családba születtem, édesapám untermann volt, anyu mazsorettszámokat csinált lóháton. Ha apu nem sérül meg, valószínűleg én is artista lettem volna. Ötéves koromban kerültünk Salgótarjánba, ahol engem már csak az ökölvívás érdekelt, célul tűztem ki, hogy ismerjék meg a nevem. Hiába írattak be artistaképzőbe bűvész szakra, én bokszbajnok akartam lenni. Több mint húsz éve már mint edző oktatom, és rengeteg roma fiatallal próbáltam megszerettetni a sportágat. Egészen más célkitűzésekkel találnak rá a bunyóra, sajnos a legtöbbjük nem is érti, miről szól az ökölvívás. A roma társadalmon belül nagy az egymásnak való bizonyítási vágy, mindenki meg akarja mutatni, hogy milyen „raj”. Ráadásul amikor kiderül, hogy tehetséges, és megtanulja az alapokat, addigra azt is észreveszi, hogy ezt a tudást nemcsak a szorítóban tudja hasznosítani. Rátalál az éjszakára, és ott sokszor a könnyen megszerezhető pénz érdekében a törvényeket is megszegi.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/8-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum