Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Nem celeb, nem bohóc, nem kabala

Akkor ki ő? A türelmetlen – ám cseppet sem lusta – Pátkai-portré
dr. Szász Adrián
|
Sas Gábor
|
2019.07.25.
|
Nem szeret a középpontban lenni, ám azt szívesen elintézi egy-egy labdaérintésével, hogy az ellenfél a pálya középpontjához vonulhasson… Március végén az aranylabdás Luka Modric-ot, június elején a Real Madrid klasszisát, Gareth Bale-t „zavarta” így a kezdőkörbe, miközben ő maga már korántsem kezdő. Pátkai Mátét Bernd Storck, majd – még inkább – Marco Rossi fedezte fel újra a magyar futballnak, legalábbis válogatott szinten. Azok után, hogy 2012-14 között az NB I talán legjobb „box-to-box” középpályása ötször már szerepelt a nemzeti csapatban, igaz, ebből négy barátságos meccs volt, és egyet sem játszott végig. Szerencsére a Leekens-éra sem tudott ártani neki, miután a Vidinél évek óta nemzetközi követelményeket támasztó trénerek keze alatt dolgozik, s velük az európai kupaporondot is megjárta. Harmincegy esztendős korára végképp beérett. Nem is csoda, hogy az ő góljaival vertük a horvátokat és Wales-t?
[token global site-name]Hiába írja a Wikipédia, Pátkai Máté nem Szentendrén, hanem Budapesten született, viszont a Szentendréhez közel eső Pomázon nőtt fel. Erre mondják, hogy „langyos”, vagy futballnyelven azt, hogy „kapufa”. Mármint a világhálós információ pontosságára. De nem is érdekes, hiszen Mátét egy másik háló, a futballkapué sokkal inkább vonzotta gyerekkorában, olyannyira, hogy akkor még nem is középpályásként, hanem csatárként rugdosta bele a gólokat. Egy idő után már a BVSC mezében vitézkedett, annak a Hortobágyi Zoltán szakvezetőnek az irányításával, akinek – elmondása szerint – mind szakmailag, mind emberileg nagyon sokat köszönhet. „Ő terelgetett a helyes út felé” – emlékezik ma.
 
Sűrű és dinamikus
 
A maga 172 centijével futballistaként nem túl magasnak számító, ám a csapattársai szerint igencsak „sűrű” felépítésű Pátkait legtöbben az MTK játékosaként ismerhettük meg. A kék-fehér klubtörténet leghosszabb ideig – mintegy 11 éven át – regnáló mestere, Garami József sosem tartott a fiatalok csapatba építésétől, Máténak is már 18 esztendősen lehetőséget adott a felnőtteknél. Józsi bácsi bizalmát az ifjonc kereken 100 meccsen 15 góllal hálálta meg, hogy aztán Győrben folytassa jó szokását, ahol csaknem minden negyedik mérkőzésén a kapuba talált. –Szép csendesen termeltem a gólokat, talán éppen azt a helyzetfelismerést kamatoztattam, amit még az utánpótlásban, csatárként sajátítottam el. Csak a termetem miatt kerültem hátrébb – mondja. Kérdés, persze, hogy egy olyan ütköző középpályásnak, amilyen Mátéból lett, mennyire gond az, ha nem magas? – Ami elsőre hátránynak tűnik, azt az ember előnyére is fordíthatja: én például sokkal jobb dinamikával érkezem a párharcokba, mint a nagyobb darab fickók – adja meg az egyszerű megoldást erre a nehéznek szánt kérdésre.
Az ő posztján az sem hátrány, ha valaki a játékot is jól egyszerűsíti, a szó nemes értelmében. Nem a fociszlengben „favágónak” gúnyolt megmozdulásokra gondolunk természetesen, hanem azokra az egyszerű, de nagyszerű megoldásokra, amelyek labdaszerzés után elengedhetetlenek a gyors támadásba lendüléshez. S ha valaki ezek után még a kapu elé is odaér, annak bizonyára kifogástalan az adott szinthez és tempóhoz az erőnléte. Más kérdés, hogy milyen ez a szint és ez a tempó. A magyar első osztályé. Felkészíthet-e a nemzetközi szintre? – Az utóbbi időben már jöttek olyan európai sikerek, amelyek azt mutatják: igen – véli Máté, jelenlegi csapata, a MOL Vidi tavalyi Európa Liga- és a válogatott 2016-os Eb-szereplésére is utalva. Ugyanakkor – korábbi trénereit nem megbántva – elismeri: a fejlődését részben a mostanság idehaza foglalkoztatott külföldi trénereknek is köszönheti. – Az utolsó két edzőm olyan szintet képviselt, hogy még 28-30 évesen is tudtam tőlük újat tanulni. Olyasmit, amit, ha már 16-18 évesen belém nevelnek, minden bizonnyal ma még előrébb tartanék…
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/7-es számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum